Balatoni nyár - Szente Vajkkal

Szerző: Lotte

A Hétfői adásszünet nyári különkiadásában, a hűsítő Balatoni nyár-ban, az azonos című szórakoztató magazinműsor egyik műsorvezetőjével, Szente Vajkkal beszélgettünk: színészetről, tévézésről és persze a Balatonról.

Békéscsaba-Debrecen-Budapest. Színészet innen is, onnan is: próza, musical, rendezés, forgatókönyvírás, aztán 2011-től televíziós műsorvezetés. És alig ment szünidőre a  Magyarország, szeretlek! vetélkedőműsora, máris itt a következő kihívás: a Balatoni nyár. Milyen színészként tévézni?

Nem tudom, milyen máshogy. Azt viszont már tudom, ha valaki azt gondolná, hogy a színpad ilyen szerep, a tévé meg olyan, akkor bizonyosan téved. Nincs szerep. Egy szó köti össze őket talán: a közlésvágy. Ez egyre nő az életemben. Ez kéri tőlem, hogy darabot írjak, hogy átüljek a másik oldalra a színházban, vagy hogy műsort vezessek a televízióban.

Ennyi színpadi tapasztalattal a hátad mögött a tévézést kisujjból rázod ki, vagy azért más műfaj a kamerák előtt állni, mint egy intimebb térben, a színpadon?

Tényleg csak én kellek hozzá, semmi más, sem egy álarc, sem egy figura, amiről azt hiszem, hogy jól áll. Ezek a tévutak. Egy érdekes dolog viszont van. Olyan a tévézés, mintha mindig egészen közel állnának hozzád a nézők, úgy értem, fizikailag. Úgy kell működni, mintha mindenki fél méterről nézne. Ez nem bírna el nagyszínpadi létezést, de ha valaki csak egyszer visszanézi magát, elég nyilvánvaló lesz...

A színházban, előadás végén a taps intenzitása iránymutató, milyen teljesítményt nyújtottál a színpadon. Tévézésnél nincs közvetlen visszacsatolás: személytelenebbek, nehezebben kitapinthatók a nézettségi mutatók. Összességében sikeresnek érzed magad, mint televíziós?

Ez a mi színházunkra, a Madách Színházra hatványozottan igaz. Népszerű, sokszor vidám, még többször nagyon vidám előadásokat játszunk, a néző potenciálját a tizedik perc körül már biztos szemmel olvassuk. Egy Magyarország, szeretlek! – felvétel után viszont a: „Na, szerinted milyen volt?” kérdés hangzik el, de egyébiránt érezhető ez is. Nagyon kell hozzá, hogy objektív rálátásom legyen magamra, a műsorra. És természetesen ott a nézettség, ami a mi esetünkben önmagáért beszél.  Érezzük, hogy egyre jobb a műsor, amitől egyre jobbak leszünk, amitől még többen nézik majd. Milyen szép körforgás...! Mindig ilyen 22-es csapdát találjon az ember…

Valóban, a Madách Színház sztárjaként is nagyon sokan szeretnek, népszerű vagy. A tévézéssel változott valami? Többen szólítanak meg az utcán, mint előtte?

Persze. A Spamalotot például most játszottuk 125-ödjére. Szép szám! Ez a Madách Színházban százezer nézőt jelent. Vasárnap majdnem tízszer ennyien ülnek le a tévé elé. De ez is csodálatos, és az is. Sőt, összefonódik. Lehet, hogy a tévéműsor miatt a következő héten eljön valaki színházba, és remélem, sokan nézik a Magyarország, szeretlek!-et a színházba járók közül is.

Élvezed az ismertséget, vagy szeretsz elbújni néha?

Mostanában a színházba bújok el. Nagy erőkkel készülünk a Mary Poppinsra, ami a legnagyobb szabású színházi vállalkozás, amit valaha csináltak Magyarországon. Láttam az előadást Londonban, az egyik legmeghatározóbb színházi élményem volt, és olybá tűnik, a mi előadásunk még annál is izgalmasabb, mélyebb és sokrétűbb lesz.

Rendezel is, rendeznek is. Fegyelmezetten tudod csinálni, amit kérnek tőled felvétel előtt vagy közben?

Ebben az évben sokszor előfordult, hogy egy nap 18-20 órát dolgoztam a Hacktion hajnali forgatása miatt, a napot pedig mindig a színházban zártam egy-egy előadással. Ez olyan fokú összpontosítást igényel, ami egyfelől nagyon rendben tartja az agyam, másfelől nagyon élveztem, sosem fáradtam el, tényleg, soha, rengeteg energiát ad, ha az ember sok irányból sok irányba gondolkozik.

Milyennek látod a tévés világot? A személyesség, baráti légkör itt is jelen van, mint egy színházi társulatnál?

