Szerző: Lotte
 |
| Festés - egy cseppet eufemisztikus ábrázolásban |
Festés van nálunk - s ha már festünk, mázolunk is, ha már mázolunk, talán még hajópadlót is csiszoltatunk. Nyolc éve lakjuk le házunkat, a falakon kiadós barlangrajzokká duzzadtak a gyerekek szorgos kezeinek nyomai: kezdetleges kisautó- és babaábrázolások, a későbbi időkből a betűvetés tanulásának első lenyomatai, a fürdőben egy ákombákom betűkkel rótt "szekrény" felirat - ne kérdezzétek, miért pont ez, és miért éppen ott? Én "csak" olajat hagytam egyszer a forró tűzhelyen, a főzelékbe való rántás helyett kiadós ragacsos-fekete füsttel permetezve a magasabban fekvő, érintetlen, gyerekmentes régiókat. Azért Ő is gondoskodott nyomokról: a falfúrások mestereként ejtett nem hegedő sebeket az egykor szebb napokat látott halványsárga falakon. A padlónk is de sokat tudna mesélni! A hátán hordozott lyukak többségét kisautók okozták: telis-tele a puha fenyőfelület a milliószor leejtett fémjárgányok nyomaival. Kellett nekünk műanyag helyett igazi medzsókat venni!
