A karácsonyi őrületben azért akadt egy kedves órácskám Ojóval a kedvenc könyvesboltomban. Dagadtam a büszkeségtől: ahogy kislányommal békésen böngésztük a mesekönyveket, semmi jel nem mutatott arra, hogy négy neveletlen gyerek elgyötört édesanyja vagyok. Minden bizonnyal a pénztárosnő is értetlenül nézte a kosarunkba pottyanó Hisztikönyvet. Nem sejthette, hogy végső anyai kétségbeesésemben szakmai érdeklődésből veszem meg Berg Judit könyvét. A négygyermekes szerzőnő történeteit nem csak azért szeretem, mert az oldalakról vízfejű debilek helyett bájos, szerethető lények mosolyognak ránk. Rumini kalandos élete sok-sok felejthetetlen összebújós estét szerzett nekem és a fiaimnak. Már alig várom, hogy a kislányok agyilag összekapják magukat annyira, hogy értékelni tudják a kisegér kalandjait.
Gondoltam, addig jó lesz nekik a Hisztikönyv. Úgy tűnik, elfogult anya módjára túl sokat néztem ki belőlük: továbbra sem képesek felfogni, hogy a hiszti a világ egyik legundorítóbb tevékenysége, és azonnal le kellene szokniuk róla.
