Szerző: FiloSzofi
Nemrég újra kitörtek a lázadók, és terítékre került a Bartos Erika féle naiv produkció értéke avagy mételye körüli vita. Irma személyes kiborulása mellett az üzemi mocskolódás nagyjából egyszerre kavarta fel a közvéleményt.
Egy biztos, a téma sajátossága, hogy totál jóindulatú embereket is rosszindulatú személyeskedésre késztet, valamint szinte mindenkinek van róla véleménye.
Majd azt is elmondom, hogy szerintem mi annyira felkavaró ebben az életműben, de addig is nézzünk szét, mit találunk még a polcon a bogarak mellett: A saját könyveinkből válogattam, 2-5 éveseknek szánt köteteket, amelyek szintén a kisgyermekek mindennapjairól szólnak, és sorozatban jelentek meg.
Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszik, melyiket fogadtátok be jószívvel otthonotokba. Esetleg van még itt olyan szereplő, aki valamiért irritál?
Persze egy-egy oldal nem tudja megmutatni, egy kötet képi világának otthonosságát vagy humorát, pedig jellemzően világképző és humoros művekről van szó. Mindőjükről elmondható, hogy a képek többet is mesélnek, mint ami a szövegben áll (talán ez a legfontosabb különbség B.E-val szemben).
1. Berg Judit, Agócs Írisz: Maszat játszik (Pozsonyi Pagony, 2009.)
További részek: Maszat épít, Maszat alszik, Doktor Maszat, Maszat számol, Maszat a vonaton
2. Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot - Főszerepben Charlie és Lola. (Csimota Könyvkiadó, 2010.)
Magyarul ezen kívül még egy rész jelent meg: Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! - Főszerepben Charlie és Lola
3. Berner, Rotraust Susanne: Ein Schwesterchen für Karlchen (Hanser, Carl GmbH + Co., 200)
Karlchen geht einkaufen., Gute Nacht, Karlchen!, Wo ist Karlchen?, Guten Morgen, Karlchen!, Karlchen vor Noch ein Tor!
4. Finy Petra, Tommaso Levente Tani: Az ovi-ügy (Pozsonyi Pagony, 2009.)
További részek: A tesó-ügy, A doki-ügy
5. Hohol Ancsa, Boris Juli: Terka, a világutazó. (Manó Könyvek, 2010.)
További részek: Terka a piacon, Terka és a varázscsizma.
6. Harry Horse: Kisnyuszi világgá megy (General Press Kiadó, 2011.)
További kötetek: Kisnyuszi elveszett, Kisnyuszi testvérkéje, Kisnyuszi suliba megy, Kisnyuszi karácsonya
7. Marék Veronika: Annipanni, mesélj nekem! (Pozsonyi Pagony, 2011.)
További részek: Boribon és Annipanni, Jó éjszakát, Boribon!, Boribon és a hét lufi, Annipanni, hull a hó!, Boribon beteg, Boribon kirándul, Boribon születésnapja, Boribon autózik, Boribon focizik, Boribon házikója
Végül, ahogy ígértem, elmondom, szerintem mi az Bartos Erikában, ami tömegeket vadít:
1. A B.E. könyvek mind a művészi, mind a kommersz termékek vásárlói közt portyáznak, innen is, onnan is bőven szedve áldozataikat. Ez főleg az igényesek birodalmának büszkeségét sérti, kommerszék nem nagyon értik a problémát.
2. Tényleg baromi bosszantó, ha már valami ennyire népszerű lett, és mint a lassú hóesés finoman, de biztosan belepi az óvodás világot, akkor milyen jó lenne, ha egy kicsit szebb, kicsit értékesebb lenne.
3. Biztos vagyok benne, hogy sokan, és köztük sok anyuka verte a fejét a falba: "ez miért nem nekem jutott eszembe!", "Még jobban is meg tudtam volna írni/rajzolni, de eszembe sem jutott, hogy annyival ki lehet állni!"
4. Addiktív. Mármint a gyerekek számára. Úgy tudom, főleg az Annapeti. Annak viszont igen csak jó könyvnek kell lennie, ami napi többszöri olvasás után sem megy az idegeinkre. Az pedig önmagában minden egészséges embert kiborít, ha percenként átlag harmincszor kell ugyanazokat a neveket felsorolnia. Ez egyébként a Bogyó és Babóca könnygáza is.
