Szégyen és kötődésvesztés

Szerző: Lotte  

Engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljam Joseph J. Nicolosi, amerikai pszichológus az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötetét, mely a homoszexualitás tárgyában nyújt hiánypótló ismereteket, rendkívül gyakorlatias módon. A könyv elsősorban azoknak szól, akik számára szexuális irányultságuk belső meghasonlottsághoz vezet. Keveset hallunk erről a jelenségről, pedig sokan küszködnek hasonló problémákkal - magam is ismerek olyan fiút, aki szeretne saját döntése szerint kiutat találni billegő nemi identitásából és vágyik egy normális családra. A Harmat Kiadó figyelemreméltó kötete ebben nyújthat segítséget a helyreállító terápia módszerének bemutatásával.

„E könyv azoknak az olvasóknak íródott, akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy az emberiség ellenkező nemű párok létrejöttére teremtetett. Hiszem, hogy emberi természetünk eredendően heteroszexuális. Ez a hitem szembeállít a szakmámmal, és mindinkább a saját kultúrámmal is, a tudománnyal azonban nem. A Szégyen és kötődésvesztés című könyvet ezért azoknak ajánlom, akik osztoznak világlátásomban – nemkívánatos homoszexuális vonzalommal küzdő személyeknek, és olyan terapeutáknak, akik szeretnék végigkísérni őket azon a folyamaton, melynek eredményeként csökkennek és kontrollálhatóvá válnak nem kívánt érzéseik. E könyvvel nem szándékom csorbítani azok jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban.” (a szerző) 

Heti Muníció: Szétválasztunk

Szerző: Fakirma

Halállistán a palacsinta

Sokan irigykedve nézegetnek,  Persze, neked könnyű csinosnak maradni, mert szerencsés alkatod van. Ők azok, akik még soha nem láttak  a próbafülke homályában, amint könnyes szemmel veszem tudomásul, hogy az A kosaras melltartó még mindig lötyög a cicimen, s kőkeményre edzett hasizmaimra diszkréten borul rá négy terhességem emlékeként a rongyos, kinyúlt bőr.

 Ők azt sem sejtik, hogy a szerencsés alkat mögött hány kilométer futás, megemelt súlyzó, hasprés rejtőzik, nem beszélve Ember túlóráiról, amikor azért gürizik, hogy én a kozmetikusnál csodakezeléseknek vethessem alá öregedő testemet. Nem látják életrevaló gyerekeimet sem, akik megtanulták a lábukról lerágni a körmöt csak azért, mert én a sajátom lakkozásával vagyok elfoglalva. (Az eredmény nem marad el: kétségtelenül jobb nő vagyok, mint anya és feleség.)

Ugyanezek a kedves ismerősök előszeretettel vigasztalnak, Ahhoz képest, hogy négy gyereket szültél, s elmúltál negyven... Ez nagyjából annyit tesz: Neked már harangoztak bébi, miért strapálod magad? Bókolás témakörben Ember a leghitelesebb, szerinte a Milf kategóriában még meglehetősen dögös darab vagyok.

Anyanapló nulladik adás - Szüléstörténet 1.

Szerző: FiloSzofi

Kistesó készülődését a kinti világra egész a finisig követhettétek itt a blogon, ami nagyon szép emlék nekem, köszönöm minden olvasómnak! Sokat tépelődtem, egyáltalán lehet-e folytatni a naplót, hiszen a születéstől kezdve minden inkább személyes és egyedi, ezért vagy indiszkréció közzétenni, vagy egyszerűen unalmas.
Aztán kigondoltam, hogy biztos, ami bevált, a napló továbbra is rólam fog szólni, vagyis a szokásos babanapló helyett anyanaplót olvashattok majd (persze anyai relációban). Igen, ettől még szintén lehet nagyon unalmas, de ezt a rizikót eddig is vállaltam.

