Szerző: Fakirma
Réka, kedves, még adós vagyok a stria elleni csodakrém receptjével, kis türelem, előbb-utóbb megtalálom a tutit, addig is kenegesd növekvő pocakodat valami kommersz bolti gagyival, és olvasd a Te hatásodra kikristályosodott szuperanya-elméletemet! Mára ennyi telik tőlem, bocs, fogadd szeretettel!
Abban az időben, amikor a saját nyomorom kívül még a másoké is érdekelt, sok szórakoztató bejegyzést olvastam a témában. Hamar kiderült, hogy a szuperanyát markáns tünetegyüttes jellemzi, a beazonosítás pofonegyszerű, és önmagában véve is jutalomértékű: az aha-élmény mellett csodálatosan lehet utálni őket. Kutatómunkám eredményeként arra jutottam, hogy a szuperanya karaktere az alábbi jól körülírható sajátosságokban nyilvánul meg:
 |
| Fernando Botero képe |
Abban az időben, amikor a saját nyomorom kívül még a másoké is érdekelt, sok szórakoztató bejegyzést olvastam a témában. Hamar kiderült, hogy a szuperanyát markáns tünetegyüttes jellemzi, a beazonosítás pofonegyszerű, és önmagában véve is jutalomértékű: az aha-élmény mellett csodálatosan lehet utálni őket. Kutatómunkám eredményeként arra jutottam, hogy a szuperanya karaktere az alábbi jól körülírható sajátosságokban nyilvánul meg:
- terhessége alatt odafigyel minden falatra, csak egészséges dolgok tűnnek el a bendőjébe, hetente minimum kétszer tornázni jár
- természetes módon, apu kezét fogva, bababarát kórházban szül (császármetszettek eleve kizárva a csapatból)
- ugrándozva távozik a szülészetről a terhesség előtti farmerjában
- gyermekét fél éves korig kizárólag anyatejjel táplálja, a bébitápokat legfeljebb a tévéreklámokból és a te gyereked cumisüvegéből ismeri (főleg ez utóbbiból, mert tévét szinte soha nem néz, inkább a gyerekével élvezi a végtelenített öröm pillanatait)
- fél éves kortól gyermeke fokozatosan tér át a biokosztra
-gyereke testi-szellemi fejlődése megfelel az aktuális szakirodalom legszigorúbb elvárásainak
-az ő testi-szellemi fejlődése is megfelel az aktuális szakirodalom legszigorúbb elvárásainak
-rendszerint a Gyes évei alatt elvégez 1-2 egyetemet, de okájés-s szakképzést mindenféleképpen
-rendszerint a Gyes évei alatt elvégez 1-2 egyetemet, de okájés-s szakképzést mindenféleképpen
-akadnak problémái, de azokat szeretettel, kitartással, odafigyeléssel és egy szipiszupi férjjel az oldalán játszi könnyedséggel megoldja
-gyermekét saját maga neveli, három éves korig az intézményes gyermekmegőrzésről hallani sem akar
-babatornára és ringatóra jár
-mindent jobban tud nálad, tisztán látja hibáidat, elfuserált nevelési stílusodról megvan a véleménye, időt és energiát nem kímélve osztja az észt
-ha te az öngyilkosság határán arra kéred, hogy vigyázzon két órát a kölyködre, ő sajnos pont nem ér rá, de egyébként bármikor, sokkal hosszabb időre is nagyon szívesen... És jó hogy mondod, holnap lesz valami halaszthatatlan dolga, egy kicsit bedobja hozzád a sajátjait, mert te úgyis ráérsz...
-bár gazdag társasági életet él, még soha nem találkoztál senkivel, aki ne utálná őt úgy, mint a szart.