Valószínűleg ugyanannyira, mint a színházban, egy szerkesztőségben vagy egy bankfiókban. Vannak barátaid és vannak kollégáid, a kettő néha összecseng. A Magyarország, szeretlek! nagyszerű csapat, a szerkesztők pazar munkát végeznek hétről hétre, szeretem őket, azt hiszem, ők is szeretnek engem. Látod, itt például pont összecseng!

A Balatoni nyár könnyed, de tartalmas szezonális magazinműsor. Milyen szakmai kihívást látsz benne?

Nagyot! Élő reggeli műsor. Mindhárom szó nagy felelősség. Elkezdeni egy ország reggelét, ehhez lendület, jókedv és őszinteség kell, mindhármat érzem magamban, remélem jó élmény lesz, nagyon várom.

SzentpéteriEszter a műsorvezető társad. Jól kijöttök?

Nem titkolom, hogy alig ismerjük egymást. Nagyon közvetlen ember, én is az vagyok, nem mindig, de vele valahogy igen, az első perctől.

Mint két, a színészet iránt elkötelezett tévés terveztek valami izgalmas szerepjátékot a műsorban?

Elveimmel ellenkezne. Viszont tudomásom szerint jó pár kollégám jön a Madách Színházból, azt nagyon várom. Kérdezni őket például a Mary Poppinsről kifejezetten izgalmas lesz!

Gyerekként nyaraltál a Balatonnál? Van valami kedves élményed, ami ide köt?

Későn fedeztem fel a Balatont, már majdnem húszéves voltam, amikor rádöbbentem, hogy ez mennyire jó! A víz, a hangulat és a kultúra, ami meglepően gazdag. Imádom a Kálmán Imre Múzeumot Siófokon, a József Attila Emlékházat Szárszón, épp most újították fel, érdemes megnézni.

Északi part vagy déli?

Déli, déli, déli! Balatonszárszó. Minden évben ott nyaralunk, elmondhatatlanul jó kimenni, futni a naplementében, kicsit fúj a szél, de jól esik, egyre rózsaszínűbb az ég, olyan az egész, mint azok a képeslapok, amiket semmi pénzért nem vennél meg, de amikor ott vagy és élőben látod, nem cserélnéd semmire. És nem szabad elhinni, hogy az északi part szép, a déli pedig kevésbé, mert ha az ember elmegy a déli partra, akkor például pazar a panoráma… Látja az északit.

„A hatvanas években konszolidációt hullámzott a vén Balaton” – énekelte egykor Cseh Tamás. Te hogy érzed, mit üzen a mának a tó, ami mindig picit visszatükröz bennünket, a tó partján nyaraló magyarokat is?

Izgatott megnyugvás. Így jellemezném. A Balaton mindent tud. Felfeküdni a vízre és kikapcsolni mindent, fantasztikus érzés. De a Balatonban benne van pezsgés, az izgalom, a buli, szóval minden, ami egy nyárhoz kell. Megjegyzem, tavaly voltam télen is a tó partján, és egyszerűen lenyűgöző volt. Festői, regényes, iszonyatos széllel.

A nyár nemcsak a műsor miatt lesz mozgalmas. Alig ért véget a foci eb, amit biztos követtél, s máris nyakunkon az olimpia, amelynek kapcsán Te is küldtél bíztató videóüzenetet a magyar csapatnak.  Fontos számodra a sport? 

Az Eb szinte tegnap ért véget... Nyertek a spanyolok, aminek igazán örülök. A második kedvenc csapatom Anglia után. Illetve a harmadik. Magyarország és Anglia után. Egyébként szerintem a következő Eb-re kijutunk. Komolyan! Én nagyon hiszek benne. Az olimpiát pedig tűkön ülve várom. Tényleg üzentem is a magyar csapatnak, videóüzenetet küldtünk többen, Geszti Péterrel, Wolf Katival, én azt, hogy mivel augusztusban ők lesznek Magyarország, ezért csak nekik fog szólni, hogy: Magyarország, szeretlek!!!

Végezetül, van valami kedvenc nyári zenéd, amit megosztanál az olvasóinkkal?  

Van egy igazán kedvenc zenekarom, ez pedig nem más, mint a Harmonia Garden. Az egész azzal kezdődött, hogy imádom Django Reinhardt-ot. Egy fantasztikus zenész, dzsezz-gitáros. A Harmonia Garden pedig megalkotta a Hungarian Django Swing-et, szédületes, van benne szwing, tango, dzsezz, de még autentikus csárdás is, és természetesen Szirtes Edina Mókus. A honlapjukon rengeteg zenét lehet hallgatni tőlük, érdemes megkeresni. Imádom velük indítani a reggelt. Fölpörget és lelazít egyszerre.