Húsvéti zöld filmajánló: Kertben

Szerző: FiloSzofi

Kertben. (Záhrada) 1995, rendezte: Martin Sulík

Ajánlanék nektek egy filmet abból az alkalomból, hogy végre megjelent (decemberben) A Nagy Videómegosztón, és  még azért is, mert nem tudok jobbat elképzelni húsvét vasárnapra.
Nem hinném, hogy rajta van a tévés programszerkesztők húsvéti listáján, de van benne megtisztulás, transzcendencia és újjászületés. (A videómegosztó miatt pedig nem szégyellem magam, mert DVD-n nem árulják, és már rég nem megy a moziban sem, '95-ös filmről lévén szó.)

 Ha már legyintenétek, hogy ez biztos valami Szofi féle lilázás lesz, kérlek ne tegyétek! (De azért, ha értenék hozzá, és egyszer filmet csinálnék, nem kizárt, hogy valami hasonló lenne.) Igaz, hogy felbukkan benne Rousseau, sőt még Wittgenstein is, mégis ez egy egyszerű és szép film, ahol az említett urak sem akarnak többet, mint kölcsönkérnivenni egy kocsit, vagy birtokolni egy almafát. A Csodatevő Szűzzel pedig igazán mindenki találkozhatott már, hacsak nem ő maga volt az.

"Menj, add el öregapád kertjét, és vegyél az árából egy lakást! Ne is lássalak itt többet!" Szól az apa, majd eltemetkezik a kamrapolcról leemelt kétliteres befőttesüvegben. Ezzel a feledhetetlen képpel kezdődik Jakub beűzetése a Paradicsomba.

Levelesláda - kutak a múltból

Szerző: Lotte  

Ha a postaládánkat (nem a virtuálisat, a kapunk melletti igazit) kinyitom, már rég nem fog el semmilyen izgalom, legfeljebb egy-egy ajánlott küldemény miatt, amiért megint be kell ballagni a postára. Egyébként csak unalmas levelek potyognak ki: számlák, értesítések egy közüzemi szolgáltatótól vagy az adóhivataltól, no és a gyújtósnak használt reklámújságok. Néhány kivétel azért akad: karácsonytájt egy távoli barátné és egy régi, idős professzor köszöntése. Tudható az udvarias tartalom, de jó évről-évre hírt kapni felőlük. Vannak, és még valami láthatatlan fonal összeköt bennünket.
Nem tudom, manapság még leveleznek-e egyáltalán, én örülök, hogy a hálószobánkban lévő szép, fából készült leveles ládikámból van mit előszedni, s legalább esélyem van arra, hogy lassacskán málladozó múltam darabkáit egyszer majd, ha sok időm lesz (lesz?), mint afféle gondos restaurátor összeillesztgessem.
Mert az ember kérlelhetetlenül felejt. Azt is, ami valaha a legfontosabb volt az életében. Elsodorja, felőrli az egyébként nem is feltétlenül kellemetlen taposómalom. Jól van ez így, természetes dolog? Persze. De azért jólesik néha a múlt elhomályosuló kútjaiba bele-belenézni.

Lelki Zöld-ségek: Tépted, szagoljad!

Szerző: Fakirma

Ember halkan figyelmeztetett, hogy közeleg a hatodik házassági évfordulónk, s megkérdezte, miként szeretném megünnepelni a jeles évfordulót. Nem azon lepődtem meg, hogy már megint elfelejtettem (ha jól számolom, ez hatodszorra esik meg velem), hanem a számon, amit már nem tudok megmutatni egy kezemen. Immáron nyolc éve vagyok együtt az új pasimmal. Ilyen sokáig csak az elsővel húztam, de az nem számít, akkor még lelkes amatőr voltam. Kapcsolatunkon nyolc éves por ül, s még mindig nem tervezem a nagytakarítást. Lehet, hogy eltunyultam?

Benyögtem szerény igényeimet az ünnepkörrel kapcsolatosan (waldorfos őskövületként már rég nem ünnepnapokban gondolkodunk), aztán szomorúan megállapítottam, hogy végképp megöregedtem. Ezzel a tudattal élni még jó házasságban is nyomasztó érzés, ezért inkább átkereteztem a történetet:  egyszerűen csak bölcs asszony lettem. Ennek jegyében következik a jó házasság receptje. Ugyanolyan házi buhera, mint a Varga Tamás-féle bazsalikomos csirke vagy a házi dekoltázs krém: lelkesen összepancsolom, mert hiszek benne, a többiek pedig le vannak szarva, eszik nem eszik/kenik nem kenik, itthon nem kapnak mást.