Szerényen jegyzem meg, én is a szuperanyák csapatának oszlopos tagja vagyok (a biomarhaságtól eltekintve, de ezért nehogy már száműzve legyek). Szerencsére ahhoz a különleges alfajhoz tartozom, aki önkritikus hozzáállása mellett az állandó fejlődés híve. Összeállítottam egy kritérium rendszert, ami a tökéletes anyaságba vezető rögös utat szegélyezi. Mert még nekem is kellenek a kapaszkodók. És azért, hogy lássátok, mennyire igényes vagyok.
Szigorú normáim szerint szuperanya:
-törekszik arra, hogy a szoptatást megelőző két órában ne juttasson szeszes ital a szervezetébe (a 2%-os citromos sör üdítőnek számít)
-két naponta felszólítja a gyerekeit, hogy mossák meg a fogukat, mert különben a fognyűvő manócskák szétrohasztják a cuki kis pofijukat
-napi egy-két alkalomnál többször nem üvöltözik velük artikulátlanul, és még annál is ritkábban csapkodja őket kézzel, vagy különböző használati tárgyakkal, akkor sem a frusztráció miatt, hanem jól átgondolt pedagógiai célzattal
-levágja a körmüket még mielőtt letörnek/lerágják azokat
-minden gyereknek fejenként napi húsz perc anyai odafigyelést adagol
-minden reggel külön-külön mindegyiknek tud adni színben, mintában és méretben egymáshoz hasonló két darab tiszta zoknit.
-mindent jobban tud nálad, tisztán látja hibáidat, elfuserált nevelési stílusodról megvan a véleménye, időt és energiát nem kímélve osztja az észt
-ha te az öngyilkosság határán arra kéred, hogy vigyázzon két órát a kölyködre, ő sajnos pont nem ér rá, de egyébként bármikor, sokkal hosszabb időre is nagyon szívesen... És jó hogy mondod, holnap lesz valami halaszthatatlan dolga, egy kicsit bedobja hozzád a sajátjait, mert te úgyis ráérsz...
-bár gazdag társasági életet él, még soha nem találkoztál senkivel, aki ne utálná őt úgy, mint a szart.
Szerényen jegyzem meg, én is a szuperanyák csapatának oszlopos tagja vagyok (a biomarhaságtól eltekintve, de ezért nehogy már száműzve legyek). Szerencsére ahhoz a különleges alfajhoz tartozom, aki önkritikus hozzáállása mellett az állandó fejlődés híve. Összeállítottam egy kritérium rendszert, ami a tökéletes anyaságba vezető rögös utat szegélyezi. Mert még nekem is kellenek a kapaszkodók. És azért, hogy lássátok, mennyire igényes vagyok.
Szigorú normáim szerint szuperanya:
-törekszik arra, hogy a szoptatást megelőző két órában ne juttasson szeszes ital a szervezetébe (a 2%-os citromos sör üdítőnek számít)
-két naponta felszólítja a gyerekeit, hogy mossák meg a fogukat, mert különben a fognyűvő manócskák szétrohasztják a cuki kis pofijukat
-napi egy-két alkalomnál többször nem üvöltözik velük artikulátlanul, és még annál is ritkábban csapkodja őket kézzel, vagy különböző használati tárgyakkal, akkor sem a frusztráció miatt, hanem jól átgondolt pedagógiai célzattal
-levágja a körmüket még mielőtt letörnek/lerágják azokat
-minden gyereknek fejenként napi húsz perc anyai odafigyelést adagol
-minden reggel külön-külön mindegyiknek tud adni színben, mintában és méretben egymáshoz hasonló két darab tiszta zoknit.
