Farkas Zoltán, Sós Judit, Mészáros Mária: Budapest gyerekekkel
JEL-KÉP Kiadó Kft.
Budapest, 2007
Nyár eleje óta készülök figyelmetekbe ajánlani ezt az úttörő alkotást, s csak most kaptam észbe, hogy nocsak, mindjárt vége a nyárnak. Sebaj, még hátra van egy húzós hónap, ráadásul jövőre is lesz szünidő, és a hétvégéket is agyon kell csapni valamivel, szóval nyugodtan beszerezhetitek a könyvet: igazi túlélő kalauz azoknak a gyerekes családoknak, akik a fővárosban próbálják meg átvészelni a forró (és kevésbé forró) hónapokat (életet). Sajnos csak most látom, hogy hiánypótló jellege ellenére valószínűleg nem került a könyvslágerlista élére, s bár jelenleg is beszerezhető mű (1900 forintért), tartalmát 2007 óta nem frissítették.
Öt évvel ezelőtt, újdonsült menyecskeként, Királykisasszonnyal domborodó pocakomban, két kisfiúval a hónom alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy rendes, mások számára is emészthető családanya lesz belőlem (nem sikerült, de legalább megpróbáltam). Ez a könyv nagy lendületet adott célom megvalósításához: akkortájt szent meggyőződésem volt, hogy egy magára valamicskét is adó anyuka napi rendszerességgel törődik a gyerekével. Az állatkerti játszótól, a pólus jégpályától és a libegő gondolatától azonban már kivert a jeges verejték, ezért örömmel böngésztem a - Szofi Géjétől származó - útikalauzt.
A könyv azokat a fővárosi (és környékbeli) helyeket mutatja be részletesen, ahonnan nem utálják ki az embert kölykökkel felszerelkezve sem, sőt elméletileg tárt karokkal várják őket. A könyv szerkezete áttekinthető, szerény szellemi képességű szülők is könnyedén eligazodnak benne: Budapestet részekre osztva tárgyalja, számba veszi a látnivalókat, szabadtéri programokat, játszóházakat, kulturális lehetőségeket, cukrászdákat, éttermeket. A rövid leírás mellett közli a címet, elérhetőséget, nyitvatartási időt, a megcélzott korosztályt (a szülői korosztályra magasról tojnak, a könyv talán egyetlen hibája a szemellenzős gyermekközpontúság), a belépődíjakat és a megközelíthetőséget (gondolom, ezek közül néhány már aktualitását vesztette, ráadásul 2007 óta rengeteg új mókás hely is létesült).
Én például nem is tudtam, hogy Budapesten létezik Vasarely múzeum: még mindig büszkén gondolok arra a borongós augusztusi délelőttre, amikor fiaim valami titokzatos oknál fogva úgy döntöttek, hogy kultúrára éhes visszafogott gyerekekként viselkednek, s tátott szájjal bolyongtak a kihalt kiállítótermekben a teremőr nénikék könnyes tekintetének kíséretében (nagyjából ez volt az utolsó alkalom, amikor valaki rám és a gyerekeimre elérzékenyülve pillantott). De a könyv adta az ötletet, hogy kisgyerekekkel is érdemes ellátogatni a Szoborparkba, s a Hajógyári szigeten található csúszdás játszótér is ennek köszönhetően épült be a hétköznapjainkba. Jártunk a Szemlő-hegyi-barlangban (Szendvicsgyerek eloltotta a barlang világítását), a Postamúzeumban (unalmas volt, viszont rövid) és a Vári cukrászdában (tényleg jó a fagyi). A Ferihegyi Repülőgép Emlékparkba nem jutottunk el (remélem, nem is fogunk).
Hiába erőlködöm, semmi rossz nem jut eszembe erről a könyvről, hasznos kis gyűjtemény, és jócskán megér annyit, hogy a könyvespolcotokon porosodjon!
A könyv azokat a fővárosi (és környékbeli) helyeket mutatja be részletesen, ahonnan nem utálják ki az embert kölykökkel felszerelkezve sem, sőt elméletileg tárt karokkal várják őket. A könyv szerkezete áttekinthető, szerény szellemi képességű szülők is könnyedén eligazodnak benne: Budapestet részekre osztva tárgyalja, számba veszi a látnivalókat, szabadtéri programokat, játszóházakat, kulturális lehetőségeket, cukrászdákat, éttermeket. A rövid leírás mellett közli a címet, elérhetőséget, nyitvatartási időt, a megcélzott korosztályt (a szülői korosztályra magasról tojnak, a könyv talán egyetlen hibája a szemellenzős gyermekközpontúság), a belépődíjakat és a megközelíthetőséget (gondolom, ezek közül néhány már aktualitását vesztette, ráadásul 2007 óta rengeteg új mókás hely is létesült).
Én például nem is tudtam, hogy Budapesten létezik Vasarely múzeum: még mindig büszkén gondolok arra a borongós augusztusi délelőttre, amikor fiaim valami titokzatos oknál fogva úgy döntöttek, hogy kultúrára éhes visszafogott gyerekekként viselkednek, s tátott szájjal bolyongtak a kihalt kiállítótermekben a teremőr nénikék könnyes tekintetének kíséretében (nagyjából ez volt az utolsó alkalom, amikor valaki rám és a gyerekeimre elérzékenyülve pillantott). De a könyv adta az ötletet, hogy kisgyerekekkel is érdemes ellátogatni a Szoborparkba, s a Hajógyári szigeten található csúszdás játszótér is ennek köszönhetően épült be a hétköznapjainkba. Jártunk a Szemlő-hegyi-barlangban (Szendvicsgyerek eloltotta a barlang világítását), a Postamúzeumban (unalmas volt, viszont rövid) és a Vári cukrászdában (tényleg jó a fagyi). A Ferihegyi Repülőgép Emlékparkba nem jutottunk el (remélem, nem is fogunk).
Hiába erőlködöm, semmi rossz nem jut eszembe erről a könyvről, hasznos kis gyűjtemény, és jócskán megér annyit, hogy a könyvespolcotokon porosodjon!
5 megjegyzés:
Add kölcsön a jövő hétre! Ma megkezdődött férjuram 2 hetes olimpia-követése tv-ben, neten, rádióban, már ma tele van vele a tököm, szóval kell az ötlet, hogy hova menekülhetünk a gyerekekkel.
Rendben, bedobom. Mit vigyek még? (Szofi baltás nénijének a szerszámára nincs szükséged?)
Az életetetek majdnem, mint Bartos Erikáéké. Két múzeum között biztos sül a palacsinta vagy készül a borsóleves:)
Nem tudok szabadulni az elérzékenyülten könnyező teremőr képétől.
Valami azt súgja, ti szemétkedtek velem!:)
Megjegyzés küldése