Várakozás - Uram, irgalmazz!

Szerző: Onleány

Stabat mater dolorosa

Szerző: Lotte

Mikor a Vatikánban, tikkasztó sorban állás után beléptem a Szent Péter-bazilikába, rám zuhant a grandiózus alkotás szépsége és monumentalitása. Szédelegve jártam körbe a világ talán leglátogatottabb épületét.
Igazi katarzist - az Isten-dicséret református puritánságához szokott lelkemnek - azonban nem ez lenyűgöző nagyság, hanem a bejárattól jobb kézre elhelyezett Michelangelo-szobor okozott.
A Pietá előtt valósággal földbe gyökerezett a lábam.
A szobor önmagában is csodálatos, de a téma, amit márványba faragott a polihisztor mester, ott, még  abban a turistáktól zsúfolt térben is szíven ütött.

Heti Muníció: Zöld tea

Szerző: Fakirma 

Nagymamámnál találkoztam először a zöld teával. Szentül hitte, hogy ha eleget vedel belőle, akkor nem fog rajta a betegség és a halál. Azt hiszem, neki volt igaza, s a Jóisten követett el egy csúnya adminisztrációs hibát, amikor véletlenségből magához szólította őt. A nagyirajongásom ellenére sosem éreztem vágyat arra, hogy megkóstoljam a zöld löttyöt. Pekingben történt a pálfordulás. Főiskolás koromban ifjonti lelkesedéstől vezérelve elhatároztam, hogy kiderítem, miként lehet megkülönböztetni a kínai Down-kórost a kínai nem Down-kórostól. Hála az izzó kínai-magyar baráti kapcsolatoknak, hamarosan egy rakás gyógypedagógiai intézményben didereghettem végig a januárt. Húsz év távlatából mindössze arra emlékszem, hogy rohadtul fáztam, a fogyik kék tréningruhát és vékony tornacipőt viseltek, és fűtés helyett koszos befőttesüvegekből nyakalták a szűretlen zöld teát. Jobb híján én is ezt tettem. Pokoli íze volt, a tealevelek ráragadtak a fogaimra, émelyegtem a kesernyés íztől, ráadásul folyamatosan  pisilni jártam a jéghideg guggolós vécére, ami egyúttal éléskamraként is funkcionált, s a bokáig álló húgyban gondosan egymásra tornyozva sorakoztak az iskola kínai kel készletei.

Zöld Yoda pizza Star Wars rajongóknak

Szerző: FiloSzofi

Ha a gyerekek már unják a böjtös menüt, dobjátok fel nekik egy kicsit! Nálunk ez a Yoda pizza aratott nagy sikert, pedig modell nélkül készült.
A finom zöld kulimász összetevőit is elárulom:

Sütés előtt:

 

Szellem a zöldben - JÁTÉK

Szerző: FiloSzofi

"Elcsodálkozva és biztató mosollyal jegyezte fel kis munkafüzetébe, hogy a magyar "gondolkozás" szó a "gond" szó tövéből ered. Szerinte ez is szemlélteti, hogy az alapszavak néha egy egész nép filozófiáját összefoglalják."

Ki ez, ki tudja? Segítek: A helyszín nem Kersko, és ő itt nem Hrabal. Kicsit kövérebb, és kicsit nyugatabbra született. De ő is írt. Az alább szereplő idézetek az ő írásaiból valók.

A hajtás után további információk, és további kérdések következnek:

1. kérdés tehát: Ki van a képen?
A válaszokat ne felejtsétek kommentben megírni!

Zöld idillek

Szerző: Lotte

Vonzódom a zöld színhez. Ha például ékszereket nézegetek egy kirakatban (nem túl gyakori eset), biztos, hogy a zöld köves gyűrűn, vagy medálon akad meg a szemem. Vannak dolgok, amik az emberrel valami ősi, magával hozott törvényszerűség szerint megismétlődnek. Nem biztos, hogy túl jelentőségteljes, de ilyen ez a vonzalom is. Azt mondják, a zöld a természet, a biztonság és a harmónia jele, - lehet benne valami -, a címertanban a reményt fejezi ki, a közlekedésben pedig a szabad utat. Az emberi szem ezernyi árnyalatát képes felfogni, mondjuk egy tavaszi erdei séta során. Igazán pihentető és nyugalmat adó élmény sok-sok zöld között legeltetni a szemünket.

