Szerző: FiloSzofi
 |
| Gryllus Dorka |
Erre meg bennem szakadt el a cérna az egész rohadt képmutatás miatt, nem mintha nem söröznénk néha békésen a viháncoló gyerekek között, de elegem van már abból, hogy szinte elvárás és megtámogatanadó illúzió, hogy a családos létben nem szabad változunk, csak egy plusz szín és jó esetben kiteljesedés a gyerek. Arról nem beszélve, hogy kétségeim vannak, hogy a valóban megőrzendő dolgokhoz akarunk-e ragaszkodni, mikor tagadjuk a változást.
Állandóan tabudöntögetésről beszélnek, meg szabadságról, holott szinte érzem, ahogy korunk szabad női nyelvei egyre szorosabbra húzzák a fűzőt a családosok klubjába félénken készülő elsőbálozók dereka körül a megfelelő, szabad tartás elérése érdekében. A gardedamok fő jelszava: te nem változhatsz, csak lesz egy gyereked.
A világ nem változik, mindig nők a nők legszigorúbb őrei. Az irodalomból, régi háztartástan könyvekből, vagy akár anyáinktól is jól ismerjük azt a megfeleléskényszert, amit nők támasztanak egymásban a férfiak vélt, vagy valós igényeinek kiszolgálására. Persze ez egyben természetes is, mert mindez éppúgy a nők érdeke is. A társadalmi elvárások, avagy etikett és szabályrendszer önmagában ugyanis nem ördögtől való, ha szép lassan is, de követi a közösség tagjainak valós igényeit. A feszültség az igény és az érdek között szokott feszülni, a közösség érdekével ugyanis nem mindig fésülhető össze valamennyi egyéni igény. Hogy az összefésülési kísérletek mennyi halálos áldozatot követelnek, az a kor általános individualizmusának, empátiájának mértékétől függ.
Egymás ellehetetlenítésében viszont mindig a saját nem képviselői járnak az élen. Az ellenkező nem egyszerűen a párválasztással szavaz.
Na jó, nem játszom szociológust, vagy társadalomtörténészt, mert nem vagyok az. De a sokadik cikk után, ami előírja, milyen is legyen az ember, ha anya lesz, de leginkább milyen ne, a kortárs elemek és hangvétel ellenére nem lehetett nem észrevenni az azonosságot a nőtársadalom időtlen büntető hangjával.
Mire gondolok? Javarészt az interneten megjelenő irományokra, igen, sok közöttük az indexes cikk (pl itt és itt és itt és még itt, meg még sok helyen) de blogokon, itt-ott mindig belebotlik az ember. Nem az énblogok őszinte kifakadásaira célzok, hanem a magazinszerű problémafelvető írásokra, amelyekbe jóeséllyel belebotlik egy mai fiatal, gyerektelen vagy gyerekvállalással ismerkedő nő. Fő mondanivalója: ne idegesítsd a világot azzal, hogy gyereked lett, mert a világ is elfordul tőled, ráadásul joggal.
Második főszabály - jól jegyezd meg, mert életbevágó - : soha, de soha ki ne mondd, hogy pocaklakó, mert véged. Örökre.)
Ezeknek az irományoknak a célcsoportja számomra valójában értelmezhetetlen, mert a már bejáratott gyerekeseket felidegesíti, a kezdőket megijeszti, a megijedteket még mélyebbre taszítja a kétségbeesésbe, a kívülállókat pedig megerősíti az előítéleteikben, és igazolja az elvárásaikat, hogy a gyerekes barátnő, kolléga, feleség lehetőleg ugyanazt nyújtsa, mint lánykorában, ugyanazok a dolgok érdekeljék, a gyerekét pedig dugja el, különben joggal nevezhetjük igénytelen, beszűkült, agyhalott picsának, aki aztán magára vessen, ha mindenki elfordul tőle, és még a férje is elhagyja.
Igaz, hogy akkora változás zajlik le benned mint a vulkánkitörésektől az Apátság megépítéséig a Tihanyi-félszigeten, de csinálj úgy, mintha mi sem történt volna!
Egyébként közben mindenki más azzal foglalkozik, arról beszél, arról posztol, ami éppen foglalkoztatja, ami kérdéses számára és kihívást jelent. Ez néha az élet értelme, a suli, a szerelem, egy projekt, egy külföldi munka, a felvételi, a divat, a fogyókúra, a tanárok, a kollégák stb ez mind természetes, de nem úgy a gyerekvállalás körüli izgalmak.
