Meséljek a zöld disznóról?

Szerző: FiloSzofi

"Nem érdekel immár, hogy a politikában vannak-e jelszavak, és az sem, hogy valaki milyen nemzetközi díjat vagy hány évi fegyházat kap irodalmi érdemeiért. De a zöld disznó elintézetlen ügye annyi év múltán még mindig élénken érdekel.

Meg kellene írni egyszer igazi, hiteles történetét. Ezzel valóban emberi kötelességet teljesítenének. Ötletnek se volna rossz. Üzletnek pedig – úgy vélem – ragyogó. Gondolják meg, hogy legalább tizennégymillió ember él a föld hátán, akit velem együtt annak idején rútul becsaptak vele. Ezek valamennyien megvásárolnák a könyvet, s lázasan olvasnák a zöld disznóról szóló mesét.

Csakhogy van-e olyan tehetség, aki ennyi felcsigázott várakozást ki tudna elégíteni? Azt hiszem, ilyen nagy író nincs a világon. "

Régen, ha este apu mellém ült, és megkérdezte: Meséljek a zöld disznóról? akkor már kezében volt  a könyv, és én nem tudhattam biztosan, hogy a kérdés szülője apám, vagy a mese. Mikor tudtam már olvasni, láttam, hogy az is, mint a többi meseakasztó kérdés, oda van írva, de ettől a történet csak még varázsosabb, még rejtélyesebb lett. Mintha kilesné, ahogy ott fekszem a kispaplan alatt, és épp belépni készülök a mesébe. Tudom, kiváltképp meseírók élnek gyakran ezzel a fordulattal, ami egy kis pihenőt enged a mesélőnek, de mégsem mind kavarják fel ezzel a valóságüstöt. Ki tudja, talán itt sem az író volt ügyesebb, csak a zöld disznó hatalma nagyobb.

Az én gyerekkorom zöld disznó meséje - Horgas Bélától - afféle kívül is vagyok, belül is vagyok módon engedett közel a zöld disznó-rejtélyhez. Ez egy igazi, megírt  mese, valódi cselekménnyel, jó befejezéssel, ám mégis örök, kielégítetlen kíváncsiságot hagyva maga után, mint az egyállomásnyi útitárs, akinek legszemélyesebb beszélgetését hallgatjuk ki a közös kupéban, aztán leszáll, és sosem tudjuk meg, honnan jött, mi lett vele, és ki is volt ő voltaképpen.

Micsoda felfedezés volt hát nekem, hogy már Kosztolányit sem hagyta aludni a zöld disznó meséje!

Bal, jobb, zöld politika

Szerző: FiloSzofi

A filozófia valami olyasmi, aminek köze van a tekintélyhez. Erre ráérezve már mindennek van filozófiája - kutyabőr helyett. Még egy magára valamit adó cég, vagy márka is egészen biztosan rendelkezik saját filozófiával, miközben maga a filozófia - akár mint tudomány, akár mint szöveghagyománnyal való gondolkodó együttélés, akár mint a bölcsesség szeretete - alig része a művelt közbeszédnek.

Mégis, ha valami új kerül a a kultúra, vagy a közélet felszínére, ehhez az újhoz még mindig kerül filozófia is, amelynek segítségével megpróbál gyökeret ereszteni. Egészen biztos voltam tehát abban, hogy az úgynevezett "zöld" gondolkodásnak is terebélyesedik a filozófiai beágyazottsága. Ahogy elkezdtem utánakeresni, baloldali kiáltványokra számítottam elsőként, ehelyett azonnal Scruton Zöld filozófiájára találtam. Vagyis, már a jobboldal is elkezdte elméletileg beültetni saját társadalomfilozófiájába a zöldséget.

Ha rosszmájúak akarunk lenni, élhetünk a gyanúval, hogy maga a politika rendeli meg a zöld filozófiát, hogy általa maga alá söpörhesse, pártfilozófiává tegye. Én nem osztom a rosszmájú megközelítést. Kétségtelen, hogy a "zöld" jelző sokszor smink, mégis értelmes és hasznos a modern környezettudatosságot elméletileg meg- és újrafogalmazni, majd beemelni a (párt)politikai gondolkodásba.