Kistesó írott története tehát ott szakadt meg, hogy ülök, és várom, történjen már valami. (Aztán drága bloggertársaim világgá kürtölték az eseményeket, amikor kicsúszott a kezemből az irányítás, de ott én csak szereplő vagyok, nem szerző, így az nem a napló része:))

Már nem érdekelt semmi. Se lakáskeresés, se más, külső esemény. A gyerekekkel, Búval és Fível, nagyon együtt voltunk, sokat bújtunk össze, velem türelmetlenkedtek, hogy mi lesz már. A Férj inkább távolságtartóan méregetett, ahogy a valódi kibiztosított bombát szokás. Átgázolni nem mert rajtam, de megközelíteni sem.

Az utolsó hetekben egyszerre nagyon megértettem az otthonszülőket. Eddig sosem vágytam rá, de akkor kifejezetten. Korábban csak szellemileg tudtam magamba visszavonulni, a fájdalom, vagy egyszerűen az erős testi jelenlét kifelé kapkodóvá tett mindig. Most talán a jóga erősített rá arra a képességre, hogy testem-lelkem együtt egy kerek batyuba tudjam kötni, vagy egyszerűen csak inkább elfogadom már a testem, mint korábban, vagy mindkettő.

Mindegy, az otthonszülésről már lekéstem, így a kiírt napon irány a kórház! Szomorúan törődtem bele, hogy megint nem sikerült megúszni ezt a végső türelemjátékot, a Férj arcán pedig ott ült a gonosz félmosoly: "Miért pont szülni tudnál időben? Nyilvánvaló volt, hogy ez lesz!" Gyerekeket lepasszoltuk, táskát a csomagtartóba, és indulás! Kicsit "bocsdrágám" hangulatban, félszegen, kevés szóval ülünk a kocsiban, immár harmadszor ebben a helyzetben. Persze reggel, mert mindig reggel kell menni, ez is olyan béna. Parkolunk, ügyeletes bagózó fószerek a sarkon. Még párszor elmegyek majd előttük, utoljára már hogy figyelek, ne előttük érjen a fájás.

Ne dagassz problémát!

Szerző: Lotte

Hiába az azonos alom, minden gyerek más és más. Szerintem mindenki rácsodálkozik erre az alapvetésre, akinek több gyereke van. Mindez pedig nemcsak az egyéniségben, a temperamentumban vagy az érdeklődési körök különbözőségében tükröződik, de a látható jegyekben, első blikkre is azonnal tetten érhető. Testsúly tekintetében nálunk a három gyerekből az első és második képezi a két szélsőértéket. Míg a kislány átlagos testalkatú, Busafej termete XXL-es (8 éves létére 10 évesekre méretezett ruhákat vásárolok neki), a nálánál mindössze 14 hónappal fiatalabb öccse pedig a pehelysúlyú kategóriában utazik, (csak állítható derekú nadrágot tudok venni neki, mert a magasságához illő, átlagos hétévesre szabott gatyók mind lepottyannának vékonyka derekáról).
A fizikumbéli másság igencsak próbára teszi a gyermekei egészségéért és optimális testsúlyukért aggódó anyukát. Míg az egyik gyermeket vissza kéne fogni a jóízű evéstől, a másikat épphogy nógatni kellene, hogy ugyan már, csipegessen még egy kicsit. Nemcsak fárasztó, de saját tapasztalatból mondom, hogy igencsak idegölő feladvány. Ráadásul, megoldhatatlan.

Ki vagy-vagy év végén?