5. Bosszantóan életszerűtlen, fröccsöntött szuperanya, szupercsalád szerepeltetése. Ez nem a saját véleményem, mert Annapetink nincs a háznál, de túl sokan említik ahhoz, hogy kihagyjam. Vendégségben tett csekély tapasztalataimra támaszkodva annyit tennék hozzá, hogy ez a tökéletesség csak a borzasztó mondatoktól lesz ennyire zavaró, kisgyerekeknek ez teljesen oké.
5. Mindezekhez a szerzőnő tényleg odateszi a személyét, legalábbis az Anna-Peti könyvekben, ezzel a kitéve magát a személyeskedés nyilainak: "ide lőjetek!"
Nálunk nincs Annapeti és jövőben is csak a testemen keresztül. Bogarak viszont vannak, de elég jól viselkednek, tudják a helyüket. Nagy erényük, hogy teljesen kifacsarva is lehet olvasni, valamiféle automatizmus lép fel, amivel a szép hangsúlyozás mellett is szabadon lehet egész másra gondolni.
Abban viszont van valami félelmetes, hogy a gyerekszórakoztató-ipar számomra legirritálóbb szereplőivel szűrték össze a levet, nevezetesen az Alma együttessel. Ez egy nagyon nyomós ok, amiért mozgóképen soha, de soha...
Egyébként az vesse rá az első követ, aki Bartos Erika helyében visszaadná jogdíjakat, és a sikerek ellenére megfogadná, hogy soha többet nem rajzol. Ő ilyen, és nem hiszem, hogy a világ megrontásának szándékával lett sikeres.
Nemrég újra kitörtek a lázadók, és terítékre került a Bartos Erika féle naiv produkció értéke avagy mételye körüli vita. Irma személyes kiborulása mellett az üzemi mocskolódás nagyjából egyszerre kavarta fel a közvéleményt.
Egy biztos, a téma sajátossága, hogy totál jóindulatú embereket is rosszindulatú személyeskedésre késztet, valamint szinte mindenkinek van róla véleménye.
Majd azt is elmondom, hogy szerintem mi annyira felkavaró ebben az életműben, de addig is nézzünk szét, mit találunk még a polcon a bogarak mellett: A saját könyveinkből válogattam, 2-5 éveseknek szánt köteteket, amelyek szintén a kisgyermekek mindennapjairól szólnak, és sorozatban jelentek meg.
Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszik, melyiket fogadtátok be jószívvel otthonotokba. Esetleg van még itt olyan szereplő, aki valamiért irritál?
Persze egy-egy oldal nem tudja megmutatni, egy kötet képi világának otthonosságát vagy humorát, pedig jellemzően világképző és humoros művekről van szó. Mindőjükről elmondható, hogy a képek többet is mesélnek, mint ami a szövegben áll (talán ez a legfontosabb különbség B.E-val szemben).
1. Berg Judit, Agócs Írisz: Maszat játszik (Pozsonyi Pagony, 2009.)
További részek: Maszat épít, Maszat alszik, Doktor Maszat, Maszat számol, Maszat a vonaton
2. Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot - Főszerepben Charlie és Lola. (Csimota Könyvkiadó, 2010.)
Magyarul ezen kívül még egy rész jelent meg: Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! - Főszerepben Charlie és Lola
3. Berner, Rotraust Susanne: Ein Schwesterchen für Karlchen (Hanser, Carl GmbH + Co., 200)
Karlchen geht einkaufen., Gute Nacht, Karlchen!, Wo ist Karlchen?, Guten Morgen, Karlchen!, Karlchen vor Noch ein Tor!
4. Finy Petra, Tommaso Levente Tani: Az ovi-ügy (Pozsonyi Pagony, 2009.)
További részek: A tesó-ügy, A doki-ügy
5. Hohol Ancsa, Boris Juli: Terka, a világutazó. (Manó Könyvek, 2010.)
További részek: Terka a piacon, Terka és a varázscsizma.