Húsvéti zöld filmajánló: Kertben

Szerző: FiloSzofi

Kertben. (Záhrada) 1995, rendezte: Martin Sulík

Ajánlanék nektek egy filmet abból az alkalomból, hogy végre megjelent (decemberben) A Nagy Videómegosztón, és  még azért is, mert nem tudok jobbat elképzelni húsvét vasárnapra.
Nem hinném, hogy rajta van a tévés programszerkesztők húsvéti listáján, de van benne megtisztulás, transzcendencia és újjászületés. (A videómegosztó miatt pedig nem szégyellem magam, mert DVD-n nem árulják, és már rég nem megy a moziban sem, '95-ös filmről lévén szó.)

 Ha már legyintenétek, hogy ez biztos valami Szofi féle lilázás lesz, kérlek ne tegyétek! (De azért, ha értenék hozzá, és egyszer filmet csinálnék, nem kizárt, hogy valami hasonló lenne.) Igaz, hogy felbukkan benne Rousseau, sőt még Wittgenstein is, mégis ez egy egyszerű és szép film, ahol az említett urak sem akarnak többet, mint kölcsönkérnivenni egy kocsit, vagy birtokolni egy almafát. A Csodatevő Szűzzel pedig igazán mindenki találkozhatott már, hacsak nem ő maga volt az.

"Menj, add el öregapád kertjét, és vegyél az árából egy lakást! Ne is lássalak itt többet!" Szól az apa, majd eltemetkezik a kamrapolcról leemelt kétliteres befőttesüvegben. Ezzel a feledhetetlen képpel kezdődik Jakub beűzetése a Paradicsomba.

Lelki Zöld-ségek: Tépted, szagoljad!

Szerző: Fakirma

Ember halkan figyelmeztetett, hogy közeleg a hatodik házassági évfordulónk, s megkérdezte, miként szeretném megünnepelni a jeles évfordulót. Nem azon lepődtem meg, hogy már megint elfelejtettem (ha jól számolom, ez hatodszorra esik meg velem), hanem a számon, amit már nem tudok megmutatni egy kezemen. Immáron nyolc éve vagyok együtt az új pasimmal. Ilyen sokáig csak az elsővel húztam, de az nem számít, akkor még lelkes amatőr voltam. Kapcsolatunkon nyolc éves por ül, s még mindig nem tervezem a nagytakarítást. Lehet, hogy eltunyultam?

Benyögtem szerény igényeimet az ünnepkörrel kapcsolatosan (waldorfos őskövületként már rég nem ünnepnapokban gondolkodunk), aztán szomorúan megállapítottam, hogy végképp megöregedtem. Ezzel a tudattal élni még jó házasságban is nyomasztó érzés, ezért inkább átkereteztem a történetet:  egyszerűen csak bölcs asszony lettem. Ennek jegyében következik a jó házasság receptje. Ugyanolyan házi buhera, mint a Varga Tamás-féle bazsalikomos csirke vagy a házi dekoltázs krém: lelkesen összepancsolom, mert hiszek benne, a többiek pedig le vannak szarva, eszik nem eszik/kenik nem kenik, itthon nem kapnak mást.

Heti Muníció: Zöld tea

Szerző: Fakirma 

Nagymamámnál találkoztam először a zöld teával. Szentül hitte, hogy ha eleget vedel belőle, akkor nem fog rajta a betegség és a halál. Azt hiszem, neki volt igaza, s a Jóisten követett el egy csúnya adminisztrációs hibát, amikor véletlenségből magához szólította őt. A nagyirajongásom ellenére sosem éreztem vágyat arra, hogy megkóstoljam a zöld löttyöt. Pekingben történt a pálfordulás. Főiskolás koromban ifjonti lelkesedéstől vezérelve elhatároztam, hogy kiderítem, miként lehet megkülönböztetni a kínai Down-kórost a kínai nem Down-kórostól. Hála az izzó kínai-magyar baráti kapcsolatoknak, hamarosan egy rakás gyógypedagógiai intézményben didereghettem végig a januárt. Húsz év távlatából mindössze arra emlékszem, hogy rohadtul fáztam, a fogyik kék tréningruhát és vékony tornacipőt viseltek, és fűtés helyett koszos befőttesüvegekből nyakalták a szűretlen zöld teát. Jobb híján én is ezt tettem. Pokoli íze volt, a tealevelek ráragadtak a fogaimra, émelyegtem a kesernyés íztől, ráadásul folyamatosan  pisilni jártam a jéghideg guggolós vécére, ami egyúttal éléskamraként is funkcionált, s a bokáig álló húgyban gondosan egymásra tornyozva sorakoztak az iskola kínai kel készletei.