A zöld jegyében hadd osszak meg veletek néhány életérzést, amiket nagyon szeretek:

A kert harmatos, hűvös füvébe lépni kora reggel...

Ahol sok a "zöld"-ség: Európa legjobb piaca a Nagyvásárcsarnok!

Szerző: Lotte

De szép!

Gyerekkoromból még emlékszem a hírre: Margaret Thatcher a budapesti Vásárcsarnokba látogatott. Mintha még képek is rémlenének, ahogy fokhagyma- és paprikafüzéreket vesz át az egyik standnál. Micsoda nagy dolog volt! A Vaslady a mi piacunkon!

1984

Nekünk akkoriban a Lehel piac esett az utunkba, ami jelenlegi állapotában tragikus küllemű. Rajk László furcsa építészeti megoldásai az idő múlásával nem patinát, hanem szocreál lepattantságot kölcsönöztek az épületnek. Akkoriban még fedés nélkül, a maga egyszerűségében várta a piacolókat. Szerettem anyukámmal kijárni, tudtuk, hol olcsó és jó a tojás, hol a legfinomabb a gyümölcs, és sose mentünk haza egy csokor tulipán vagy viola nélkül.

Napi zöld-ség: Mentás borsópüré

Szerző: FiloSzofi

Borsópüré, mmmmmmmm! Az ötlet a Dolce Vita Blogról származik, köszönet érte!

Zsenge fagyasztott borsóból igazi tavaszi zöld ízbombát lehet elővarázsolni, ha ebben a formában készítjük el. Nálunk a rusztikus ízlésű fiúk is is kérdezték, hogy "Van még?", mikor a vasalt csirkecomb mellé ezt is odacsempésztem. Nem, nem volt több, mert nem bíztam benne. Ti ne féljetek, tálaljátok önérzetesen!

Ha a menta nagyon idegen, akkor jó fokhagymásan, avagy -szezonálisan- medvehagymával is ajánlom.

Elkészítés:

Átmeneti ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány

Hideg+meleg=langyos?

Átmeneti kabáttal vagy vastag pulcsival?

Hű, az átmeneti kabát!Szerintem a leginkább jellemző ruhadarab. Az ember véletlenül nem hordhat egész másfélét, mint ami ő. Nem lehet valaki például farmerdzsekis, anélkül, hogy farmerdzsekis lenne. Nekem sokáig nem volt semmilyen, nem bírom a galléros ruhadarabokat, rajtam nagyon nyanyás. Aztán lett egy fekete,bársony zekém, az lényegében a bőrömmé vált, télen sem hordtam mást. Rengeteg kocsmaasztalt megjárt velem. Mikor komoly ember lettem, elvittem tisztítóba, és azzal meg is halt. Napvilágra került kopott feslettsége, megbontották a személyiségét. Aztán egy puha kord kabátkám lett, nem túl egyedi darab, most pedig egy olajzöld kabátpulcsi, na az igen, az megint én vagyok! (Szofi)

Évek teltek el, míg lett átmeneti kabátom. Hosszú ideig vastag pulcsik és ilyen-olyan zekék töltötték be hiányát, mígnem a ballonkabát mellett kötöttem ki. Térdközépig érő, karcsúsított, övvel a derekán. Szeretem. (Lotte)

Még soha életemben nem volt olyan téli kabátom, amiben embernek éreztem volna magamat, viszont átmenetiből akad több dögös darabom is, ilyenkor élvezem, hogy nem fázom bennük. (Fakirma)

Tiszta vizet a konyhába - Pergős rizst, de hogyan?

Szerző: Lotte és Szofi

Szép, "pörgős" rizs

Tudom, hogy Szofi nem kultiválja a rizst, ezért átveszem tőle zseniális alaprecept sorozatának e - számára kevésbé izgalmas, ám mégiscsak fontos - részletének tálalását.
(Ráadásul még némi személyes kötődésem is van ehhez a növényhez, mert botanikus nagyapám a háború előtt kikísérletezett és termesztésre előkészített egy nemzetgazdaságilag is nagy lehetőséget rejtő, szárazságtűrő rizsfajtát. Aztán a háborús nélkülözések alatt hurkává lényegítették át a néhány maroknyi értékes rizst az intézet munkatársai. Ennyit a tudomány elsőbbségéről - a gyomor vészhelyzetben mindig elsőbbséget élvez.)

