Szerző: Lotte
Kampány van, szállanak a pofonok jobbról, balról, emelkedik az ingerküszöbünk, de azért bizonyos szint alá ne süllyedjünk már! Épp ezért nem tudok szó nélkül elmenni egy pár nappal korábbi kijelentés mellett.
A kormány Schmidt Máriát bízta meg a holokauszt gyermekáldozatainak és a megmentőknek emléket állító Sorsok Háza-koncepció kidolgozásával. A Mazsihisz azonban, úgy tűnik, egyre inkább ellenséges akcióként éli meg a kormányzat törekvését, hogy emlékévet szenteljen a holokauszt áldozatainak emlékére, s fenntartásait fejezte ki a kinevezéssel kapcsolatban is. A sajtótájékoztatójukon megszólaló történész, Karsai László pedig a következő megdöbbentő kijelentést tette: "Schmidt Mária a holokausztot relativizálja, ezért tőle azt elvárni, hogy majd érdemben szembenéző, komoly, önvizsgáló oktatási projektet fog letenni az asztalra, ez körülbelül olyan, mint hogyha egy nyilvánosház vezetőnőjétől kérnénk erkölcsi útmutatásokat.”
Szeretnék erre a jelenségre reagálni, mint nő és mint Schmidt Mária történészi, közgondolkodói munkásságánk tisztelője.
Elsőként le kell szögeznünk, hogy a stílus maga az ember - Karsai Lászlót önnön kijelentésénél jobban semmi sem minősíti. Egy nőt, akivel nem értünk egyet, a legegyszerűbb kétségkívül lekurvázni - s fokozva a tétet úgy, hogy abból még életkorára is essen egy kis gúnyos vetület. Pikáns, hogy mindezt egy olyan gondolkodói csoport tagja teszi, ahol a nőkkel kapcsolatos nemi sztereotípiák lebontására kényesen ügyelnek, s hátrányos megkülönböztetésnek tartják lassan már azt is, ha egy kislány babát kap a szülinapjára.
Mindenesetre szimbolikus képet fest Karsai "elszólása" a baloldali értelmiség nőkkel kapcsolatos álságos felfogásáról, s vele a tisztelet tökéletes hiányáról. Nálam kiverte a biztosítékot.
Kampány van, szállanak a pofonok jobbról, balról, emelkedik az ingerküszöbünk, de azért bizonyos szint alá ne süllyedjünk már! Épp ezért nem tudok szó nélkül elmenni egy pár nappal korábbi kijelentés mellett.
A kormány Schmidt Máriát bízta meg a holokauszt gyermekáldozatainak és a megmentőknek emléket állító Sorsok Háza-koncepció kidolgozásával. A Mazsihisz azonban, úgy tűnik, egyre inkább ellenséges akcióként éli meg a kormányzat törekvését, hogy emlékévet szenteljen a holokauszt áldozatainak emlékére, s fenntartásait fejezte ki a kinevezéssel kapcsolatban is. A sajtótájékoztatójukon megszólaló történész, Karsai László pedig a következő megdöbbentő kijelentést tette: "Schmidt Mária a holokausztot relativizálja, ezért tőle azt elvárni, hogy majd érdemben szembenéző, komoly, önvizsgáló oktatási projektet fog letenni az asztalra, ez körülbelül olyan, mint hogyha egy nyilvánosház vezetőnőjétől kérnénk erkölcsi útmutatásokat.”
Szeretnék erre a jelenségre reagálni, mint nő és mint Schmidt Mária történészi, közgondolkodói munkásságánk tisztelője.
Elsőként le kell szögeznünk, hogy a stílus maga az ember - Karsai Lászlót önnön kijelentésénél jobban semmi sem minősíti. Egy nőt, akivel nem értünk egyet, a legegyszerűbb kétségkívül lekurvázni - s fokozva a tétet úgy, hogy abból még életkorára is essen egy kis gúnyos vetület. Pikáns, hogy mindezt egy olyan gondolkodói csoport tagja teszi, ahol a nőkkel kapcsolatos nemi sztereotípiák lebontására kényesen ügyelnek, s hátrányos megkülönböztetésnek tartják lassan már azt is, ha egy kislány babát kap a szülinapjára.
Mindenesetre szimbolikus képet fest Karsai "elszólása" a baloldali értelmiség nőkkel kapcsolatos álságos felfogásáról, s vele a tisztelet tökéletes hiányáról. Nálam kiverte a biztosítékot.
