Szerző: Lotte
Hallgatva a napi híradásokat mindenki érzékelheti, Magyarország célkeresztbe került. Nem sikkadunk el csöndesen Európa peremén, hanem megosztó ország lettünk. A kormányfő, Orbán Viktor politikája egyébként mindig is megosztó volt. Ha megkérdeznénk erről, szerintem büszke is lenne rá, hisz tudjuk, a langyosat kiköpi az Úr is.
Annak idején, mikor a szovjet csapatok fizikai jelenlétében a Hősök terén elmondta korszakalkotó beszédét, sokak lába remegett meg a félelemtől. Sokan szerették volna elnémítani a mikrofon mögött azt a szemtelenül fiatal (és "szemtelen") fiút, aki fehéren-feketén kimondta azt, amit mások - engedelmeskedve a régi reflexeknek - zárt ajtók mögött, suttogva reméltek csak! Távozzanak a szovjet katonák! Bátorság? Vakmerőség? Őrület? Akkor még nem lehetett tisztán látni. Az idő igazolta, helyes út volt.
Ma sincs ez másképp. Mert Európa fuldoklik. Ha nem is olyan látványosan, mint ahogy fuldokolt akkoriban a kommunista diktatúra, de levegőért kapkodva várja ma is ez a félresiklott civilizáció, milyen sorsot szán neki elitje? Vajon mámorosan és vakon a történelem süllyesztőjébe küldi, s átadja a stafétát más, életrevalóbb kultúráknak, vagy hitét és értékeit visszaszerezve újra megkísérli felemelni?
Orbán Viktort lehet szeretni és nem szeretni. De mindenképpen érdemes odafigyelni a szavaira, mert lényeglátó és egyenesen beszél. Európa jövőjével kapcsolatban is. Csípi is a félreértelmezett szabadság béklyójában vergődő európai és honi megmondók szemét. Ma ráadásul sokkalta nehezebb terepen harcol, mint annak idején. Akkoriban, '89-ben a nyugati értelmiség - amely évtizedeken át a távolból, kényeskedve intett nemet, ha segítségre lett volna szükség Európa eltiport, keleti sarkában - még tapsikolt, hisz az ellenséges Szovjetunió koporsójába verte beszédével a szögeket, most viszont - ugyanez a társaság - felhorkan, mert találva érzi magát.
De a mélyben, csendesebben, mint a hírfolyamok fősodra, egyre markánsabban fogalmazódnak meg kérdések. Biztos, hogy a zsidó-keresztény kultúra fel kell, hogy adja minden elvét? Biztos, hogy ki kell húzzuk magunk alól a fundamentumot?
Orbán Viktor nemrégiben Bilbaoban tartott előadást, "Keresztény válasz az Európa előtt álló kihívásokra" címmel. Itt többek között arról beszélt, hogy "ma az európai politikában egy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik", amelyet progressziónak neveznek, és Brüsszelben azok vannak többségben, akik azt akarják, hogy ez legyen a jövő. Szerinte "az európai ember azonban nem tudja kiverni a fejéből a kereszténységet, így nincs értelme egy olyan új közös európai identitást erőltetni, amely nem fogadja el azt az alapvető tényt, hogy az európai élet erkölcsi kereteit a bibliai történet adja." Fontos, vitára érdemes felvetések.
A Profesionales por la Ética nevű spanyol szervezet szavai hatására, és érzékelvén a Magyarország ellen dübörgő újabb európai lejárató hadjáratot, internetes támogató kampányt indított, melyben kifejezte a magyar demokrácia és jogállami működés elismerését, valamint az Alaptörvény családokkal kapcsolatos szakaszainak támogatását. Jelenleg a támogató nemzetközi civil szervezetek száma (figyelem, nem aprócska, hanem jelentős, nagy tagságú szervezetekről beszélünk!) mostanra 62-re növekedett, az e-mail-en csatlakozó civileké pedig ezer fölött van.
A támogató szervezetek között (több közülük ernyőszervezetként tömörít más szerveződéseket) van többek között a strasbourgi European Center for Law and Justice, a European Large Families Confederation, a brüsszeli New Women for Europe vagy az Egyesült Államokból a Family Watch International, de csatlakozott több spanyol, bolgár, román, ausztrál, sőt még kolumbiai családszervezet is.
A célkeresztben állunk. A kormányt - egyre nyilvánvalóbbak a jelek - most kívülről akarják megbuktatni, mert kényelmetlen egy ilyen szókimondó politikus személye - túlzottan felkavarja az állóvizet. Támadnak tehát. De nem biztos, hogy a hangosok többségben is vannak. A mélyben ugyanis sokkalta árnyaltabb a kép, ugyanis közben sokak figyelmét, bátorítását és támogatását is kivívjuk, sőt, erőt meríthetnek mások ahhoz, hogy merjenek ellenvéleményeket megfogalmazni a mainstream-mel szemben. Mert enélkül lassan Európa sírját is megáshatjuk.