Ha valaki gyakorta mozog a konyhában, biztos érte már ennél prózaibb kudarc is a rizzsel (Oryza sativa) kapcsolatban: lekozmált, túlfőtt, ragacsos lett vagy épp csak nem akart megpuhulni. Amennyire kommersz eledel, annyi bosszúsággal is járhat elkészítése.
Hogyan is főzzünk igazán jó, pergős rizst? S egyáltalán mi a különbség a rizsfajták között?

Fáj a magyar!

Szerző: Lotte   

Szegény Robert Schuman forog a sírjában. A kiváló államférfi bizonnyal nem erről az egyesült Európáról álmodott. Európa ma nagybeteg. Elvesztette hitét, elhagyta hagyományait, feloldódott az önmagát felfaló, saját farkába harapó és szélsőségesen kirekesztő liberalizmusban (ha egyáltalán ez a mai ideológia még azonosítható - a megannyi nemes és követendő ügyért harcoló - egykori liberalizmussal). Európa gyűlölettel tekint a "másképp" gondolkodókra: mindazokra, akik nem mai megmondói - mindenen átható - füttyszavára táncolnak. A keresztény értékek, a család- és a munka becsülete szitokszavakká váltak. Gyanús mindenki, aki ezeket tűzi zászlajára. Miért is nem az értéksemlegességet, az ilyen-olyan sztereotípiák lebontását és a diszkrimináció tilalmát hirdetjük mi, magyarok is lépten-nyomon? Miért? Mert ez önmagában, pozitív célok meghatározása nélkül, nem vezet sehová. Illetve épp oda, vagy hosszú távon még sokkal mélyebbre, mint ahová 2008-ra jutottunk.
Magyarország, s a kétharmados felhatalmazás fájdalmas tyúkszem a mai Európai Unió testén. Németországban élő barátaink döbbenettel számolnak be hétről-hétre, milyen félelmetes propaganda, micsoda hazug agymosás dübörög arrafelé. Értelmiségi ismerőseik csodálkozó tekintettel kérdezik a kétgyermekes, becsülettel dolgozó magyar orvoscsaládot: miféle fura náció vagytok ti?

Hóembersirató

Szerző: Fakirma

Olyan ez mint a mániás depresszió: kedd délután még a hidegtől és a rettegéstől remegve hülyegyerekezem Bendőt a Tátrában tomboló hóviharban,
 miaszarért akartál a csúcsra feljönni?!
(Mama, te egy autista vagy, semmi érzéked a kihívásokhoz),
 a tegnapi napfényes reggelen pedig boldogan okítom a gyerekülésben üvöltő Királykisasszonyt,
a rendes kislányok hétköznap reggelente nem a Minimax előtt zombisodnak, hanem oviba járnak köleskását lakmározni.
Az élet szép, még akkor is, ha az ablakon kitekintve gyanítom, hogy az időjárás szaporán robog lefelé a lejtőn. Hajthatatlan vagyok. Mióta Liptószentmiklós határában búcsút intettem az utolsó hóembernek, azt üvölti minden porcikám, tavasz van, itt az én időm. Szegény zöldlufis még nem sejti, hogy számára azonban hamarosan véget ér a buli:

A télnek harangoztak, nem búslakodom fikarcnyit sem, ennek ellenére a síelés során felgyülemlett két autónyi végtermék kiganajozása helyett után könnyes szemmel nézegettem végig az elmúlt hónapok képeit. Az Új kezdete a Régi elengedése, azt javaslom, ha lakik benned egy parányi hóemberi érzés, tarts velem a fagyos gyászmunkában!

Miért nem csinálunk már végre...?

Szerző: FiloSzofi

Tesz-vesz

Ülök a gép előtt, kezemben egy oktatócsomag, ami arra lenne hivatott, hogy valami internetes vállalkozás boldog szülőanyjává képezzen. Gyorsan visszadugom a fiókba, hiszen egyelőre még egy alig több mint egyhetes csecsemő boldog szülőanyja vagyok elsősorban.
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai  magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.

Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:

A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU országok polgárai mennyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket.
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő

A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.

