Szerző: Lotte
Keddi hír volt az Indexen, hogy ellepték Budapest forgalmas tereit és a turisták által látogatott, frekventált városrészeket a zugárusok. Ugyan a jelenség egyáltalán nem új keletű - Újlipótváros kirakatutcáján, a Pozsonyi úton például évek óta nem lehet végigmenni úgy, hogy ne ugorjon elő egy késkészlet- vagy edényárus - de tény, hogy több nemkívánatos jelenség érzékelhető Budapesten.
A múlt hét végén például Budáról hajtottunk fel Pest felé a Lánchídra - szegény Széchenyi István forgott volna a sírjában, ha dédelgetett hídjának újkori vámszedőit meglátja.
Egy finoman szólva is "egyszerű", műanyag vizes ballonokkal rögzített sátor állt ugyanis a híd felhajtójának jobb oldalán. Szemben a Budai Vár magasodott nemesen, a hegyoldalban ráérősen kaptatott föl a patinás sikló, s a grandiózus Alagúttal és a virágágyással átellenben egy vér-gagyi, nagyon ciki sátor állt. Limonádét, meg mindenféle italt árusítottak üzemeltetői - szemmel láthatóan úgy, hogy ahhoz semmiféle alkalmatosságuk nem volt: nagy bödönökben állt a jég, abban vívták ádáz csatájukat vállalkozó szellemű roma polgártársaink a hőséggel. Mint az augusztus 20-i tűzijáték idején.
Elképesztő stílus- és ízlésrombolás Budapest talán legszebb pontján! Nem hittem a szememnek, le is fényképeztem, bár nem tudom, mennyire adja vissza a jelenség oda nem illőségét a kocsiablakból készült fotó. (Mindenesetre úgy festhettem, mint egy túlbuzgó közterületes, s két szempár villogott rám fenyegetően a sátor mellől. Egy posztoló rendőrpáros is állt a nulla kilométerkő virágágyásánál, szemmel láthatóan őket cseppet sem izgatta a látvány.) Ha erre valaki engedélyt adott (adott?), akkor innen csókoltatom az ízlését.
A másik, ugyancsak hétvégi eset az Operaház főbejáratánál, a délelőtti előadásról kijőve történt. Egy középkorú hölgy lépett oda akkurátusan minden kilépőhöz, így hozzám is: egy kupac barna és fekete övet nyomott az orrom alá. Egy perce még a balettelőadásnak tapsoltam, hirtelen fel sem fogtam, mit akar tőlem az asszonyság. (Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy az előadásról kiesve, tűsarokban tipegve még gyorsan vesz valaki egy " valódi bőr" övet?) A biztonsági őrök csüggedten szólították föl távozásra a nőt (látszott, hogy nem először, s nem másodszor teszik), aki lustán odébb vánszorgott néhány méterrel, majd folytatta a csencselést.
Mindkét eset azt jelzi, hogy valóban nincs rendjén valami: ha már ezeken a frekventált helyeken is mindez lehetséges, mit várjunk a város kevésbé őrzött, gondozott terein?
Nektek vannak hasonló tapasztalataitok vagy ellenpéldáitok?
A múlt hét végén például Budáról hajtottunk fel Pest felé a Lánchídra - szegény Széchenyi István forgott volna a sírjában, ha dédelgetett hídjának újkori vámszedőit meglátja.
Elképesztő stílus- és ízlésrombolás Budapest talán legszebb pontján! Nem hittem a szememnek, le is fényképeztem, bár nem tudom, mennyire adja vissza a jelenség oda nem illőségét a kocsiablakból készült fotó. (Mindenesetre úgy festhettem, mint egy túlbuzgó közterületes, s két szempár villogott rám fenyegetően a sátor mellől. Egy posztoló rendőrpáros is állt a nulla kilométerkő virágágyásánál, szemmel láthatóan őket cseppet sem izgatta a látvány.) Ha erre valaki engedélyt adott (adott?), akkor innen csókoltatom az ízlését.
A másik, ugyancsak hétvégi eset az Operaház főbejáratánál, a délelőtti előadásról kijőve történt. Egy középkorú hölgy lépett oda akkurátusan minden kilépőhöz, így hozzám is: egy kupac barna és fekete övet nyomott az orrom alá. Egy perce még a balettelőadásnak tapsoltam, hirtelen fel sem fogtam, mit akar tőlem az asszonyság. (Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy az előadásról kiesve, tűsarokban tipegve még gyorsan vesz valaki egy " valódi bőr" övet?) A biztonsági őrök csüggedten szólították föl távozásra a nőt (látszott, hogy nem először, s nem másodszor teszik), aki lustán odébb vánszorgott néhány méterrel, majd folytatta a csencselést.
Mindkét eset azt jelzi, hogy valóban nincs rendjén valami: ha már ezeken a frekventált helyeken is mindez lehetséges, mit várjunk a város kevésbé őrzött, gondozott terein?
Nektek vannak hasonló tapasztalataitok vagy ellenpéldáitok?
5 megjegyzés:
Metrónál: távcsövet Madám? Köszöntem, de nem kértem.
Akkor sokkolót esetleg? Hát most azt is kihagynám...
Kórházi parkolóban edény és/vagy fúrókészlet sem érdekelt.
Mi falun lakunk, nekünk a hulladékvas-felvásárlók jutottak...
Mi az a sokkoló? Tagló? És kinek, mire használja az ember a háztartásban?
Önvédelmi eszközre tippeltem, és reméltem, hogy ez is eladó portéka, a kérdésre adott nemleges válaszom esetén pedig nem rajtam kerül demonstrálásra a kütyü mibenléte.:)
jaj, erről az jutott eszembe, hogy egyszer becsöngetett hozzánk egy rosszarcú, hogy késkészletet árul, és hogy tarthat-e bemutatót. úgy megijedtem, hogy köszönés nélkül rácsaptamaz ajtót. egyébként én is múltkor láttam sokkolót először, igen, önvédelmi fegyver, sajnos itt Pécsen egy barátnőm lakik olyan helyen, hogy nem mer anélkül hazamenni sötétedés után, szóval annyira nem vicces, csak a neve.
Megjegyzés küldése