A gyerekek megfiatalítják az embert, mondják a nagyöregek, szerintem baromság, legfeljebb mi, sokgyermekesek könnyebben csinálunk magunkból idiótát, mint egyéb földi halandók. Az pedig egészen biztos, hogy két kamaszfiú az anyai identitásba napról napra új és meglepő elemeket épít bele (és pusztít el, de ez most nem fontos).
Amikor az embernek négy gyereke van, amiből kettő már önállóan törli a fenekét, kettő pedig csak úgy tesz, mintha képes lenne erre a bűvészmutatványra, akkor még a legnagyszerűbb anyával is megesik, hogy az első csapatot elhanyagolja. A legeslegnagyszerűbb anyára azonban évente átlagosan kétszer rátör a tömény lelkiismeret-furdalás, ilyenkor a kis rinyamalacokat lepasszolja nagyihoz, és programot szervez a nagyoknak. Az én agyamat is ez a bonyolult érzés szállta meg, amikor kitaláltam, hogy elviszem lézerharcba a srácaimat. Pillanatok alatt kiderült, hogy az ötlet nem odaadó anyaságom, hanem megbomlott elmém újabb bizonyítéka, hátraarcra lehetőségem azonban már nem volt.