Síró picsogók és vadak

Szerző: Lotte  

Veszekedés lány módra

Beszélhetnek nekem a gender-kutatók, amit csak akarnak: hangzatos elméleteik a társadalmi nemről egyszerűen nem veszik figyelembe a valóságot! A kislányok és kisfiúk ugyanis (hál' Istennek!) nagyon mások!
Dupla gyerekzsúrra vetemedtünk a hétvégén. Megfogadva egy jóbarát tanácsát az ünnepeltek "csak" annyi barátot/barátnőt hívhattak, ahány évesek (e szabály alapján néhány év múlva kiszorulunk a házból): kislányunk így ötöt, kisfiunk hetet, s hogy a legnagyobb se szomorkodjék, ő is még további két nagytesóval egészíthette ki a seregletet.
A sajátjainkkal együtt így ültük meg az öt- és hétéves szülinapokat egy piszokkal, két tortával, s mintegy tizenhét gyerekkel. Gondolhatjátok...

Kvantum Fantum csapdája

Szerző: Lotte

A lemezborító Sajdik Ferenc munkáját dicséri

Ma reggel - miközben kislányom ötéves védőnői státuszvizsgálatán jól megcsúszva vágódtunk kocsiba - munkába autózva valahonnan mélyről feltört bennem egy veretes, népi dallamra íródott dalocska: "Addig nem lesz nyugalom a Potenciál hegyen, míg a rettenetes óriás fenébe nem megyen...". Aztán felismerve a dal eredetét, jöttek elő egyre másra az énekek, visítottam egyiket a másik után az anyósülésen. Hétfő ide vagy oda, duhaj jókedvem kerekedett!

Nem tudom, gyerekkorotokban volt-e szerencsétek a zseniális zenés mesejátékhoz, a Kvantum Fantum csapdájához? 

A sztori egy kalapácsban játszódik (tudom, nem túl gyakori eset), ahová a kicsinyítő "mikro-dalt" énekelve jut el egy embergyerek, Kata. A cserfes és bátor kislány hamar jó barátságot köt néhány elektrongyerekkel, akik elkóborolt testvérkéjüket keresik kétségbeesetten. A kalapács fémszerkezetét ugyanis fenyegető veszély tartja izgalomban: a rettegett, senki által még soha nem látott Kvantum Fantum szörnyűséges elektromos viharokkal borzolja a békés vasatom-családok életét. 

Ki vagy vagy vészhelyzetben?

Szerző: Onleány    

Pánikolás vagy higgadtság? 
Igazi vészhelyzetben józan vagyok, csak utána kezdek el hisztérikusan visítozni. (Fakirma)
Amíg muszáj, próbálok uralkodni magamon, de ha kicsit is enged a kényszer, kitör rajtam a pánik. (Lotte) 
Nem voltam még igazi vészhelyzetben. A kisebb katasztrófák idején társaságtól függ. Ijedtek, gyengék között én vagyok a kőszikla, egymagam viszont néha dühöngök. Egyébként általában azt gondolom, hogy igazából nincs baj. (Szofi)

Humorral vagy kétségbeeséssel? 
Profin tudok röhögni a saját nyomoromon. Békés hétköznapokon sokat gyakorolom, így már akkor is csípőből megy, amikor tényleg plafonig ér a szar. (Fakirma)
Ha szigorlatok és államvizsgák vészhelyzetnek számítanak, akkor mindig nagyon idióta tudtam lenni. Mások izgalma és kétségbeesése megnyugtat. Ilyenkor próbálom oldani a feszültséget. (Lotte)
Amíg nincs életveszély, egy kis kalamajka az élet sója, ha jó a társaság. (Szofi)

Színes testvérháború

Szerző: Fakirma

Gyűlölöm a testvérharcot, majdnem annyira, mint az ikeás műanyag poharakat. Mióta két fiam van, tudom, hogy a tesómacera nemesíti a jellemet, pallérozza az akaratot, s bár az én pszichoszociális jóllétemet veszélyezteti, hosszú távon jótékony hatást gyakorol gyermekeim személyiségfejlődésére. A színes kis gusztustalanságokkal más a helyzet. Mikor először megláttam őket a kék-sárga épület polcain, ébredező fészekrakó ösztönöm azt sikoltotta, hogy csak az igazi gnómok szürcsölik a bodzaszörpöt ezekből a színes vackokból.

Ismeritek Móricz Zsigmond Kismalac meg a farkasok című meséjét?

 Csak kunyorál, csak ígérget:

-Csak egy lábom engedd, kérlek.