-reggelente nem fetreng 10 óráig a meleg pihe-puha ágyban, hanem felkel a nulladikórás iskolásaihoz, és nem engedi, hogy a gonosz mostoha egy égett pirítóssal, sálsapkakesztyű nélkül zavarja bele őket a hajnali zimankóba
-minden nap minden gyerek kap legalább 1fő/darab gyümölcsöt (a cseresznye nem számít)
-nem üvölti le a gyerekek apukáinak a fejét az apukák gyerekeinek jelenlétében
-nem beszél mocskosul, az obszcén vicceit megtartja magának, különösen a kamaszai társaságában
-nem teregeti ki nap mint nap a családi szennyest az interneten laza bloggernek álcázva magát
Láthatjátok, ez már egy szigorúbb elvárásrendszer, s ahogy Katica írta, n>3 esetben (ahol n a gyerekek számát jelenti) szinte teljesíthetetlen. Ennek ellenére arra bátorítok minden három-négy-mégannálistöbb gyerekes anyát, hogy ne adjuk fel! Követendő példaként álljon előttünk zsb creation kirakatmamija, aki 10 darab jólvasalt gyereke élén is mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.
Mellesleg tényleg léteznek természet adta szuperanyák. Én is ismerek egyet, aki a dolgok jelenlegi állása szerint jól megszívta. Szerencsére az igazán jó szülő sosem a haszonelv alapján mérlegel, és ő tényleg ilyen: gőg és megfontolás nélkül, zsigerből végzi profin az anyai teendőit. Sosem irritáló, anyaként ő a példaképem. Három gyereket felnevelt, odaadással, figyelemmel, mindig a legjobb utat keresve nekik. Sosem a trendet követte, hanem a kölykök valódi szükségleteire figyelt. Meg se fordult a fejében, hogy lehetne másképp is csinálni. Nem láttam gondterheltnek, egyszer sem hallottam őt üvöltözni, vagy fenyegetőzni, de hiányzik belőle a bicskanyitogató műmáz is. Azt hiszem, erre a fajtára mondják, hogy olyan igazán normális. Nem volt soha önfeláldozó, de magára keveset figyelt, gondolta, lesz ez még másképp is. Lett. Miután a kölykeit végérvényesen gatyába rázta, 18 év elteltével gondolt egy nagyot, és elkezdett élni. Mellesleg talált magának egy új férjet. A változatosság kedvéért szült neki is egy gyereket.
A már gatyába rázottak érthető módon nem tapsolnak örömükben. Értem én a pszichológiáját és a megsebzett ifjonti lelkeket, de azért mindennek van határa: most teljes erőbedobással az anyjukkal való meghitt kapcsolatot próbálják kiradírozni az életükből, és szépen felsorakoznak az (amúgy tényleg nagyon szerethető) apjuk mögött. Én botcsinálta szuperanyaként jól seggbe rúgnám a büdös kölyköket. Ő csendben kivár, nem erőszakoskodik, és kitartóan adagolja a szeretetet. Mindig annyit, amennyit elfogadnak tőle.
Megszakad a szívem és drukkolok, hogy árulásaik kölcsönösen megbocsátást nyerjenek. Ugye sikerülni fog nekik?
-minden nap minden gyerek kap legalább 1fő/darab gyümölcsöt (a cseresznye nem számít)
-nem üvölti le a gyerekek apukáinak a fejét az apukák gyerekeinek jelenlétében
-nem beszél mocskosul, az obszcén vicceit megtartja magának, különösen a kamaszai társaságában
-nem teregeti ki nap mint nap a családi szennyest az interneten laza bloggernek álcázva magát
Láthatjátok, ez már egy szigorúbb elvárásrendszer, s ahogy Katica írta, n>3 esetben (ahol n a gyerekek számát jelenti) szinte teljesíthetetlen. Ennek ellenére arra bátorítok minden három-négy-mégannálistöbb gyerekes anyát, hogy ne adjuk fel! Követendő példaként álljon előttünk zsb creation kirakatmamija, aki 10 darab jólvasalt gyereke élén is mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.
