Szerző: Lotte
Ki ne érezte volna valami vélt vagy valós sérelem kapcsán, hogy most aztán elege van, kész, vége: kivonul az egész ellenséges világból! Gyerekként ennek manifesztálódása, ha a kis sértett lélek úgy határoz, világgá megy. Annyi mese szól erről, elég egy szikra, s a főhős hátrahagyja a megszokottat, a biztonságost, s nekiindul az ismeretlennek.
Mifelénk Tüskebökinél telt be minap a pohár: a szombati ebéd után a családjától elszenvedett sérelem miatt - nem emlékezett egy dalra, s mi segítségképp kétszer is elénekeltük/óbégattuk neki - felpaprikázódott, s az önálló szereplés élményét keresztülhúzó ellenséges közeg elhagyása mellett döntött.
Kikelve magából, vette a délelőtti kirándulástól sáros bakancsát, s neki is indult a világnak. Mindannyian meglepetten és kíváncsian lestük, mi lesz? Felderítőként bátyját küldtük utána, aki hozta a hírt: sértett fiúcskánk a terasz sarkáig jutott, perceken át ott állt a metsző szélben, összevont szemöldökkel és feldúlt lélekkel.