Ha mégis meg akarod osztani valakivel ami veled történik, nyilvánosan még nem fogsz átülni az anyák társaságába, ám titokban még mindig felkeresheted a baba-mama blogokat, és fórumokat. Persze, csak ha más nem látja. Mert ilyesmit olvasni vérciki. Ha rajtakapnak, oda az imidzsed.
Én mégis ajánlom mindenkinek, mert segít feloldani az elfojtásokat, és nem utolsó sorban segít tájékozódni. Az "anyák" rémisztő csoportja alfajokra bomlik, és rájössz, hogy mint mindenhol, saját igényed szerint válogathatsz a kínálatból. Az elején talán nem tudod, melyik kasztba tartozol igazán, ezért legjobb, ha arra koncentrálsz, ki idegesít leginkább.
Ha igazán elkap a gépszíj, kis idő múlva te írhatod azokat tabudöntögető cikkeket a társadalmi elvárások ellen lázadva, amiből kiderül, hogy mindenki zombi lett, egyedül te maradtál szülés után is normális. Az olvasóid egyik fele szívinfarktust kap, a másik viszont a lábaid elé borul, hogy végre valaki ki merte mondani (kb százötvenezredszer) például itt.
Mire idáig eljutsz, tele lett tilalomfákkal az életed a gyerektelenek világából egyfelől, a gyerekesekéből másfelől, és kimerít a licitálás a jófejségi versenyben.
Ezért azt ajánlom, még ha meg is történik mindez, szórakozz jól, mintha jegyet váltottál volna egy interaktív előadásra. Közben lazulj el, fogadd el a vágyaidat és az érzéseidet. Lehet, hogy ősanya leszel, lehet hogy karrierista, aki inkább bölcsit alapít, csak hogy újra dolgozhasson. Akárhogy is, mindig találsz majd hozzád hasonlót. Ahogy a többiek is, akik továbbra is pampognak, mártírkodnak, hetvenkednek, lenéznek és beskatulyáznak majd.
Legalábbis a neten. Mert a való életben mindenki normális. Aki nem, azt eddig is elkerülted, hiszen már ötévesen képes voltál eldönteni kivel barátkozol szívesen.
Az is lehet, hogy megváltozol majd. És?
Egész eddigi életedben azt tetted, ahogy mindenki más. Néha valaki lemarad, de előbb-utóbb felbukkan újra. No para!
Ha már nagyon szorongatnak, nyugodtan mondd a szemükbe: pocaklakó, b*meg, pocaklakó! Mert szabad vagy!
Mire gondolok? Javarészt az interneten megjelenő irományokra, igen, sok közöttük az indexes cikk (pl itt és itt és itt és még itt, meg még sok helyen) de blogokon, itt-ott mindig belebotlik az ember. Nem az énblogok őszinte kifakadásaira célzok, hanem a magazinszerű problémafelvető írásokra, amelyekbe jóeséllyel belebotlik egy mai fiatal, gyerektelen vagy gyerekvállalással ismerkedő nő. Fő mondanivalója: ne idegesítsd a világot azzal, hogy gyereked lett, mert a világ is elfordul tőled, ráadásul joggal.
Második főszabály - jól jegyezd meg, mert életbevágó - : soha, de soha ki ne mondd, hogy pocaklakó, mert véged. Örökre.)
Ezeknek az irományoknak a célcsoportja számomra valójában értelmezhetetlen, mert a már bejáratott gyerekeseket felidegesíti, a kezdőket megijeszti, a megijedteket még mélyebbre taszítja a kétségbeesésbe, a kívülállókat pedig megerősíti az előítéleteikben, és igazolja az elvárásaikat, hogy a gyerekes barátnő, kolléga, feleség lehetőleg ugyanazt nyújtsa, mint lánykorában, ugyanazok a dolgok érdekeljék, a gyerekét pedig dugja el, különben joggal nevezhetjük igénytelen, beszűkült, agyhalott picsának, aki aztán magára vessen, ha mindenki elfordul tőle, és még a férje is elhagyja.
Igaz, hogy akkora változás zajlik le benned mint a vulkánkitörésektől az Apátság megépítéséig a Tihanyi-félszigeten, de csinálj úgy, mintha mi sem történt volna!