6. Harry Horse: Kisnyuszi világgá megy (General Press Kiadó, 2011.)
További kötetek: Kisnyuszi elveszett, Kisnyuszi testvérkéje, Kisnyuszi suliba megy, Kisnyuszi karácsonya
7. Marék Veronika: Annipanni, mesélj nekem! (Pozsonyi Pagony, 2011.)További részek: Boribon és Annipanni, Jó éjszakát, Boribon!, Boribon és a hét lufi, Annipanni, hull a hó!, Boribon beteg, Boribon kirándul, Boribon születésnapja, Boribon autózik, Boribon focizik, Boribon házikója
8. Richard Scarry: Tesz-Vesz ABC (Gulliver Könyvkiadó, 2009.)
További részek: Tesz.Vesz Város, Sürgés-forgás Tesz-Vesz városban, és még rengeteg kötet...
9. No és végül itt vannak a bogarak: Bartos Erika: Bogyó és Babóca rokonai. (Pozsonyi Pagony, 2009.) Számtalan további részből áll, nem tudom felsorolni.
Végül, ahogy ígértem, elmondom, szerintem mi az Bartos Erikában, ami tömegeket vadít:
1. A B.E. könyvek mind a művészi, mind a kommersz termékek vásárlói közt portyáznak, innen is, onnan is bőven szedve áldozataikat. Ez főleg az igényesek birodalmának büszkeségét sérti, kommerszék nem nagyon értik a problémát.
2. Tényleg baromi bosszantó, ha már valami ennyire népszerű lett, és mint a lassú hóesés finoman, de biztosan belepi az óvodás világot, akkor milyen jó lenne, ha egy kicsit szebb, kicsit értékesebb lenne.
3. Biztos vagyok benne, hogy sokan, és köztük sok anyuka verte a fejét a falba: "ez miért nem nekem jutott eszembe!", "Még jobban is meg tudtam volna írni/rajzolni, de eszembe sem jutott, hogy annyival ki lehet állni!"
4. Addiktív. Mármint a gyerekek számára. Úgy tudom, főleg az Annapeti. Annak viszont igen csak jó könyvnek kell lennie, ami napi többszöri olvasás után sem megy az idegeinkre. Az pedig önmagában minden egészséges embert kiborít, ha percenként átlag harmincszor kell ugyanazokat a neveket felsorolnia. Ez egyébként a Bogyó és Babóca könnygáza is.
5. Bosszantóan életszerűtlen, fröccsöntött szuperanya, szupercsalád szerepeltetése. Ez nem a saját véleményem, mert Annapetink nincs a háznál, de túl sokan említik ahhoz, hogy kihagyjam. Vendégségben tett csekély tapasztalataimra támaszkodva annyit tennék hozzá, hogy ez a tökéletesség csak a borzasztó mondatoktól lesz ennyire zavaró, kisgyerekeknek ez teljesen oké.
5. Mindezekhez a szerzőnő tényleg odateszi a személyét, legalábbis az Anna-Peti könyvekben, ezzel a kitéve magát a személyeskedés nyilainak: "ide lőjetek!"
Nálunk nincs Annapeti és jövőben is csak a testemen keresztül. Bogarak viszont vannak, de elég jól viselkednek, tudják a helyüket. Nagy erényük, hogy teljesen kifacsarva is lehet olvasni, valamiféle automatizmus lép fel, amivel a szép hangsúlyozás mellett is szabadon lehet egész másra gondolni.
Abban viszont van valami félelmetes, hogy a gyerekszórakoztató-ipar számomra legirritálóbb szereplőivel szűrték össze a levet, nevezetesen az Alma együttessel. Ez egy nagyon nyomós ok, amiért mozgóképen soha, de soha...
Egyébként az vesse rá az első követ, aki Bartos Erika helyében visszaadná jogdíjakat, és a sikerek ellenére megfogadná, hogy soha többet nem rajzol. Ő ilyen, és nem hiszem, hogy a világ megrontásának szándékával lett sikeres.
8 megjegyzés:
Szerintem, a szülők, és főleg a nagyszülők nem mernek a saját ízlésükre hagyatkozni, és azt hiszik, elég ha valami színes, mosolygós, és mindenki szereti.