Mellesleg tényleg léteznek természet adta szuperanyák. Én is ismerek egyet, aki a dolgok jelenlegi állása szerint jól megszívta. Szerencsére az igazán jó szülő sosem a haszonelv alapján mérlegel, és ő tényleg ilyen: gőg és megfontolás nélkül, zsigerből végzi profin az anyai teendőit. Sosem irritáló, anyaként ő a példaképem. Három gyereket felnevelt, odaadással, figyelemmel, mindig a legjobb utat keresve nekik. Sosem a trendet követte, hanem a kölykök valódi szükségleteire figyelt. Meg se fordult a fejében, hogy lehetne másképp is csinálni. Nem láttam gondterheltnek, egyszer sem hallottam őt üvöltözni, vagy fenyegetőzni, de hiányzik belőle a bicskanyitogató műmáz is. Azt hiszem, erre a fajtára mondják, hogy olyan igazán normális. Nem volt soha önfeláldozó, de magára keveset figyelt, gondolta, lesz ez még másképp is. Lett. Miután a kölykeit végérvényesen gatyába rázta, 18 év elteltével gondolt egy nagyot, és elkezdett élni. Mellesleg talált magának egy új férjet. A változatosság kedvéért szült neki is egy gyereket.
A már gatyába rázottak érthető módon nem tapsolnak örömükben. Értem én a pszichológiáját és a megsebzett ifjonti lelkeket, de azért mindennek van határa: most teljes erőbedobással az anyjukkal való meghitt kapcsolatot próbálják kiradírozni az életükből, és szépen felsorakoznak az (amúgy tényleg nagyon szerethető) apjuk mögött. Én botcsinálta szuperanyaként jól seggbe rúgnám a büdös kölyköket. Ő csendben kivár, nem erőszakoskodik, és kitartóan adagolja a szeretetet. Mindig annyit, amennyit elfogadnak tőle.
Megszakad a szívem és drukkolok, hogy árulásaik kölcsönösen megbocsátást nyerjenek. Ugye sikerülni fog nekik?
17 megjegyzés:
A gyerekek önzők és gonoszak. Egyetlen vigaszunk h majd nekik is lesznek önző és gonosz gyerekeik höhöhö.
:) jó ez a második elvárásrendszer, tetszik. mondjuk az a jó, hogy a gyerekeknek egyébként mindegy, úgyis a saját anyukájuk a nyerő. így nyolchónapos terhesen, a vérszegénységtől meg a dögmelegtől egész nap szervetlen állapotban heverve is naponta százszor elmondják, hogy én vagyok a legjobb meg a legszebb anyuka a világon. a többi meg le van szarva.
Az biztos, hogy a lakásomat nem íratnám a nevükre, és ha lenne életbiztosításom, azt nem árulnám el nekik:)
A kicsik egyébként tényleg olyan meghatóak: itt van ez a kis Ojó, aki az én fonnyadt melleimet imádja legjobban a világon, amiken a férfiak -legjobb esetben is - csak fetrengtek a röhögéstől
Huh, Katica, nem irigyellek a pocakod miatt (én még azt a kicsi zsírral kipárnázottamat is nehezen viselem) , még szerencse, hogy a kis hódolóid tartják benned a lelket!:)
Fakirma! Igazán megörvendeztettél a gumicsonttal, imádok rágódni :) Ritkaság, hogy ezt közösségi tevékenységként űzhetném, az pedig igazán kuriózum, hogy valaki tálcán kínálja a csontot. A Botero képről pedig szereznem kell egy hatalmas reprodukciót a lelki egészségem érdekében.
Igen, a szuperanyaság a fogantatásnál kezdődik, aztán jön az evés. Szörnyű kellemetlenségeket okoz, ha az ember erőnek erejével az egészséges táplálékot diktálja. Erre már a harmadik gyereknél rájöttem, a kínai vendéglősök és a camambert sajt gyártók örömére.
Egyébként a téma engem sem hagyott nyugodni, azóta sem. A múlt héten teljesen kipurcintottam magam pitiáner házimunkák hajszolásával. Ebből is látszik, milyen káros, ha nem elégedünk meg Fakirma kettes számú kritériumrendszerével.
