Hupihüpi

Szerző: Fakirma

Krónikus konzumkényszerem ellenére kéjes gyönyörrel nézem le a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb parasztvakítását, az akciókat. Nincs törzsvásárlói kártyám, nem gyűjtök pontokat, szemétbe hajítom a kuponokat a reklámújságokkal együtt, és nem veszek nyolc flakon mosóport csak azért, hogy a kilencedikhez fél áron jussak hozzá. Nem kétlem, hogy a leárazások gondos pásztázásával tényleg sok pénzt lehet megtakarítani, engem sajnos nem hagy spórolni a paranoiám: aki pénzért rám próbál tukmálni valamit,  biztosan nem akar nekem jót. Én persze megveszem azt a valamit szíves-örömest, de bosszant, ha közben még vállon is veregetnek. Ezért aztán, ha véletlenségből leárazott terméket vásárolok, mindig dacosan nézek a pénztáros szemébe, legyen vele tisztában, hogy nem azért vettem meg az elszabott szoknyát vagy a fenekemnél egy számmal kisebb színhibás nadrágot, mert olcsó volt, hanem túltengő szabad akaratom miatt. Ettől persze neki nem lesz rosszabb napja, ellenben nekem jobb lesz.