Egyébként közben mindenki más azzal foglalkozik, arról beszél, arról posztol, ami éppen foglalkoztatja, ami kérdéses számára és kihívást jelent. Ez néha az élet értelme, a suli, a szerelem, egy projekt, egy külföldi munka, a felvételi, a divat, a fogyókúra, a tanárok, a kollégák stb ez mind természetes, de nem úgy a gyerekvállalás körüli izgalmak.
Ha mégis meg akarod osztani valakivel ami veled történik, nyilvánosan még nem fogsz átülni az anyák társaságába, ám titokban még mindig felkeresheted a baba-mama blogokat, és fórumokat. Persze, csak ha más nem látja. Mert ilyesmit olvasni vérciki. Ha rajtakapnak, oda az imidzsed.
Én mégis ajánlom mindenkinek, mert segít feloldani az elfojtásokat, és nem utolsó sorban segít tájékozódni. Az "anyák" rémisztő csoportja alfajokra bomlik, és rájössz, hogy mint mindenhol, saját igényed szerint válogathatsz a kínálatból. Az elején talán nem tudod, melyik kasztba tartozol igazán, ezért legjobb, ha arra koncentrálsz, ki idegesít leginkább.
Ha igazán elkap a gépszíj, kis idő múlva te írhatod azokat tabudöntögető cikkeket a társadalmi elvárások ellen lázadva, amiből kiderül, hogy mindenki zombi lett, egyedül te maradtál szülés után is normális. Az olvasóid egyik fele szívinfarktust kap, a másik viszont a lábaid elé borul, hogy végre valaki ki merte mondani (kb százötvenezredszer) például itt.
Mire idáig eljutsz, tele lett tilalomfákkal az életed a gyerektelenek világából egyfelől, a gyerekesekéből másfelől, és kimerít a licitálás a jófejségi versenyben.
Ezért azt ajánlom, még ha meg is történik mindez, szórakozz jól, mintha jegyet váltottál volna egy interaktív előadásra. Közben lazulj el, fogadd el a vágyaidat és az érzéseidet. Lehet, hogy ősanya leszel, lehet hogy karrierista, aki inkább bölcsit alapít, csak hogy újra dolgozhasson. Akárhogy is, mindig találsz majd hozzád hasonlót. Ahogy a többiek is, akik továbbra is pampognak, mártírkodnak, hetvenkednek, lenéznek és beskatulyáznak majd.
Legalábbis a neten. Mert a való életben mindenki normális. Aki nem, azt eddig is elkerülted, hiszen már ötévesen képes voltál eldönteni kivel barátkozol szívesen.
Az is lehet, hogy megváltozol majd. És?
Egész eddigi életedben azt tetted, ahogy mindenki más. Néha valaki lemarad, de előbb-utóbb felbukkan újra. No para!
Ha már nagyon szorongatnak, nyugodtan mondd a szemükbe: pocaklakó, b*meg, pocaklakó! Mert szabad vagy!
2 megjegyzés:
Az a tanulság , hogy mindenki olvasson Onleányt?
Szerintem ez olyan, mint amikor kamaszkoromban facér barátnőimmel lenéztük azokat a lányokat, akik "bepasiztak", agyatlan zombiknak tartottuk őket, amiért csak a pasiról tudnak beszélni, csak vele tudnak kimozdulni. Aztán egyszer csak minket is utolért az agyatlan zombi lét. Később - mikor szívünk választottja b*szott megkérni a kezünket - lenéztük azokat a "hülye picsákat", akik másról sem tudnak beszélni, csak az esküvői ruhákról, éttermekről, ültetési rendről. Aztán kiderült, hogy nem is olyan rossz dolog az Esküvő magazinnal kelni s feküdni.
Majd, amikor a gyerek téma már kezdett aktuálissá válni, lenéztük azokat a kismama barátnékat, akik csak Pocaklakóról tudnak áradozni. Aztán most nézd meg a fb-oldalamat! Szóval szerintem olyan nők mondják meg a tutit arról, hogy hogy viselkedjünk, akiknél már igencsak aktuális lenne a gyerektéma, de még nem szánták rá magukat. Amúgy, ha jól emlékszem, igen nagy irodalma volt annak is, hogyan (ne) viselkedjünk, ha bepasizunk.
Megjegyzés küldése