Szerző: Onleány

Egyáltalán, neked év vége van, vagy naptári évben számolsz?
Most nagyon érzem az év végét és legalább úgy várom, mint iskolás koromban. Az ideje is egybe eshet az iskolai vakációval, mert mire befejezzük az otthoni felújítást és nagyjából rend lesz (május vége), még vár Tüskebökivel egy orrmandula műtét. Ennek lecsengése után viszont nagybetűs nyarat szeretnék, sok láblógatással, semmittevéssel! (Lotte)
Tanítási évben számolok, mióta számolni tudok. Hogy mi hányban volt számszerűen, fogalmam sincs. Az óvónénik pedig mindenképp metakommunikálják, hogy itt az év vége. (Szofi)
Év vége. Hosszú évek után először most nagyon örülök. Mert nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is véget ér az iskolai és az óvodai munka, s következik tíz hét láblógatás. (Fakirma)

Aggodalommal tekintesz a szünidőre, vagy alig várod, hogy kitörjön a NYÁR?
Alig várom! (Lotte) 
Aggodalommal a szeptemberre tekintek! Bú iskolába megy, ez a nyár nekem a leánybúcsú, bele is akarom vetni magunkat! (Szofi) 
Várom. Úgy érzem, hogy az iskola nem a gyereket, hanem a szülőt értékeli, s én már nem bírok tovább helytállni, legnagyobb jóindulattal is idén legfeljebb közepesre vizsgáztam. (Fakirma)

A legjobb lefordulásos csel

Szerző: Lotte

Érzitek, hogy beindult a nagy év végi őrület? Kíméletlenül közelednek az utolsó felmérők, nyakunkon a zongoravizsga és a bemutatóórák garmadával: a néptánctól az ovis angolig - lehetőségek széles tárháza, hogy bepillantást nyerjünk, mit tanult, hogyan fejlődött egyik-másik csemeténk az észrevétlen elrepült év során. Csak legyen elég szabadságunk vagy elég kiterjedt és ráérő rokonságunk, hogy minden összeröffenésen gyerekeink mellett állhasson valaki a famíliából! Közelgő osztálypiknik a Duna-parton, megannyi szervezkedés, nyüzsgés, zsongás az ovi és az iskola tájékán. Szülő legyen a talpán, aki minden kreatív ajándékkészítésben, pénzbefizetésben, búcsúvers tanulásban, süteménysütésben csont nélkül teljesít! Összes perfekcionizmusom kevés ahhoz, hogy mindhárom kölöknél minden időben táskába, ovis zsákba, sőt, az óvónénik "titkos" megajándékozása végett a cserepesvirág jelű zsákba kerüljön. (Idén legalább foghatom az itthoni hadiállapotokra: a parkettacsiszolás nemcsak minden létező tárgyunkat lepte el több centi vastagon porral, de az agyamra is sűrűsödő ködöt eresztett.)
Ma Busafej a szivacskézilabda edzéstől búcsúzott erre az évre. Egy osztálytárs apukája - aki egy multicéghez való betagozódása előtt intenzíven kézilabdázott - időt, s energiát nem kímélve, puszta lelkesedésből tartott órákat a gyerekeknek. Ilyen is van - és nem is a céges társadalmi felelősségvállalás, sőt nem is uniós operatív program része a projekt. És láss csodát, működik! Tök jól!

Lelki Zöldségek: Zsidongó

Szerző: Fakirma

Köves Tamás

A héten úgy határoztam, hogy tiszteletemet teszem a májusi szülői körön. Óvodánkban minden hónapban összedugják a fejüket szülők és óvónénik elsősorban azért, hogy a csapat időben felkészüljön azokra az eseményekre, amelyek gyermekeink személyiségét építgetni fogják az én személyiségem rongálása árán (kertásás, komposztálás, tökfaragás, sárkányeregetés...). A struccpolitika elkötelezett híveként viszonylag ritkán jelenek meg ezeken az összejöveteleken, szeretek apránként, az utolsó pillanatban értesülni az aktuálisan rám váró traumáról.

