Szerző: FiloSzofi
![]() |
| kép innen |
Én meg, mélázósabb tempóban működvén, elfröccsözgettem ugyanott néhány napot, néhány gyerekkel. Visszatérve, Kedves Olvasók, a cserbenhagyásra, ahogy az éjjeli vadak portyázása előtt elcsendesül az erdő, és a csata előtt tábortűzbe bámul a borozó katona, így szeptember előtt mindent feledve kapaszkodtam én is abba műanyag pohárba, meg a gyerekeim kezébe. Megjegyzem, nem túl biztató, hogy egy-két pohár után minden gyakorlottabb szülő arca megrándul az iskola szóra, és többnyire egyetlen szó préselődik át a grimaszon: "Szívás."
Most, hogy nálunk is ott figyel az iskolatáska a sarokban, és egy halk, szorongó kis hang kérdezi "Mikor veszünk tornacipőt?", a nyár vége is más nyomatékot kapott: mintegy leánybúcsú - mondhatni. Az utolsó nyaralás is ennek fényében, most vagy soha hangulatban telt. Három gyerekkel, - köztük egy szopósmalac - ez persze nem nagy ivászatot, és veszélyes extrémsportokat jelent, inkább egy kis önzést, és a belső horgonyok felhúzását, hadd ússzon az a hajó! Örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi majd hét év során igen jól kifejlesztettem a kívülről nem látható bulizás technikáját, aminek segítségével már egyre kevesebb élményt kell nélkülöznöm. Egy-egy deci bortól esténként simán jönnek a részegült érzések, és gondolatok (rosszullét és kínos viselkedés nélkül). Az igazsághoz tartozik, hogy védett és nívós társaságban, minőségi környezetben és programok közt töltöttük ezt a pár napot, így a gyerekek közösségileg is védve voltak, nem csak általam, kicsit kikapcsolhattuk a sugárpajzsot a kis űrhajónk körül.