De lestrapáltságom eredményeként kiderült, hogy egy csomó mindent más is meg tud csinálni. Szerintem itt van a kutya elásva, a szuperanyasághoz gazdaságos működés szükséges. Ez nálam hosszú távon nem fog menni, de
legalább elmondhatom, hogy kellőképpen kipihenve szuperanyaság közeli élményem volt.
Réka
én sem értem pontosan, hogy mit esznek rajtam, de szemmel láthatólag boldoggá teszi őket, hogy fekszem a szoba közepén, és nem csinálok semmit.illetve igen, azt hiszem, ez régi sejtésem, hogy a gyerekek elvárásrendszere egyetlen pontból áll össze (legalábbis a kicsiknél): anya, legyél.
és ennek megfelelni a legtökéletesebben úgy lehet, ha az ember nem csinál semmit, még nem is gondolkodik, sőt, jaj, a gondolkodás a legveszélyesebb, azt érzik meg legjobban a gyerekek, ha anya agyal valamin, és attól kétségbeesnek. szóval én erre az egyetlen pontra szűkíteném a szuperanyaságot, az a szuperanya, aki ott van.
Lánykák, én úgy érzem, maximálisan körbejártuk a szuperanyaság kérdéskörét: a gondolkodás nélkül jelen lévő gazdaságosan működő anyához nem hiszem, hogy az előttünk járó, vagy utánunk következő nemzedéknek lehetne még mit hozzáfűzni . Ezt a gumicsontot lenyeltük.
Hát, én úgy érzem, van még mit hozzátenni, az első felsorolás a jó útra térők kezdeti próbálkozásait foglalja össze, de igazából csak a laikusok számára látható felszínt kapirgálja, a valóságban ennél sokkal többről van szó.
-A hiperanya problémamentes terhessége alatt nem csak tornázik, de az utolsó pillanatig dolgozik is, energikusabb, mint valaha.
-A kórházból már 1 nap után hazajön az első gyerekkel, a többit otthon szüli.
-Egyéves korig kzárólag szoptat, mert a gyereke nem fogad el mást, de mivel úgyis a gyerek tudja a legjobban, mire van szüksége, nincs ezzel semmi probléma.
-A gyerek addig szopik, amíg ő el nem választódik, hisz az anyát nem zavarja a szoptatás, sőt minél tovább szeretne részesülni ebben a soha vissza nem térő élményben. A spontán elválasztódás ily módon négy és fél éves kor körül szokott bekövetkezni.
-Természetesen igény szerinti szoptatásról beszélünk, tehát még az utolsó időkben is természetes az éjszakai két ébredés, miért is ne?
-A tévézés már csak azért se merül föl, mert hiperanya legkésőbb a szülés előtt száműzte a tévét a lakásból.
-A hiperanya egyben ökomama is, erről nemsoká tanúsítványt is szerezhet, úgyhogy ha valaki megkérdőjelezné, papírral bizonyíthatja, hogy nem a levegőbe beszél.
-Nem csak tanfolyamokat végez a gyerekek mellett, hanem dolgozik is, hozzájárul a családi kasszához, hogy szipiszupi férje távolléte ne zavarja meg annyira a családi harmóniát. Persze az ő munkája cseppet sem zavarja a szoptatást-gyereknevelést, hiszen éjjel végzi, alvás helyett, a házimunkával felváltva.
-Természetesen mindezek miatt gyerekei és ő maga is a testi-lelki-szellemi fejlettség terén magasan meghaladják az ideális mértéket.
A többi azt hiszem stimmelt, köszi.
Ez a tanúsítvány egyébként hülyeség, csak belebotlottam véletlen a neten, valójában az igazi hiperökoanya ökoblogot üzemeltet és ökokörbe jár, na.
Látjátok, Fakirma és minden cicistoppoló, ti akkor most megveszekedetten és agyafúrtan lázadtok a szuperanyaságotok ellen ezzel az egész elválasztás üggyel.