Mostanában azonban kellő mennyiségű motiváció zúdult a nyakamba ahhoz, hogy bevállaljam a közös beszélgetést. Először is elöntötte a szívemet a hála, amiért Ojót felvették az oviba annak ellenére, hogy elfelejtettem a felvételi jelentkezési lapot leadni. A többi húzóerő az alulinformáltságomból fakadt: azt gondoltam, hogy ez már az a szülői kör lesz, amikor a vadiúj apuka kollekció is felvonul (az ovis év végén mindig bemutatkoznak a szeptemberben hozzánk csatlakozó sorstársak). Másrészt egy körlevél felületes elolvasása alapján azt a következtetést vontam le, hogy most fogjuk megvitatni az óvoda egész napossá tételének kérdését. A délutános ovi azt jelentené, hogy reggel nyolc és délután négy óra között egyetlen kölyköm sem tépázná az idegeimet, ami 15 és fél évnyi folyamatos szívás után egy új, minőségi élet kezdetét jelenthetné számomra. Ilyen álmokkal nem meglepő, hogy csalódásom mérhetetlen volt: mindössze két apuka jelent meg a szülői körön, s bár mindkettőjük minőségi darabnak számít az óvodai felhozatalban, mégis csak hamisítatlan őskövületek. Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem a napköziotthonos óvodáról vitáztak, hanem a gyerekeink között elburjánzott mocskos beszédről.

Szegfűszeges porszívó és más mesék

Szerző: FiloSzofi

Tegnap éjszaka nagy búsan mosogattam, búsan, mert csak vékony sugárban csordogál a víz a konyhában, és búsan, mert csak vékonyan csordogál most az életem. Mindazonáltal nem akartam felhagyni a lassított mosogatással, mert egyedül voltam, és le akartam mászni az aznapi gödröm aljára, nem szeretek ugyanis fél munkát végezni. Arról nem is beszélve, hogy a gödör alján mindig találok valamit, amitől felvidulok. Ezért is jó ez a blog, mert észreveteti velem, milyen tipikus sémáim vannak, és hogy ez a reflexió is egy ezekből.

Jullyet 2013

(Tudom, hogy nem elegáns így képet lopni, de ez annyira pont olyan. Csak a háttérben nálam nem zongora, hanem a káosz. A Kreatív útitárs oldalon találtam.)

Mindenkinek őszintén javaslom, hogy ne szomorkodjon csak úgy félig, oda nem figyelve, mert az csak állandó rossz szájízt ad, de semmi haszna.

Előző este például eredménytelenül, de nagyon energikusan tettem-vettem a lakásban. Ez is egy mélypont: már pont elég régóta nincs egy normális otthonunk ahhoz, hogy nagyon szenvedjünk tőle, és még pont annyira messze van, hogy végre normális otthonunk legyen, hogy elfogja az embert a csüggedés. És mégiscsak van egy kisbabám, akit szeretnék néha csak gondtalanul nézni egy meghitt vacokban.

Hiába sirattam és siratom még mindig a régi lakást, kicsit vigasztalt, hogy végre nem kell lapjára fordulni, ha egyik pontból el akarok jutni a másikba. (Ez is bizonyítja, hogy nem vagyok széle-hossza egy) Hát most szökellnem kell.

Támadás és támogatás - célkeresztben Magyarország

Szerző: Lotte

Hallgatva a napi híradásokat mindenki érzékelheti, Magyarország célkeresztbe került. Nem sikkadunk el csöndesen Európa peremén, hanem megosztó ország lettünk. A kormányfő, Orbán Viktor politikája egyébként mindig is megosztó volt. Ha megkérdeznénk erről, szerintem büszke is lenne rá, hisz tudjuk, a langyosat kiköpi az Úr is.
Annak idején, mikor a szovjet csapatok fizikai jelenlétében a Hősök terén elmondta korszakalkotó beszédét, sokak lába remegett meg a félelemtől. Sokan szerették volna elnémítani a mikrofon mögött azt a szemtelenül fiatal (és "szemtelen") fiút, aki fehéren-feketén kimondta azt, amit mások - engedelmeskedve a régi reflexeknek - zárt ajtók mögött, suttogva reméltek csak! Távozzanak a szovjet katonák! Bátorság? Vakmerőség? Őrület? Akkor még nem lehetett tisztán látni. Az idő igazolta, helyes út volt.
Ma sincs ez másképp. Mert Európa fuldoklik. Ha nem is olyan látványosan, mint ahogy fuldokolt akkoriban a kommunista diktatúra, de levegőért kapkodva várja ma is ez a félresiklott civilizáció, milyen sorsot szán neki elitje? Vajon mámorosan és vakon a történelem süllyesztőjébe küldi, s átadja a stafétát más, életrevalóbb kultúráknak, vagy hitét és értékeit visszaszerezve újra megkísérli felemelni?

