2012. szeptember 5., szerda

Cukkinifasírt és krumplifőzelék

Szerző: FiloSzofi

Eddig háromszor fogtam neki a tervezett terhesnaplónak, és mindháromszor belealudtam...De ezzel már nagyjából meg is írtam a lényeget. Á, nem, nem, ennél azért egy hangyányival izgalmasabb az élet, szóval nem adom fel. Addig is, bemelegítésül, ajánlok nektek egy szezonális, finom, olcsó és elég gyors ételt, amit valamiért mindig hajlandó vagyok elkészíteni, pedig meglehetősen kerülöm a konyhát.

"- Cukkinifasírt? Fúúúj!"

Na, ezért úgy kell hozzákezdeni, hogy nem áruljuk el, és nem mutatjuk meg, miből készül. Nálunk mind a férj, mind a gyerekek átalános, kasztjukra jellemző ízléssel rendelkeznek, talán ebben az egy tekintetben nem egyéniségek. Az egyiknek hús kell, a másiknak kecsap, kifli, tészta, ilyenek.Az előítéleteik is ezen a területen a legdurvábbak. A nagycsoportos Bú azt például készséggel megengedi, hogy a kisfiú, aki ordibál , és dobálja a legóvárát, esetleg csak játszani szeretne vele, de azt már nem, hogy egy cukkini nevű növényből valami finom dolog készülhet. Pedig de, négyből hárman kapkodunk utána.



Recept:

2-3 kisebb cukkíni
2 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
2 egész tojás
2 marék zsemlemorzsa
bors ízlés szerint 
só a legvégén
+1 a lelke: 1 szelet bacon nagyon apróra vágva
morzsa a beforgatáshoz
olaj a sütéshez

A cukkinit meghámozva nagylyukú reszelőn lereszeljük, szintúgy a hagymát. Az összes többi hozzávalót hozzákeverjük. Csak közvetlen a formázás-sütés előtt sózzuk, hogy minél kevesebb levet engedjen. Az én trükköm, hogy a masszát tésztaszűrűbe teszem, amit ráállítok a keverőtálra, amiben összeállítottam, így közben lecsöpög a leve. Kis pogácsákat formázok, morzsába forgatom, kis olajban megsütöm. Tényleg elég ekkora mennyiségbe egyetlen szelet bacon, de tényleg nagyon feldobja. Persze anélkül is nagyon jó.

Egyik nap rettentően megkívántam a krumplifőzeléket, de olyat, amilyet a nagymamám szokott főzni. A biztonság kedvéért felhívtam, sosem lehet tudni, milyen titkos trükkje van egy "igazi" krumplifőzeléknek  Hát volt.
Először kellett a világos rántást elkészíteni, abba forgatni a felvágott, nyers krumplit. Ennek az az értelme, hogy a nyers krumpli jól felveszi a rántást, és nem törik össze, pürésedik a keveréstől. Aztán felönteni vízzel és kb egy deci tejjel, hogy éppen ellepje, és beleteszem a babérlevelet. Később sózom, majd zúzott fokhagymát teszek bele, ha már szinte kész, akkor egy tejfölt, és ha még egy picit savanyítanám, kevés ecetet és cukrot. Itt is van egy plusz, ami felteszi az i-re a pontot: külön edényben megpirított pirított apróra vágott hagymát keverhetünk még hozzá, szintén az utolsó fázisban. Ha nem törekszünk a minden-mentességre, és úgyis bevállaltuk a rántást, akkor valami jó zsíron is piríthatjuk azt a hagymát.

Sajnos erről nem készült fénykép, túlságosan lassú voltam. De ha szeretnétek, a legközelebbit megörökítem, és ha igény van rá, mennyiségeket is írhatok.



Ti hogy szeretitek a krumplifőzeléket?

3 megjegyzés:

Bélád írta... [Válasz erre...]

mondjuk nálunk a cukkini nem zöldség non grata, az inkább a padlizsán, azzal kell trükközni. (mint a nagymamám azzal, hogy a rántott patiszon az egy különleges zöldbőrű hal :))) na szóval a cukkinire nekem van egy hasonlóan menő "receptem".Cukkinis prósza! próbáltad már? nagyon király! mondjuk a prószába bármit belereszelsz, úgyis megeszik.

Szofi írta... [Válasz erre...]

Képzeld, az enyémek nem szeretik a prószát! Tiszta őrültek!

Bélád írta... [Válasz erre...]

na mer biztos nem ettek még zalait! ha jöttök, majd csinálok, majd nem mondjuk meg hogy prósza, hanem majd azt mondjuk, hogy...mondjuk...lapos cukkinifasírt, vagy kemény krumplifőzelék :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...