Én attól riadok meg, hogy gyerekkönyv terén is milyen hatalmas a választék, és egyre inkább tért hódít a ponyva (kamaszirodalomban pedig pláne), csak tanácstalanul kapkodom a fejemet. Általában a nálam kiforrottabb ízlésű ismerőseimre hagyatkozom gyerekkönyv ügyben, pl.Szofira (bocs Szofi, most már nem nyalok tovább, mert a végén még tényleg kibírhatatlan vénasszony leszel). Új felfedezésem a Maszat sorozat, igaz, Ojó nem osztozik az örömömben, úgy tűnik, nem az az intellektuális típus, akit fél percnél tovább leköt az irodalom. Úgy tűnik, még BE is magas neki.
hát ezek közül egyedül a Tesz-vesz város. Sajnos-hálistennek az enyéimnek túl jó az ízlése :)
ezt meg küldöm ajándékba:
http://curiouspages.blogspot.hu/
igazi kincsesbánya. Agyament gyerekkönyvek gyűjteménye (kicsit jobb, mint a magyar felhozatal)
meg is magyarázza mindegyik könyvajánlóban, hogy a felnőttek miért fognak kiborulni rajta, és a gyerekek meg épp ezért miért fogják szeretni.
Megnéztem a linket, szuper könyvek vannak rajta! Tényleg kösz, ezen van még mit böngészni.
Azért azt gondolom, egy kicsit szigorú vagy, szerintem vannak már szerethető magyar könyvek is. A fentieknél meg szempont volt, hogy sorozat legyen, és 2-5 éveseknek szóljon.
Ebből a kínálatból a Terka a gyenge láncszem, szerintem.
A Boribon titkára nem tudok rájönni, nekem igazán nem is tetszik ez a fajta grafika, mégis van nála kulcs a gyerekek szívéhez. Az is igaz, hogy olyan átütő egyéniség, mint Réber volt, nem mindennap születik.
Irma, tök jó, hogy mondod ezt a ponyva témát, nekem csak most tűnt fel, és kissé megzavarodva állok a jelenség előtt. Azt hiszem, nekem nyolcadikos korom előtt nem is került a kezembe olyan könyv, ami nem volt minőségi irodalom, utána a pik-nik könyvek volt a zuhanás, bár az sem feltétlenül rossz.
Búnak öt és fél évesen olvastam a Cin-Cin lovag legendáját,ha lett volna elég hangom, egyvégtében kellett volna végezni vele. Én meg az első sokktól kiütve, transzban olvastam, mert sosem láttam eleddig gyerekponyvát.
A Boribon nekem sem a fő kedvencem, de szerintem minden szempontból igényes. Nem lehet olyan őrjítően unni, mindig lehet máshogy, viccesen is hangsúlyozni. És a képek is eredetiek, a történet sem szájbarágós.
De én pici korban igazán a verseket és a mondókákat találom a legjobbnak. Ezeket soha nem is lehet úgy megunni, mint ezeket a lapozgatókat.
Amikor meg már nagyobbak, akkor meg már lehet olyanokat olvasni, ami felnőttként is érdekes.
Amúgy emlékeztek a Sevillai altatódal című könyvre?
Réka
Én a Tesó-ügytől kapok frászt. Mikor anyát egy zsíros bálnához hasonlítja, aki ott is puha ahol senki más, vagy mikor közli, hogy ha éhes a tesó és anya nem eszik eleget, akkor a tesó megeszi anyát ... brrr!!!! Nem tudom komolyan gondolta e a szerző, vagy ez csak egy fricska ... de akkor meg nem gyerekkönyv. Szóval ennél már APG is jobb.
A Tesó-ügy engem is irritál, de nem pont ezekért, inkább, ahogy a gyereknek írja, hogy milyen jó a nagymamánál, mert szétbarmolhatod a kertjét, eltépheted a könyveit, akkor is csak még egy sütit kapsz érte. Meg ehhez hasonlók. Hogy ő az univerzum közepe, és mindenki érte van, és ebbe fog bepofátlankodni egy kistesó.
Az oké, hogy egy gyerek teljesen normálisan a világ közepének érzi magát, de ilyen reflektált formában visszamondani neki, szerintem gáz.
A doki- és ovi-ügy viszont már jobb, és viccesebb is, ott a feltételezett jól-szituáltság, ami nekem zavaró. Nem evidencia, hogy egy háromévesnek új, rózsaszín bringája van, vagy baldachinos ágya, nem beszélve a saját kerti játszótérről. el tudom képzelni, hogy egy-egy ponton nagyon fájhat egy kisgyereknek, ami nála nagyon elüt az ő valóságától.
Megjegyzés küldése