Parázós ki vagy-vagy?

Szerző: Onleány  

Szorongásos alapállapot vagy lelki nyugalom?
Az oktalan szorongás nem keseríti meg az életem, de ha olyanom van, nagyon sötét filmeket tudok futtatni belül. Mégis, nagy bizalmam van az életben. (Szofi)

Néhány hónapja megszállt a lelki nyugalom, ijesztő állapot volt, tétova idegennek éreztem magam ebben a kontextusban. Aztán egyik reggel arra ébredtem, hogy a mellkasomon ül régi jó barátom, a Szorongás, azóta rettegek, de erősen szorítom a kezét, elveszett lennék nélküle a világban! (Fakirma)
Nálam is régi ismerős (barátnak viszont nem mondanám). Szívesen szabadulnék tőle, de a hitem  túl kicsi hozzá ("...csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem"). Amíg élek, lehet, bennem dobog ő is, hisz épp a haláltól való félelem élteti. De ha meghalok, talán eltűnik végre. Minden rosszban lehet valami jó! (Lotte)

Mitől félsz: egértől vagy póktól?
Inkább a póktól. De csak ha nagy, kövér. A legrosszabb, ha felszívódik a porszívóba, és elképzelem, hogy egyszer csak kimászik...Vagy, hogy a pókkirályt sikerült feltakarítanom, és most megsértődött és hozza a népét. (Szofi)
Egyszer észrevettem, hogy egy kisegér lakik a konyhánkban. Minden este készítettem neki vacsorát. Ha jól emlékszem, három napig bírta a kosztomat, majd örökre megszökött. Azóta haragszom az egerekre, és egy kicsit félek is tőlük. (Fakirma)
Nálunk is vendégeskedett egér a pincében. Amíg nem láttam, féltem tőle, aztán mikor halottként szembesültem vele, sajnáltam. A kullancsoktól viszont félek, a bátyám egyszer csúnyán járt vele. (Lotte)

Költözés - van különbség

Szerző: FiloSzofi

Aki követte a korábbi beszélgetéseket itt a blogon, az tudja, hogy elköltöztünk. Vagyis, az ige folyamatos alakját használni helyesebb, költözünk. A régi házba ha érkezett új lakó, az költöztetőautóval, EU konform, mosolygós szállítómunkásokkal, egyendobozokkal, plusz néhány jólápolt szobanövénnyel érkezett.  Na, mi nem így költöztünk.
Talán Hrabal meséli - de javítsatok ki, ha rosszul emlékszem -, hogy egy nagybátyja ha teleélt egy műtermet, akkor lezárta, és bérelt egy másikat, ilyenformán a város különböző pontjain voltak telezsúfolt helyiségei. Még szerencse, hogy nekünk erre nincs pénzünk, mert a hajlamot abszolút érzem hozzá.
A tágas, új helyünket már elöntöttük a bigyóinkkkal, de feleakkora régi lakás még mindig tele van életünk sittjével. A fizika törvényei csak papíron kérlelhetetlenek.

Ízelítőül a magazinok gyerekoldaláról ismert játékkal kedveskednék nektek: Két képet mutatok, keressétek a különbséget!
(Az apróságokkal, illetve a kicsit eltérő fényképezési szögből adódó különbségekkel nem kell törődni. Csak a lényeget!)

Ízlésromboló zugárusok - kié itt a tér?

