Heti Muníció: Vízparti mulatás víz nélkül

Szerző: Fakirma

A vízparti nyaralással az a baj, hogy a megérkezésünk után nagyjából egy órával rádöbbenek, hogy utálom a vízparti nyaralást. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a gyerekeim is így éreznének, vagy legalább Ember nem lenne víziszonyos. Férjem azonban következetesen megtagadja a vízben való tartózkodás legprimitívebb formáit is. Mert fél a cápáktól. Hiába magyarázom neki, hogy a Balatonban nincsenek cápák, ő csak hajtogatja, hogy azt sohasem lehet tudni, s jobb félni, mint megijedni. Így aztán én áztatom magam rongyossá a vízben fogócskázás, cicázás, ugrálás, gyerekhuzingálás és kézből fejesugrás címszó alatt, miközben neurotikusan számolom gyermekeim fejeit,

egy, kettő, három, négy, egy kettő, három, négy, egy, kettő, három, basszus, hol a negyedik?!

A vízparti nyaralások alkalmával kimerítem a tökéletes anyaság összes kritériumát, ennek keretei között jobbnál jobb vízmentes programokkal  kényeztetem gyerekeimet, csak azért, hogy minél több időt tölthessek a szárazföldön: naponta ötször fagyizunk, társasjátékozunk és játszótérre járunk. Néhány nap után sajnos dugig vagyunk az édességekkel, rájövök, hogy a társasjáték csak arra való, hogy a gyerekeim egymás haját tépjék, a játszótér pedig pont annyira lehangoló, mint a strand, csak kevésbé vizes.

 Következő kétségbeesett lépésként körbetelefonálom a gyerekekkel rendelkező ismerőseimet, véletlenül nem tartózkodnak-e a Balaton környékén, hogy összefussunk néhány órácskára. Egy részük épp most ment haza, esetleg a jövő héten jön, a henyélős maradék pedig udvariasan adja tudtomra, hogy náluk a nyaralás fogalmába nem tartozik bele a velünk való találkozás sokkoló élménye.
Ha utolsó reményem is szertefoszlott, olyan programmal vesztegetem meg a kölyköket, ami messze van a víztől. Ez azt jelenti, hogy autót kell vezetnem, vagyis nem kezdhetem el vedelni a hosszúlépést délelőtt 10 órakor, ami tovább rontja a nap ép ésszel való túlélésének esélyeit (Ember ilyenkor már éppen robog a hajnali gyorssal Budapest felé egy hirtelen közbejött életbevágóan fontos és előreláthatóan több napig elhúzódó tárgyalás miatt).

Vacsorához tücsköt bogarat, kemping három gyerekkel

Szerző: FiloSzofi

Kempingezni indult a család.  Hogy miért pont most, a harmadik gyerekkel? Miért, mikor? Azt hiszem, megijedtem, hogy ha nem most, akkor soha, és én nem akarom, hogy soha többé ne aludjak szabad ég alatt, és hogy a gyerekeim ne velem éljék át ezt az élményt először.  Meg aztán lassan egy éve, mit egy éve, hosszú évek óta hülye tárgyak rakosgatásával telik az életem, és elegem van! Iszonyúan vágyom az eszköztelenségre, a függetlenségre, az egyszerűségre. Így is maradt elég: a család, az étkezések, a Balaton, a gumicsónak, a napkrém, a mosogató és a vizesblokk, a Férj aki tudományos cikket ír, az autó, aki hűségesen szorítja ki újabb és újabb dugi köbcentijeit.

Elsőnek azért nem a dél-amerikai őserdőkbe mentünk, hanem egy balatoni kempingbe. Tökéletes. Minden megvan, ami kell, és semmi, ami fölösleges. A tökéletes időnkívüliség valósul meg itt. Nincs semmi, csak az emberek, a Balaton, meg a vizesblokk. Ez nem nosztalgia, mert nem pont olyan, mint gyerekkoromban, hanem mint bármikor. A pókok a vécében, Pista bácsi a bennfentes, a reggeli szauna a sátorban, a bolognai spagetti, a hínár, a hegyek, az én hegyeim (a mi hegyeink), a vitorlások vagy a Göncöl szekér.

Aztán itt van a mi németünk. Ahogy régen azt mondták, nem is város, aminek nincs zsidója, úgy akkreditálja a balatoni üdülőhelyet A Német. A mi németünk igazán tökéletes, a germán faj dicső példánya. Hangos, elfogulatlan, élvezi az életet, viking testalkatára rápocakosodott bajszos szőke. Azon kaptam magam, hogy némi hálát érzek iránta, amiért lakókocsijával éppen ezt az úticélt pécézte ki, és így nekünk is megvan a németünk.

Heti Muníció: Káptalantóti Biopiac

Szerző: Fakirma

Ha a Balaton északi partján élvezitek a nyarat, s már megcsömörlöttetek a fokhagymás lángostól, a csúszdás vízibiciklitől, a kukoricalabirintustól és a vándorcirkusztól,  a keszthelyi vadászmúzeumot pedig századszorra is kipipáltátok, akkor van egy jó hírem a vasárnapi napra: Káptalantótiban fergeteges biopiacot rendeznek, ami nem olyan lehangoló mint ahogy hangzik, és még én sem tudok róla semmi rosszat mondani azon kívül, hogy nagy a tömeg, drágák a cuccok, és sok a követelőző gyerek, de ez az utolsó már az én nyomorom.

A piac neve megtévesztő, mert a házi krumplin, eperlekváron és bodzaszörpön kívül izgalmasabb cuccokra is szert lehet tenni, itt mindenki megtalálja a kedvére valót. 

Nálunk a fiúk a kecskesajtra, a szarvasgombás vajra és a házi kolbászra gerjedtek, én sokkal inkább a gyönyörű régi bútorokra:

Halál minden lótúró-automatára!

Szerző: Fakirma

A nyaralás azért jó, mert van idő sokat gondolkodni. Idén is a menetrendszerű Balaton I. turnénkon rengeteg értékes gondolat jutott az eszembe. Például rájöttem, hogy ha tehetném, akkor a vattacukorárusok és a negyven év alatti nem-szült nők után közvetlenül a lótúró-automatákat tiltanám ki az üdülőhelyekről.
 Az idén zseniális ötlete támadt Szendvicsgyereknek: elhatározta, hogy összegyűjti a világ összes gumilabdáját, ami ezekben a gépekben rejtőzik. Királykisasszony és Farkas-Ojó lelkesen csatlakozott a giga-álom megvalósításához.

Mit tehet ilyenkor egy anya, akinek eltökélt szándéka, hogy ez a nyaralás most más lesz, mint a többi:  nincs több óbégatás és földön fetrengés, ellenben van béke és derű dögivel, meg sok csodálkozó turista, aki tátott szájjal (és irigykedve) bámulja a nagycsaládos idillt?

Testek a strandon – kategorizáljunk!

Ha UFÓ lennék, biztos nem érteném, hogy van az, hogy a Földlakók kiismerhetetlenül szövevényes és szigorú szabályok alapján öltözködnek, majd ugyanezek egyszerre ledobnak magukról mindent, és minden fenntartás nélkül együtt pancsolnak, sütkéreznek.

Időskandi

Nyaralunk. Ilyenkor rendszerint összevásárolunk mindenféle újságot, folyóiratot, mint a nyomtatott (és elektronikus)betű függői, családi hagyományok folytatói, és a Nyaralás ősi játékszabályainak tisztelői, miszerint valami könnyű olvasmány előírt, és kalandozás ismeretlen területekre, biztonságosan kombinálva a jól beválttal.