Amúgy a bejegyzés végén említett igazi jó anyukáról jutott eszembe, hogy az én anyukám mennyire más. Sokat dolgozott, ritkán fordultam Hozzá a gondjaimmal, még a szeretetem is kissé távoli. El sem tudom képzelni, milyen jó lehet így felnőlni, de vajon az ilyen gyerekek kontraszt híján megtanulják értékelni ezeket az adományokat?
Ezek veszélyes vizek, így hát talán mégis jobb, ha egyszerűen csak megcélozzuk az "elég jó" szülő státust.
Réka
Hiperanya, letaglóztál, tombol bennem a kisebbrendűségi érzés, ezek után az lenne a minimum, ha ajánlanál nekem egy pszichológust (természetesen főállású hiperanya jöhet csak szóba!), aki segít feldolgozni a traumát.Éjszaka is hajlandó vagyok terápiára járni!:)
Réka, én pont ugyanígy vagyok az édesanyámmal, néha egy kicsit szomorkodtam, hogy nem az az összebújós-sutyorgós viszony, de azt hiszem, határozottan könnyebb így. A benne való nagy csalódásoktól megkímélt, és most, hogy nagyon beteg, könnyebb ápolni is, mert nem okoz annyira nagy lelki traumát. A testvéreimmel ő sokkal meghittebb viszonyban volt, és szerintem őket sokkal jobban megrázza ez az Alzheimer kór.
Ezért aztán én kínosan ügyelek, hogy a gyerekeim a nagy-nagy törődésem mellett azért jócskán kapjanak az árnyékos oldalamból is. Csak hogy szokják a jövőt:)
Ja, és annyira megfogott Hiperanyu, ez a gyönyörű monológod, hogy azon gondolkodom, esetleg kellene egy állandó rovatot létrehozni, ahonnan az onleányon csetlő-botló szuperanyukat nevelgethetnéd...:)
Terápiára természetesen hozzám lehet jelentkezni, hiszen lakásom minden pillanatban kifogástalan állapotban található, konyhámból csak egészséges és változatos biofogások kerülnek ki, és ahogy fentebb említettem, a testi-szellemi-lelki fejlettségem is átlagon felüli, ebből következik, hogy párkapcsolatom, családi és társas kapcsolataim is maximálisan kiegyensúlyozottak. Már több blogot és fórumot működtetek a témában, de természetesen minden további nélkül felszabadítom a hajnali négy és öt közötti haszontalan alvással töltött órámat, hogy még több eltévedt kismamát terelhessek a helyes útra.
Ezt a cicistoppolást nem fogom nektek megbocsájtani, folyton nagy tűket látok magam előtt :(
Anyus, ajánlom neked Hiperanyut, ő biztos a pihentagyúságon is tud segíteni:)
Hiperanyu, erre a válaszra vártam. Már csak azt remélem, hogy annyira tökéletes anya vagy, hogy XY kromoszómával rendelkezel, és belédszerethetek. Mert mit ér egy pszichomókus, ha nem lehet belé szerelmes az ember?
Jaj, most látom, Réka írta a cicistoppolót, bocsi, szerintem Hiperanyu őt is fogadni tudja:)
Drágáim, látom, szépen gyűlnek a felataim, állok elébe. Nagycsaládos édesanyaként a logosztika és menedzsment olyan fokára jutottam, hogy pár perc alatt bármikor átszervezem az egész család életét, ha újabb cikket kell írnom, vagy haladéktalanul fogadnom kell valakit, aki még nem tart a szervezettség magaslatán. Eközben a gyerekeim a legnagyobb egyetértésben kreatív és fejlesztő játékaikkal foglalkoznak. Már többeknek vagyok példaképe, ami a szerelemmel határos, tehát ennek sincs semmi akadálya. Még valami?
Köszönjük Hiperanya,hogy számíthatunk rád, zavarban vagyok, mert már így is túl sokat kaptunk Tőled. Érzem, felbukkanásoddal merőben új fejezet kezdődött tyúkszaros életemben és természetesen az onleányéban is.:)
Megjegyzés küldése