Szerző: Lotte

Keddi hír volt az  Indexen, hogy ellepték Budapest forgalmas tereit és a turisták által látogatott, frekventált városrészeket a zugárusok. Ugyan a jelenség egyáltalán nem új keletű - Újlipótváros kirakatutcáján, a Pozsonyi úton például évek óta nem lehet végigmenni úgy, hogy ne ugorjon elő egy késkészlet- vagy edényárus - de tény, hogy több nemkívánatos jelenség érzékelhető Budapesten.
A múlt hét végén például Budáról hajtottunk fel Pest felé a Lánchídra - szegény Széchenyi István forgott volna a sírjában, ha dédelgetett hídjának újkori vámszedőit meglátja.

Egy finoman szólva is "egyszerű", műanyag vizes ballonokkal rögzített sátor állt ugyanis a híd felhajtójának jobb oldalán. Szemben a Budai Vár magasodott nemesen, a hegyoldalban ráérősen kaptatott föl a patinás sikló, s a grandiózus Alagúttal és a virágágyással átellenben egy vér-gagyi, nagyon ciki sátor állt. Limonádét, meg mindenféle italt árusítottak üzemeltetői - szemmel láthatóan úgy, hogy ahhoz semmiféle alkalmatosságuk nem volt: nagy bödönökben állt a jég, abban vívták ádáz csatájukat vállalkozó szellemű roma polgártársaink a hőséggel. Mint az augusztus 20-i tűzijáték idején.

A suszter cipője

Szerző: Fakirma

A pszichológus kérdez rovat e heti megfejtendő rejtélye: milyen késztetések motiválják azt a 15 éves testi-lelki egészségnek örvendő kamaszfiút, aki hasonló paraméterekkel bíró pajtásaival egyetértésben légpuskával szétlövi, majd a maradványait baltával felaprítja anyja hivatalos eseményekkel telezsúfolt határidő naplójának?

Kikészülők

Szerző: Lotte

Festés - egy cseppet eufemisztikus ábrázolásban

Festés van nálunk - s ha már festünk, mázolunk is, ha már mázolunk, talán még hajópadlót is csiszoltatunk. Nyolc éve lakjuk le házunkat, a falakon kiadós barlangrajzokká duzzadtak a gyerekek szorgos kezeinek nyomai: kezdetleges kisautó- és babaábrázolások, a későbbi időkből a betűvetés tanulásának első lenyomatai, a fürdőben egy ákombákom betűkkel rótt "szekrény" felirat - ne kérdezzétek, miért pont ez, és miért éppen ott? Én "csak" olajat hagytam egyszer a forró tűzhelyen, a főzelékbe való rántás helyett kiadós ragacsos-fekete füsttel permetezve a magasabban fekvő, érintetlen, gyerekmentes régiókat. Azért Ő is gondoskodott nyomokról: a falfúrások mestereként ejtett nem hegedő sebeket az egykor szebb napokat látott halványsárga falakon. A padlónk is de sokat tudna mesélni! A hátán hordozott lyukak többségét kisautók okozták: telis-tele a puha fenyőfelület a milliószor leejtett fémjárgányok nyomaival. Kellett nekünk műanyag helyett igazi medzsókat venni!

Anyák napi ki vagy-vagy?

Szerző: Lotte    

Elérzékenyülés vagy vidámság?

