Fodor Gyöngyi: A királykisasszony fogyókúrája
Illusztrálta: Poszpisek Márta
Dóm Kiadó
Budapest, 2007
A mesekönyvet azért vettem meg a balatoni Áfészban, mert 399 forintba került. Gondoltam, ennyi pénzt megér egy jó kis mérgelődés-sápítozás-zsörtölődés (ez mostanában úgyis jól megy nekem). A boltból hazafelé már boldogan sóhajtoztam, lám, a vesztébe rohan ez a világ, és nem csoda, hogy úton-útfélen evészavaros szerencsétlenekbe botlunk, ha már idejekorán ilyen felnőttes baromságokkal mérgezzük az ártatlan csöppségeket...
A várva várt felháborodás izgalmával láttam neki a könyvnek, de már az első oldal után csalódnom kellett: a szöveg kiábrándítóan igényesnek ígérkezett: sehol egy szóismétlés, vagy gügyibügyi szófordulat, csak szépen egyeztetett alany-állítmányok és olyan kifejezések mint hegyorom, tarka vásár, lángost majszoltak és menedéket kerestek. Kicsit soknak találtam a betűt és kevésnek a képet, de gyorsan feledtem bánatom, és belemerültem a ragyogó történetbe. Nem mondom, hogy egy szirupos tündérmese, de tanulság akad benne bőven. Legalábbis felnőttek számára (a gyerekeknek teljesen érdektelen a sztori, saját Királykisasszonyom például egyszer sem akarta meghallgatni ezt a gagyi mesét, ellentétben a Királykisasszony fogkeféje című - szintén 399 forintos - remekművel, ami pont annyira remek, mint amennyire a címe sejteti).
85 kilónyi királykisasszony |
Begónia országa csuda jó hely volt, panaszra nem akadt semmi ok: a birkák kövérre dagadtak, az emberek meg lubickoltak a boldogságban, lángost majszoltak és répát termesztettek. Aztán jött az ötfejű sárkány, a rózsaszínű álomnak harangoztak, s maradt a csupa hamu, pusztulás és korom. Az emberek ronyóztak, és rohantak a királyukhoz, hogy fogadja be őket a várba. Mivel rendes fickó volt az öreg, beengedte az udvarába az országnyi csürhét. A nép örült, hogy ott henyélhet a királyi udvarban, s boldogan élősködött az uralkodó nyakán.
A király nem volt oda a menekült tábortól, mit volt mit tenni, válságstábot hívott össze. Kreatív ötlet hiányában végül a többi mesebeli kollégához hasonlóan az uralkodó felajánlotta fele királyságát és leánya kezét annak a hősnek, aki legyőzi a szörnyeteget. Kezdetben viszonylag nagy volt a tolongás, de minden vitéz megszívta, s közben a király is legatyásodott a nyakán élősködő ország miatt. A menedzsment azt javasolta, hogy vessen ki mindenféle adót a népre, de mivel ez egy hazáját szerető király volt, hagyta a polgárokat békén, inkább a dagi lányát kezdte el szekálni. Dundika 85 kilót nyomott, s az atyai becslés szerint legalább 25 kilót kellett volna ledobnia magáról ahhoz, hogy a sárkányölők elég motiváltak legyenek. A dagi királylány nem lelkesedett az ötletért, nem a súlyából, hanem a jókedvéből veszített (de abból jó sokat), hiába itatták őt fogyasztó teákkal, s etették zsírégető tablettákkal és káposztalevessel. Próbálták őt rávenni a testmozgásra, de lusta disznó lévén elsunnyogta az edzéseket. Amikor már a szar tényleg a plafonig ért (idézet Kurt Vonnegut bármelyik regényéből), Dundika belebotlott egy nyeszlett pásztorfiúba, aki szalonnával és hagymával kínálta őt. A kockásinges bárányőrző nem volt egy igényes típus, és rögtön beleszeretett a királylányba.
Érzelmei viszonzásra találtak, s a királylány az epekedéstől, meg a szerelmi mozgásoktól (ne gondoljatok rosszra, fáramászásról, meg közös pancsiról esett szó a mesében) szépen lefogyott, végül már csak 73 kilót nyomott. A sárkányt egyébként nem a kockásinges paraszt győzte le, hanem Dundika alázta porig, ráadásul meg se döglött a szörnyeteg, hanem erőszakmentesen elkullogott Begóniából. Így tért vissza az ország és a (még mindig kicsit dagi) királylány életébe a boldogság. Miután a sárkány kereket oldott, naná, hogy feltűnt a színen a kockásinges gyerek, álmélkodott, hogy jé, mi történt, és hova tűnt a sárkány?, aztán boldogan mondott igent Dundika házassági ajánlatára.
Bulimiás epizód |
Az álompár |
A történet tanulsága szívderítő: az ember lánya rondán és hájasan is foghat pasit magának ( legalábbis csóró, teszetosza, haszonleső nyámnyila alakot biztosan). Persze nem árt, ha az ember lányának az apja történetesen egy király. Remélem, annyi esze azért volt Dundikának, hogy kötött házassági szerződést a hétországra szóló lakodalom előtt. De ez már egy másik történet ( ld. A királykisassszony és a vagyonjogi szerződés).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése