Miért nem csinálunk már végre...?

Szerző: FiloSzofi

Tesz-vesz

Ülök a gép előtt, kezemben egy oktatócsomag, ami arra lenne hivatott, hogy valami internetes vállalkozás boldog szülőanyjává képezzen. Gyorsan visszadugom a fiókba, hiszen egyelőre még egy alig több mint egyhetes csecsemő boldog szülőanyja vagyok elsősorban.
Ez is igaz persze, de valójában félek. Félek a kudarctól. Pedig 2-3 év múlva, mikor Kistesó társadalmi élete intézményesül, már késő lesz. Nem untatnálak a magam nyomorával benneteket, ha nem valami olyan úton bukdácsolnék, ami nagyon is következik valami általános, mai  magyar szemléletmódból. Bár alapvetően optimista és boldog ember vagyok, a sikerességhez, pénzhez való viszonyom, hiányos kompetencia-tudatom, szobakreativitásom mégis tipikus negatív magyar.

Döbbenetes kutatási eredménnyel találkoztam, talán másnak is új, 2011-es felmérésről van szó:

A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU országok polgárai mennyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket.
Magyarországon
- 67% a szenvedők aránya (az európai átlagnak több mint duplája)
- 20% lázadó
- 13% cselekvő

A cselekvők számának aránya egyedül csak Görögországban alacsonyabb, mint nálunk.

Hol a boldogság az elefántok országában?

Szerző: FiloSzofi

(Jean De Brunhoff - Babar király)
Babar, az elefántok ifjú királya a kalandos nászút után legyőzi az orrszarvúkat, majd végre nekiláthat, hogy az elefántok országát igazi nyugati típusú, szervezett állammá tegye.

A Boldogtalanság csapata: Harag, Butaság, Betegség, Csüggedés, Kétségbeesés, Puhányság, Félelem, Tudatlanság, Gyávaság, Lustaság

Lelki Zöldségek: Hol lakik a boldogság?

Szerző: Fakirma

Nem tudom, ti szeretitek-e a reggeleket, én rendszerint jókedvűen ébredek, s először az jut eszembe, hogy ha már ilyen szerencsésen túléltem ezt az éjszakát is, luxus lenne a napot búslakodásra fecsérelni, inkább boldog leszek. Persze egészen másfajta gondolatok járnak a fejemben akkor, amikor arra ébredek, hogy Füles saját bejáratú esőfelhője épp az én fejem fölé költözött át a Százholdas Pagonyból, de maradjunk az A verziónál, ma pozitív gondolatokra serkentő Lelki Zöldségekre készülök.

Csuda dolog ez a boldogság. Minden ok nélkül egyszer csak bekukkant hozzám, máskor meg süthet a Nap, a gyerekek átkapcsolhatnak anyakímélő üzemmódba, Ember haza talicskázhat egy rakás lóvét, boldogság meg sehol, csak az a bizonyos esőfelhő... Mániás-depresszióval ne gyanúsítsatok, ettől aztán végképp lehangolódom, optimista bejegyzésnek meg lőttek..