Vidámság. Ráadásul nem is szeretem az Anyák napját, viszont örülök a gyerekek izgalmának, jó látni a folyamatot, ahogy megtanulnak örömet szerezni. (Fakirma)

Van egy kis kényszeredettség ebben az ünnepben, de ha megpróbáljuk lazábbra, vidámabbra fogni, nagyon kedves is lehet. (Lotte)
Már ki voltam éhezve egy klasszikus anyáknapi műsorra, de a gyerekek óvodájában csupa alternatív megoldás dívik. Úgy látszik az óvónők együttérzőbbek a gyerekekkel, mint én :) (Szofi)

Virággal vagy csokival köszöntve?
A hagyományokkal ellentétben most virágot kaptam. De csak azért, mert éppen fogyókúrázom.
(Fakirma)
Virág fanatikus vagyok, ilyenkor pedig nem tudok nem adni. (Lotte)
Én adtam virágot, meg csokit is, és kaptam mindenfélét, de csokit nem. (Szofi)

Lelki Zöldségek: A teremtett világ rendje gyerekeknek

Szerző: Fakirma

Ojó temetőbogarat keres a temetőben

Lotte  szívhez szólóan ír a teremtett világ rendjéről: elfogadni a felfoghatatlant, meglátni az elmúlásban a jövő ígéretét embert próbáló kihívás, gyakran egy egész élet nem elég felnőni ehhez a feladathoz. Mert bárhogy is szépítjük a dolgot, rohadt ügy, hogy meg fogunk halni. Nem megnyugtató az a felismerés sem, hogy egyszer a szeretteinkkel is mindez megtörténik. Bármit teszünk az életben, mindig ott motoszkál bennünk, hogy egyszer csak kész vége, ennyi volt, vagy ahogy mostanában egy Down kóros kamaszfiúcska mondogatja nekem, annyi és egy bambi.

Ideális esetben 4-5 éves kor körül kezd el a gyereknek derengeni, hogy  szar van a palacsintában: a halál veszélyesebb móka Csipkerózsika álmánál. Ez persze csak a kezdet, s még hosszú az út odáig, mire a gyerek végérvényesen megérti a halál visszafordíthatatlanságát. De a nyugtalanság masszívan tombol. A mi kis óvodásunk először csak bárgyú félelmekkel kezdi hazavágni békés hétköznapjainkat. Előbb-utóbb azonban a szellemek, rablók és T-rexek közül előbukkan egy régi motoros, a halál, akit mi, felnőttek sem tudunk egy vállrándítással elintézni annyival, hogy túl sok hülye filmet néz ez a gyerek... Ráadásul előfordulhat, hogy mi magunk is összetojjuk magunkat az elmúlás gondolatától. Egy szellemet például röhögve elűzök, de a halállal keményen birkózom én is. De mese nincs, a halálfélelemtől vinnyogó gyerekkel kezdeni kell valamit. Különösen nehéz ez egy olyan világban, ahol a halált (ugyanúgy mint a születést) kiemeltük a hétköznapok természetes rendjéből, s eldugjuk kórházak és elfekvők rideg sterilitásába. Mintha nem is ránk tartozna ez az egész. Mintha az élet kezdetének és végének nem is lenne köze magához az élethez.

A teremtett világ rendje

Szerző: Lotte  

Tegnap egy Zala megyei kis faluban jártunk. Távoli rokont temettek. A szertartás után a közeli szőlőhegyen gyűlt össze a gyászoló család: csendesen beszélgetve emlékeztünk a fiatalon elment, kedves, dolgos családapára. Keze munkája ott volt körülöttünk mindenütt: a szőlőkarókban, a nyárra gyümölcsöt édesgető fákban, a sarjadó veteményben - egyáltalán, a megművelt föld minden porszemében.
A májusi fények élesen rajzolták ki a táj szépségét: a Balaton kis pénzérmeként ezüstösen csillogott a távolban, a dombok a zöld száz árnyalatát öltötték magukra, az égbolt hol haragos-feketén, hol kékesen nyúlt el felettünk. Minden nyugalmat árasztott és az életről mesélt: erről csiviteltek a madarak, ezt zúgta a szél.
Fekete ruhás, falusi gyászolók adták a kontrasztot a tobzódó tavasznak. A fiatalon magára maradt özvegy méltósággal és hitében megmaradva viselte a rá mért váratlan csapást: nem szállt perbe az Istennel. Próbálta elfogadni az elfogadhatatlant: mostantól egyedül kell megigya a reggeli kávét, s nincs kinek kimerni a vasárnapi húslevest. (Ez volt a kedvence.) Hatalmas, rendíthetetlen hit áradt a szavaiból.
Végigvezetett a kis szőlőn, erre is, arra is mutatva mesélte, hogy férje az utolsó pillanatig dolgozott - hisz baleset vitte el, épp itt, szeretett szőlőhegyén -, mit sem sejtve a kifutó időről tette dolgát a természet diktálta ütemben. Az elvetett mag kinőtt, a jövendő édes gyümölcsök már a fán. Az elmúlás és az élet kézzelfogható jelenlététől szinte szédültem.

Nektek is lefényképeztem, hogyan készülődik a természet az élet továbbadására. Mert szép és reményt ad: a teremtett világ rendjéről és az isteni gondoskodásról mesélnek.

Hetek múlva ropogós, fekete szemű cseresznyévé serdülnek ezek a kis "zöldfülű" szemek:

Élmény és nyeremény!

Szerző: Onleány

Anyák Napja előtt egy nappal, május 4-én 11 órai kezdettel KismaMatiné címmel 300 várandós kismamát és kispapát vár az Operaház egy igazi családi szórakozást ígérő balettre, a Makrancos Katára.
A résztvevő várandós kismamák között a CBA felajánlásával a szobatisztaságig elegendő pelenkamennyiséget (5000 db) sorsolnak ki. Az előadás szünetében a Misztrál együttes anyák napi meglepetése mellett nagy családi fotó készül az épület főbejárata előtt.

Még nem késő jelentkezni, péntek 18 óráig várják az érdeklődőket az anyaknapja@opera.hu e-mail címen.

A belépő ára jelképes: mindössze 300 forint.

A kismama életmódot vált - Diétás mákos rétes

Szerző: FiloSzofi

"...Életmódváltásra lenne szükség...." Ó, milyen elcsépelt, milyen lankasztó mondat ez! És milyen lankasztó szituációkban szokott elhangozni! Szerencsére, én csak a saját szemembe nézve szoktam elmondani, nem kellett még semmilyen leleteim fölött hümmögő dokitól szemlesütve hallgatni a prédikációt.

Mindazonáltal az életmódom finomhangolása kívánatos lenne.
Minden gyerekemnél a szülés után kezdek igazán hízni, és hiába próbáltam most odafigyelni, ugyanaz történt, ugyanolyan ütemben. Megerőszakolni a testem nyilván nem lenne jó, de kordában tartani igen.

Az alternatív mákos rétesem

Adott:
-3 gyerek, ebből egy 7 hetes csecsemő, akit kizárólag szoptatok.
- egy folyamatban lévő költözés (konkrétan a csomagolásnál, hurcolkodásnál tartunk)
- a szénanáthám
- a sütiéhségem
- és plusz 8 kilóm
(Szülés után öt nappal, ez csak plusz 3 volt, az is leginkább a melleim miatt. Mindig van 2-3 nap jónőség, kár, hogy pont akkor semmi értelme.)

A fenti adottságokból sokminden következik:

Májusi virágünnep

Szerző: Lotte   

A későn jött tavasz észrevétlenül nyárba csavarodott, eszetlen tempót diktálva a növényeknek. Körülöttünk gyorsan múló, pazar virágzások mindenütt, amerre csak nézünk. Kertünk is legszebb arcát mutatja, a tünékeny virágcsodákat megörökítettem nektek is. Ha már felfogni alig van idő, legalább maradjon nyoma itt.

Öt-hat éve ültettük ezt a lila akácot. Eddig mindössze egy fürtöcske virágot hozott, idén ő a kertünk tavaszi csodája: végre beindult a tömeges virágzása! Pazar látvány a virágesőn áttetsző napsütés.

A tulipánok virágzása már a múlté, egyetlen cirmos fajta állja még a forróságot. Az elmaradt tavasz üzenete. Fenséges nem?