Annak idején, mikor a szovjet csapatok fizikai jelenlétében a Hősök terén elmondta korszakalkotó beszédét, sokak lába remegett meg a félelemtől. Sokan szerették volna elnémítani a mikrofon mögött azt a szemtelenül fiatal (és "szemtelen") fiút, aki fehéren-feketén kimondta azt, amit mások - engedelmeskedve a régi reflexeknek - zárt ajtók mögött, suttogva reméltek csak! Távozzanak a szovjet katonák! Bátorság? Vakmerőség? Őrület? Akkor még nem lehetett tisztán látni. Az idő igazolta, helyes út volt.
Ma sincs ez másképp. Mert Európa fuldoklik. Ha nem is olyan látványosan, mint ahogy fuldokolt akkoriban a kommunista diktatúra, de levegőért kapkodva várja ma is ez a félresiklott civilizáció, milyen sorsot szán neki elitje? Vajon mámorosan és vakon a történelem süllyesztőjébe küldi, s átadja a stafétát más, életrevalóbb kultúráknak, vagy hitét és értékeit visszaszerezve újra megkísérli felemelni?
Orbán Viktort lehet szeretni és nem szeretni. De mindenképpen érdemes odafigyelni a szavaira, mert lényeglátó és egyenesen beszél. Európa jövőjével kapcsolatban is. Csípi is a félreértelmezett szabadság béklyójában vergődő európai és honi megmondók szemét. Ma ráadásul sokkalta nehezebb terepen harcol, mint annak idején. Akkoriban, '89-ben a nyugati értelmiség - amely évtizedeken át a távolból, kényeskedve intett nemet, ha segítségre lett volna szükség Európa eltiport, keleti sarkában - még tapsikolt, hisz az ellenséges Szovjetunió koporsójába verte beszédével a szögeket, most viszont - ugyanez a társaság - felhorkan, mert találva érzi magát.
De a mélyben, csendesebben, mint a hírfolyamok fősodra, egyre markánsabban fogalmazódnak meg kérdések. Biztos, hogy a zsidó-keresztény kultúra fel kell, hogy adja minden elvét? Biztos, hogy ki kell húzzuk magunk alól a fundamentumot?
Orbán Viktor nemrégiben Bilbaoban tartott előadást, "Keresztény válasz az Európa előtt álló kihívásokra" címmel. Itt többek között arról beszélt, hogy "ma az európai politikában egy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik", amelyet progressziónak neveznek, és Brüsszelben azok vannak többségben, akik azt akarják, hogy ez legyen a jövő. Szerinte "az európai ember azonban nem tudja kiverni a fejéből a kereszténységet, így nincs értelme egy olyan új közös európai identitást erőltetni, amely nem fogadja el azt az alapvető tényt, hogy az európai élet erkölcsi kereteit a bibliai történet adja." Fontos, vitára érdemes felvetések.
A Profesionales por la Ética nevű spanyol szervezet szavai hatására, és érzékelvén a Magyarország ellen dübörgő újabb európai lejárató hadjáratot, internetes támogató kampányt indított, melyben kifejezte a magyar demokrácia és jogállami működés elismerését, valamint az Alaptörvény családokkal kapcsolatos szakaszainak támogatását. Jelenleg a támogató nemzetközi civil szervezetek száma (figyelem, nem aprócska, hanem jelentős, nagy tagságú szervezetekről beszélünk!) mostanra 62-re növekedett, az e-mail-en csatlakozó civileké pedig ezer fölött van.
A támogató szervezetek között (több közülük ernyőszervezetként tömörít más szerveződéseket) van többek között a strasbourgi European Center for Law and Justice, a European Large Families Confederation, a brüsszeli New Women for Europe vagy az Egyesült Államokból a Family Watch International, de csatlakozott több spanyol, bolgár, román, ausztrál, sőt még kolumbiai családszervezet is.
A célkeresztben állunk. A kormányt - egyre nyilvánvalóbbak a jelek - most kívülről akarják megbuktatni, mert kényelmetlen egy ilyen szókimondó politikus személye - túlzottan felkavarja az állóvizet. Támadnak tehát. De nem biztos, hogy a hangosok többségben is vannak. A mélyben ugyanis sokkalta árnyaltabb a kép, ugyanis közben sokak figyelmét, bátorítását és támogatását is kivívjuk, sőt, erőt meríthetnek mások ahhoz, hogy merjenek ellenvéleményeket megfogalmazni a mainstream-mel szemben. Mert enélkül lassan Európa sírját is megáshatjuk.
1 megjegyzés:
Ha valaki azt gondolja, "eláztunk", azért hiszi, mert mert ab ovo hitetlen. "Hited nem más, mint a hitetlenség" - sejtette Pascal mester, jaj,de nagyon rég lehetett. De ma ne hülyítsük már egymást: ha a Tisztelt Governológia megteszi azt a szívességet nekünk, /és maga is képviseli/, hogy a jóllét akkor válik élménnyé, ha a jőlét tisztessége mindenkinek jár, kit érdekel mit címkéz föl a sajtó.
Megjegyzés küldése