A pszichológus kérdez rovat e heti megfejtendő rejtélye: milyen késztetések motiválják azt a 15 éves testi-lelki egészségnek örvendő kamaszfiút, aki hasonló paraméterekkel bíró pajtásaival egyetértésben légpuskával szétlövi, majd a maradványait baltával felaprítja anyja hivatalos eseményekkel telezsúfolt határidő naplójának?
a) Segélykiáltás az elhanyagoló szülő felé: Anyám, velem töröggyé, ne a munkáddal!
b) A köldökzsinór brutális elszakítása: Anyám, haggyá békén, mert úgy jársz te is, mint a határidőnaplód!
c) Az egykori waldorf pedagógus jóslatának valóra válása: Asszonyom, az Ön gyermekét nem tudjuk az általános iskolánk első osztályába felvenni szellemi fejlődésének elmaradása miatt.
d) A jobb együtt kocogni a csordával effektus manifesztálódása, mert ilyen gazságot Bendőkém nem követne el önszántából.
e) A homogén gátlás megnyilvánulása, ami a céltábla és a határidőnapló kísérteties hasonlóságából adódik.
f) A női nem iránti ambivalens érzések elaborálása.
Mellesleg jelen pillanatban hidegen hagy a kérdés: vajon fiam látens buzi avagy csupán egy szellemileg retardált agresszív állat. Sokkal inkább izgat, milyen magyarázattal állok elő a héten (és a jövő héten, és az azt követőkön) a szülőknek, pedagógusoknak és kollégáknak azzal kapcsolatosan, miért felejtettem el megjelenni az előre egyeztetett, és a naptáramban a szemük láttára rögzített találkozókon.
Mert mégsem árulhatom el, hogy a pszichológus szülő gyerekénél csak a gyerekkel megáldott pszichológus sorsa nehezebb...
9 megjegyzés:
Gyakran van lövöldözés arrafelé? Azt hittem az egy viszonylag biztonságos környék... Tényleg keresnem kellene egy másik óvodát.
Szerintem egyszerűen csak performance-művész lesz. Az nagyon menő dolog, ne aggódj! És így te is része vagy a műalkotásnak, csak dokumentáld a hatást. Semmi kétség, művészetről van szó.
Célozni izgalmas, el is találni sikerélmény.. a határidőnapló pedig szívás. Bendő mit mondott?
:D
kellene venned egy széfet.
"Nagyon jól kell tudni céloznia annak, aki a céltábla mellé akar lőni"
Bocs, de megint Hamvas Bélát kellett idéznem:) Azért az élmény és az eredmény ugye mennyire más...
Kibichozzáállást félretéve engem eléggé megrázna a dolog, ha az elkövetők tudták, hogy nekem fontos cuccot zúznak szét.
Most engedtem először lövöldözni őket, gondolta, ez valamiféle férfivá avatási rítus. A hibát ott követtem el, hogy beszaladtam megkavarni a paprikáskrumplit. Bendő azt állítja, fogalma se volt róla, hogy az egy napló. Az élmény hatalmas volt, az eredmény is, üdv Hamvas Bélának:)
Széfünk van. A papucsokat tartjuk benne. Nem is estek áldozatul a lövöldözésnek.
Én azt gondolom, valahol tök normális, hogy ez megtörtént. én is, ismerőseim átéltek már hasonlót. Lelkünk rajta, az élettől visszakapjuk a "veszteséget"
Nagyon sokat lehet nevetni a gyerekeken/kel, nekem meglepő újdonság, hogy minél nagyobbak, annál több vidám pillanatot okoznak. És persze sok bosszúságot is, de ezek tulajdonképpen eltörpülnek a lényeg mellett.
Megjegyzés küldése