Zöld Yoda pizza Star Wars rajongóknak

Szerző: FiloSzofi

Ha a gyerekek már unják a böjtös menüt, dobjátok fel nekik egy kicsit! Nálunk ez a Yoda pizza aratott nagy sikert, pedig modell nélkül készült.
A finom zöld kulimász összetevőit is elárulom:

Sütés előtt:

 

Szellem a zöldben - JÁTÉK

Szerző: FiloSzofi

"Elcsodálkozva és biztató mosollyal jegyezte fel kis munkafüzetébe, hogy a magyar "gondolkozás" szó a "gond" szó tövéből ered. Szerinte ez is szemlélteti, hogy az alapszavak néha egy egész nép filozófiáját összefoglalják."

Ki ez, ki tudja? Segítek: A helyszín nem Kersko, és ő itt nem Hrabal. Kicsit kövérebb, és kicsit nyugatabbra született. De ő is írt. Az alább szereplő idézetek az ő írásaiból valók.

A hajtás után további információk, és további kérdések következnek:

1. kérdés tehát: Ki van a képen?
A válaszokat ne felejtsétek kommentben megírni!

Zöld idillek

Szerző: Lotte

Vonzódom a zöld színhez. Ha például ékszereket nézegetek egy kirakatban (nem túl gyakori eset), biztos, hogy a zöld köves gyűrűn, vagy medálon akad meg a szemem. Vannak dolgok, amik az emberrel valami ősi, magával hozott törvényszerűség szerint megismétlődnek. Nem biztos, hogy túl jelentőségteljes, de ilyen ez a vonzalom is. Azt mondják, a zöld a természet, a biztonság és a harmónia jele, - lehet benne valami -, a címertanban a reményt fejezi ki, a közlekedésben pedig a szabad utat. Az emberi szem ezernyi árnyalatát képes felfogni, mondjuk egy tavaszi erdei séta során. Igazán pihentető és nyugalmat adó élmény sok-sok zöld között legeltetni a szemünket.

A zöld jegyében hadd osszak meg veletek néhány életérzést, amiket nagyon szeretek:

A kert harmatos, hűvös füvébe lépni kora reggel...

Ahol sok a "zöld"-ség: Európa legjobb piaca a Nagyvásárcsarnok!

Szerző: Lotte

De szép!

Gyerekkoromból még emlékszem a hírre: Margaret Thatcher a budapesti Vásárcsarnokba látogatott. Mintha még képek is rémlenének, ahogy fokhagyma- és paprikafüzéreket vesz át az egyik standnál. Micsoda nagy dolog volt! A Vaslady a mi piacunkon!

1984

Nekünk akkoriban a Lehel piac esett az utunkba, ami jelenlegi állapotában tragikus küllemű. Rajk László furcsa építészeti megoldásai az idő múlásával nem patinát, hanem szocreál lepattantságot kölcsönöztek az épületnek. Akkoriban még fedés nélkül, a maga egyszerűségében várta a piacolókat. Szerettem anyukámmal kijárni, tudtuk, hol olcsó és jó a tojás, hol a legfinomabb a gyümölcs, és sose mentünk haza egy csokor tulipán vagy viola nélkül.

Napi zöld-ség: Mentás borsópüré

Szerző: FiloSzofi

Borsópüré, mmmmmmmm! Az ötlet a Dolce Vita Blogról származik, köszönet érte!

Zsenge fagyasztott borsóból igazi tavaszi zöld ízbombát lehet elővarázsolni, ha ebben a formában készítjük el. Nálunk a rusztikus ízlésű fiúk is is kérdezték, hogy "Van még?", mikor a vasalt csirkecomb mellé ezt is odacsempésztem. Nem, nem volt több, mert nem bíztam benne. Ti ne féljetek, tálaljátok önérzetesen!

Ha a menta nagyon idegen, akkor jó fokhagymásan, avagy -szezonálisan- medvehagymával is ajánlom.

Elkészítés: