Heti Muníció: Káptalantóti Biopiac

Szerző: Fakirma

Ha a Balaton északi partján élvezitek a nyarat, s már megcsömörlöttetek a fokhagymás lángostól, a csúszdás vízibiciklitől, a kukoricalabirintustól és a vándorcirkusztól,  a keszthelyi vadászmúzeumot pedig századszorra is kipipáltátok, akkor van egy jó hírem a vasárnapi napra: Káptalantótiban fergeteges biopiacot rendeznek, ami nem olyan lehangoló mint ahogy hangzik, és még én sem tudok róla semmi rosszat mondani azon kívül, hogy nagy a tömeg, drágák a cuccok, és sok a követelőző gyerek, de ez az utolsó már az én nyomorom.

A piac neve megtévesztő, mert a házi krumplin, eperlekváron és bodzaszörpön kívül izgalmasabb cuccokra is szert lehet tenni, itt mindenki megtalálja a kedvére valót. 

Nálunk a fiúk a kecskesajtra, a szarvasgombás vajra és a házi kolbászra gerjedtek, én sokkal inkább a gyönyörű régi bútorokra:

Zsugorodás, suttyomban

Szerző: Lotte

Az egyre kisebb űrtartalmú joghurtok és tejfölök után itt a zsugorodás új generációja, az akciósan árusított papírzsepi, amelynél immár aktualitását vesztette a gyerekkorunk óta használatos "százas" jelző.
Először csak a csomagolóanyag lötyögős jellegére lettem figyelmes (úgy tűnik a zacsit még nem zsugorították a profitra hajtó gyártók). Aztán kézbe véve a csomagot meg is találtam az apróka, szemüvegeseknek nem ajánlott feliratot, amelyből a figyelmes vásárló számára kiderül, tízzel kevesebb orrfújás ígéretét rejti a Zewa pihe-puha zsebkendő kiszerelése.
Méghogy létezik fenntartható növekedés... Itt zsugorodás van, suttyomban, kőkeményen!

Amiért a harang szól - egy diadalmas csatáról, rejtvénnyel

Szerző: Lotte

Még a múlt század első évtizedeiben is élt egy szokás: a csecsemőket igyekeztek az édesanyák a déli harangszó ideje alatt megszoptatni, s közben imádkozni. E kedves hagyományról ma már nemigen hallunk, de a világszerte naponta megkonduló déli harangszó magyar vonatkozásairól történelemórán bizonyára mindenki tanult.
Múltunk egyik igazán dicsőséges pillanata volt az 1456-os nándorfehérvári ütközet, melyet 2011 óta a július 22-i emléknappal igyekszik az állam méltó rangjára emelni. A csata jelentősége ugyanis nemcsak a  a tízszeres erőfölényben lévő török sereg aktuális legyőzése volt. Hosszú évtizedekre óvták meg ugyanis az itt vérüket hullató seregek a keresztény világot a török hódoltságtól. Aki például a diadal napján született, jó eséllyel nem érte meg a török hódoltságot Magyarországon.

Mikor érünk már oda?

Szerző: Fakirma

A nyaralás azzal kezdődik, hogy oda kell érni. Ez persze nagyon optimista megközelítés, mert valójában a csomagolással veszi kezdetét, de erről még a pszichológusommal sem akarok beszélni.

Többnyire kocsival indulunk útnak, a vonat, bicikli, repülő, hajó az én koromban már veszélyes sportnak számít. Általában még az autózásnál is nagyon össze kell kapni magam. Fegyverként marad az erőszak, s ha az is bukta, akkor a leleményesség.

A leleményes szülő először az indulás időpontjával kísérletezik. A leleményes szülő hamarosan rájön, hogy a nap 24 órájából az egyik pillanat sem alkalmas az elindulásra: éjszakai utazásnál ugyan alszanak a gyerekek, reggel azonban határozottan felébrednek, s eszük ágában sincs estig leállni a pörgéssel. Ezért aztán a hullafáradt szülő a nyaralás első napját zombiként tölti a vízparton, sípályán vagy az idegen civilizációban.

Mi a hajnali indulásra voksolunk, mert szeretünk korán kelni ilyenkor, ha minden simán megy, akkor délben útrakelünk. Mellesleg előfordult néhányszor, hogy tényleg elindultunk pirkadatkor, de ez se nyerő stratégia: mikor az egyik nyűgös gyerek elalszik, a másik nyűgös gyereknek pisilni/kakilni/hányni kell, így garantáltan felüvölti/lehányja az éppen szendergőt. Ettől kezdve több nyűgös gyerek óbégat ütemesen rugdosva a vezetőülés támláját, ellenben egy sem alszik.

Miután a leleményes  szülő rájön, hogy az utazásnak nincs szerethető időpontja, elkezd azon agyalni, hogy mivel teheti elviselhetővé. A nagyokkal egyszerű, ilyenkor jön el a megfelelő pillanat, hogy a felszínes Mi újság az iskolában? típusú kérdéseknél mélyebbre hatoljunk. Ha ez nagyon nyögvenyelős, rájuk lehet parancsolni, hogy szórakoztassák kisebb testvéreiket. Így aztán a nagyok gyorsan rájönnek, hogy legjobban akkor járnak, ha úgy tesznek egész úton, mintha aludnának. Hétköznapi életünkben ennyi józan belátás garantáltan nem jut egy köbméterre.

Mint Winnetou, a filozófus

Szerző: FiloSzofi

- Mama, képzeld, átmentem a sötét gyerekszobán! Direkt mentem át, mert bátor vagyok, mint Winnetou. Winnetou soha nem fél, ha nem tudja mi van ott.

 - De te tudod, mi van a gyerekszobában!

- Ha sötét van, akkor nem tudom úgy, ahogy ebben a szobában, (ahol ég a villany), de egy kicsit tudom, mert én játszottam benne.

- Sötétben ugyanaz van benne, mint világosban.

Igen, de ezt nem lehet biztosan tudni.

Winnetou és Old Shatterhand

Vajon mitől félne Winnetou, ha létezne? Biztos nem a sötéttől, mert a sötét is a rend része. De Ventós szerint a természeti népek az átmeneti helyekhez kötik a félelmeiket. A bozótos, ami már nem a falu, de nem is az erdő, a fantázia birodalma, mert mind az ember, mind a vadon törvényeinek határain kívül áll. Nem messze kívül, csak a határon.

Rajta egy szörny lába a küszöbön, és nem lehet tőle becsukni az ajtót.

Pizsamában kicsik vagyunk?

Szerző: Lotte

Ötéves kislányom az este nagyot sóhajtott, s ez a mondat hagyta el csöppnyi száját: "Én mikor felöltözök, már nagy vagyok, amikor pizsamát veszek, akkor meg kicsi." Először nevettem rajta, aztán rájöttem, milyen igaza is van!
Reggelre kelve ruháinkkal együtt tényleg felöltjük magunkra az elvárásrendszerek szabta énünket, s némi procedúra után dolgozó nővé, háziasszonnyá vagy épp ügyeletes szívtipróvá rendeződünk, a gyerekek meg ovisok, iskolások lesznek. Toljuk magunk előtt a napot, hogy aztán  annak nyugtakor végre újra felvehessük kedves, puha hálóruhánkat, odabújjunk szeretteinkhez és kibomolhasson a bennünk rejtőző, s az idő múlásával sem sokat változó ősi, gyerekes "énünk", a maga örök biztonságvágyával és titkos kis félelmeivel, álmaival.
Nagyon ciki, ha - lassan harmincnyolc évesen - magamra veszem a kislányom mondását? (Persze, szigorúan csak pizsamában!)

Nyári homály

Szerző: Fakirma

Negyvenegy év tapasztalata, négy gyerek, ezernyi útrakelés. Sokat tudok, de nem eleget. Most azonban nyakunkon az új nyaralás, lelkesen gyúrok a balatoni turnénkra, ott talán tovább oszolhat a homály. Ezért aztán csokorba gyűjtöttem a legfontosabb kérdéseimet:

Kinek van szüksége fütyivédőre kánikulában a vízparton?

Munka így, úgy

Szerző: Lotte

A második évünket abszolváltuk a gimnáziumban, mikor először kerestünk nyári munkát Szofival. Egy kedvenc belvárosi sörözőnkben - ami a béleltebb pénztárcájúak számára étteremként működött - kilincseltünk munkáért, nem várt sikerrel. Boldogan fogadtuk el a morózus, de naivságunkon magában bizonyára jókat rötyögő főnökasszony 50 forintos órabérét.
Napi tíz órát dolgoztunk, nem volt megállás, csak egy lélegzetvételnyi szusszanás, ebéd idején. A drága blues-őrült Gyula szakács kényeztetett ilyenkor minket túláradó szeretettel és minden földi jóval: hercegnőburgonyával (csóközön tekerentyű névvel még sokkal finomabb volt), rántott sajttal és suttyomban odacsúsztatott palacsintákkal. Fülemben hallom még pajkos hangját, mikor a műszak lejártakor búcsúzott tőlünk: "Lányok, legyetek nagyon rosszak!!"
Rosszaságra ugyan akkoriban nemigen tellett, este úgy estünk be az ágyunkba sajgó tagokkal,  mint egy darab fa. Itt tudtuk meg, micsoda ordenáré szaga van egy ipari mennyiségeket elnyelő tejtermékes- és húsos hűtőnek, amit derékig belecsúszva kellett kicsutakolnunk, s hogy micsoda kispályás módon óvta a dúsgazdag tulajdonos a páncélszekrényben tartott "drága" bútorápoló sprayt és a Bitburger-es poharakat. Közben olyan munkákat végeztettek el velünk, amik csak szökőévben, legfeljebb ÁNTSZ ellenőrzés idején juthattak eszükbe. Akadt dolgunk bőven.

Naptár iskolás gyerekek szüleinek

Szerző: Onleány

Nem akarunk lehangolni senkit a nyári szünet kellős közepén, de legalább Fakirma innen megtudhatja, mikor nyitnak ki azok a "nyüves gyermekmegőrző intézmények" - legalábbis az iskolák.

Elkészült ugyanis a 2013/14-es tanév menetrendje, amelyből a legfontosabb részleteket, azaz a szünetek rendjét bogarásztuk ki. Akit részletesebben érdekel a tanév menete, itt keresgélhet.
A következő iskolai év kezdete: 2013. szeptember 2. (hétfő), s a 180 napos okítási időszak utolsó napja 2014. június 13. (péntek).

Hipoallergén buli

Szerző: Fakirma

A fiúk nyaralnak, Ember dolgozik, én pedig a lányokkal kezdek belefulladni a csajos napokba: Győr, Balaton, Surány kipipálva, pancsi, játszótér és biciklizés, kicsit sok a jóból, megérett a helyzet egy lazázós napra. Bébiszitter hálózatom is éppen nyaralós üzemmódban pörög, így maradt a B terv: magunkhoz édesgetek egy ovistársat, a lányaim macerálják őt, ne engem. Ovistárs Anyuka hálás volt a meghívásért, hangjából ítélve nagyjából ugyanazokkal a nyárellenes indulatokkal küzdhet mint én, s amelyeket egy rendes anya sosem vall be magának.
A parti kezdetben felülmúlta legvérmesebb reményeimet is. A lányok a maguk szociálpozitív módján cseszegették egymást, amibe egy túlképzett waldorf mamának esze ágában sincs beleszólnia. Beteges gyorsasággal rendezték vitáikat (ezek a waldorfos gyerekek brutálisan jók konfliktusmegoldásban), s elhatározták, hogy sütit sütnek. Mármint igazit és egyedül: joghurtból, kefírből, kakaóból és molylepkés daráltkekszből.

Sörfüggönyön át a divat

Szerző: FiloSzofi

Poétikus ebédidő, kis luk a rendes ember rendes napján, bár az idegbeteg fehér nyuszi az órájával, azért ott rohangál a periférián.

Nyáron a nyitott erkélyajtókban dagadnak a könnyű függönyök, és előfordul, hogy néhány pillanatra az arcod elé törleszkedik. Az a pohár sör ebédidőben, éhgyomorra: arcom elé libbenő tüllfüggöny. Turisták, biciklis CEU-sok, és ebédelő hivatalnokok rajzásában Lottéval ülünk a forgalmas utcán. A dolgozó nő, meg a babakocsis anyuka kéz  kézben lecsúszdázott egy szintet, lopni a napot.

Ahogy ott ülünk, két dolog tolakszik látótérbe:

1. Rettentő combok! Nekem, aki az utóbbi huszonöt évemben a combom esztétikus külsőmbe építésén fáradozom, külön arcul csapás, hogy jönnek ezek a fiatalok (és kevésbé fiatalok) és a rengő cubákokat gátlástalanul mutogatják forró nadrágban. Az ember szinte rezonancia katasztrófán aggódik.

Lakmuszpapír

Szerző: Lotte

"A melegügyet mindig is egyfajta lakmuszpapírnak tartottam és tartom, a nyugati gondolkodás, a fejlettség fokmérőjének"  - mondja Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány egykori, leginkább coming outjáról híres, ma külföldön élő államtitkára. Az Indexnek (amely szerkesztőség saját transzparenssel vonult a Budapest Pride-on, s azóta is a közügyek homlokterében tartja az LMBT vonatkozásokat) adott interjújában Szetey azt állítja, hogy aki a melegek jogaiért küzd, az "progresszív és nyugatias", azok, akik kizárólag magánéleti kérdésként tekintenek a melegek kapcsolataira, "maradiak és ortodoxok". 

A szív hídjai

Szerző: Lotte

Meryl Streep az elvágyódó, de maradó Francesca szerepében

Felbontani egy csomagot sok-sok évvel, évtizeddel az utolsó találkozás után, amelyből előkerül az a régi amulett, vagy egy soha el nem küldött levél. Egy szerelem örökkévalóságáról bizonyosságot nyerni, ami könnyedén legyőzte az időt és a teret, hisz nem volt módja rozsdásodni, mert hát nem koptatták meg az együttélés, együtt küzdés, együtt létezés mindennapjai. Megőrizni egy életen át valami tünékeny, csak napokkal mérhető lángolást. Felkavaró, sírósan szép élmény.
Ez  a Szív hídjai című romantikus film első olvasata, amely az életben olykor előálló válaszutakról, s az arra adható egyik releváns feleltről: a kitartás és vállalás nagyon is konkrét erkölcsiségéről mesél. Az idén nagykorúvá vált (1995-ös) film azonban több egy egyszerű zsebkendő-facsaró női mozinál.

Boglárka

Szerző: Fakirma

A semmiből jön Ő hirtelen,
Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá, itt terem:
Semmiből jövő szerelem.
 (Rutkai Bori) 

Szakítottunk. Illetve szakítottam: ahogy lenni szokott, én voltam a hunyó. Derült égből villámcsapás, előző nap még komolyan hittem, hogy minden a legnagyobb rendben, mindig csak szépet és jót írtam róla, s ez a valós életben sem volt másként.

Pénteken még együtt mentünk dolgozni, de már nem öntött el a közös száguldás boldogság-íze, én zavartan magyarázkodtam, Ő szokásához híven nem szólt, csak halkan nyögdécselt. Bár a szakítás nagymestere vagyok, most mégis megviselt a hosszú, fárasztó, de alapjaiban gördülékeny kapcsolat felrúgása. Könnyeimmel küszködve eszembe jutott Szerb Antal gondolata,

az élet nagy pillanatai mindig közhelyekből állnak

(lehet, hogy nem ő írta, és nem ezt, de igaza volt),

s szerettem volna valami eredetivel előrukkolni, de izzadtságszagú makogásnál többre nem voltam képes:

Reggeli karbantartás

Szerző: Lotte

Egy ideje minden hétköznap reggel 7 órára járunk úszni a gyerekekkel a szomszéd település strandjára. Zoli bácsi és Józsi bácsi nyüstöli három vízibolhánkat és hasonszőrű társaikat a korai órán úszástanulásra, hangos "Most aztán egy igazán gyönyörű békalábtempót szeretnék látni!" - felkiáltások közepette.
Hatkor támolygok ki az ágyból, hagyok még tíz percet a tejeskávé nyugalmas elkortyolására a teraszon (ezek a reggeli csöndes (!) percek pótolhatatlanok), aztán kezdődik a trapp. Először is próbálom kirángatni a paplan alól a többieket. Szokatlan felállás, mert a standard szerint mindez fordítva szokott történni, hatkor ugyanis Ő és én szoktunk felriadni a kipattant szemű gyerekek féktelen dübögésére. De jó öreg Murphy törvénye szerint amikor kelni KELL, a gyerekek juszt sem akarnak. Így viszont (kiadós óbégatások után) három félálomban lévő, morcos, pizsamás alak botorkál fél hét körül a konyha irányába, napindító kakaókat követelve.
De van egy szívmelengető mozzanata ezeknek a reggeleknek. Ugyanis még a kakaónál is fontosabb az első ölelés begyűjtése, amivel az álomból testmeleg biztonsággal szédülnek át az ébrenlét dimenziójába. Ilyenkor még méltatlankodni és veszekedni is elfelejtenek egy röpke pillanatra. Ez az igazi reggeli lelki karban-tartás. Nekik is, nekünk is.

Esti rémjáték gyerekeknek ÁÁÁÁÁÁÁ!

Szerző: FiloSzofi

Egy újabb csodaszert szeretnék nektek eladni, ami oldja a gyerek szorongását, felszínre hozza, és békésen levezeti a rejtett agressziót, megszelídíti a félelmetest.

Az árnyjáték olyasféle elemi örömöt ad, mint a mágnes, a babcsíráztatás, vagy meglátni magunkat a biztonsági kamera képernyőjén. A felnőtt újraélheti az egyéveskori gyerekek hatóképesség fölötti örömét, hogy néééézd, láááátszik, én csináltam! És tényleg tök jó!

KitűNő Frivaldszky Edittel - hivatása az élet védelme

Szerző: Lotte   

Impulzív, közvetlen egyéniség, három kislány édesanyja, aki elveiért immár nemcsak hazájában, de nemzetközi vizeken is harcba száll. Frivaldszky Edittel, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnökével beszélgettünk a krízisben lévő édesanyák segítéséről, az élet- és családok védelméről, valamint az uralkodó eszmei áramlatokról és azok megkérdőjelezéséről.

Mesélne kicsit magáról, honnan indult el, milyen impulzusok érték az élete során?
Karcagon születtem, egy bátyám van. Szolnokra jártam egy kéttannyelvű gimnáziumba, aztán a bölcsészkaron angol szakot, majd közgazdaságtant tanultam. A nyelvismeretnek az életem későbbi alakulása szempontjából nagy jelentősége volt, mert ennek köszönhetem, hogy megnyílt az út a családok- és az élet védelmével kapcsolatos nemzetközi kapcsolatok kialakítása előtt. Huszonkét éves voltam, mikor megtértem, huszonnégy évesen keresztelt meg Tomka Feri atya Káposztásmegyeren. Igazi közösségbe kerültem itt. Azóta férjhez mentem, s van három gyönyörű kislányunk: hét, öt és kétévesek.

Hogy kezdett életvédelemmel foglalkozni?
Egy multicégnél dolgoztam, s volt egy kedves kolléganőm, aki felhívott azzal, hogy számoljunk már közösen, mert attól tart, hogy babája van. Kétségbe volt esve, hosszú órákat beszélgettünk. Végül úgy döntött, hogy abortuszt végeztet, be is ment a kórházba, de amikor a műtősfiú jött érte, eldöntötte, hogy mégis megtartja a kicsit. Mikor hónapokkal később megszületett a baba, elmentem hozzájuk a kórházba és megköszönte nekem, hogy anya lehet. Ezzel az erős, személyes élménnyel indult minden.

A pszichológus kérdez: Tablet vagy tabletta?

Szerző: Fakirma

Gyűlnek már a viharfelhők

Hiába a nyár, hiába a lazulás, a pszichomumusok körülöttünk ólálkodnak arra várva, hogy egy nem várt pillanatban lecsaphassanak napolajszagú éleletünkre. Az adriai kiruccanás fergetegpartinak indult, mármint egy nagycsaládos nyaralás szolid lehetőségeihez mérten: együtt a család, megtoldva egy cuki egygyerekes házaspárral, (üdítően normálisak eltekintve attól a perverziótól, hogy velünk szeretnek nyaralni), vízparti kecó, homokos tengerpart, napsütés döglesztő hőség nélkül. Ebben az idillben ki gondolta volna, hogy nem a vívónadrág a leghaszontalanabb magunkkal hurcolt cucc. Most már biztosan tudom, hogy fényévekkel üdítőbb együtt tölteni az időt egy mocskos sportgatyával, mint egy folyamatos üzemmódban vinnyogó Szendvicsgyerekkel.

Játszótéri keserű

Szerző: Lotte

Van nekünk egy nagyon egyszerű, ütött-kopott, poros kis játszóterünk a faluban. Egy mászóka, két hinta, meg egy kontúrtalan homokozó - alig látni hol végződik a játéknak szánt rész, s hol kezdődik a természet adta homok és por körülötte. Fű tán sose nőtt itt, de a melegtől még a tavaszi kis zöldes gaz is kikopott. Olyan hely, ahol a tikkasztó nyárban egyszerűen megáll az idő.
Tegnap délután arra jártunk. Nem volt nagy forgalom, egyetlen fiatal nagymama terelgette két év körüli kislány unokáját. Szóba elegyedtünk - két idegen a senki földjén.
Hamarosan sok mindent megtudtam róla, elmesélte egész zátonyra futott életét. Egy szem lányában pedig, akit maga nevelt, ismétlődni látszik a kudarc: őt is otthagyta a férje, félrelépett, aztán kész. Most együtt él három generáció: nagymama, anya és a kislány. Patakzottak a könnyek.

Megírtam, ez van.

Szerző: FiloSzofi

Tisztelt Hallgatók!

"Szívesen írtam volna jó könyvet. Nem így esett; de elmúlt az az idő, amikor még javíthattam volna rajta."

Wittgenstein

Az ember a legtöbbet akkor árulja el magáról, amikor magyarázni kezdi a saját szavait. A nevelési tanácsadóban is, ahova Búval jártam, a pszichológusnő mindig akkor csapott le (rám, nem Búra), amikor kizökkentem a kerek mondataimból, és elkezdtem magamat lábjegyzetelni.

Írásban egyáltalán nem kedvelem a lábjegyzeteket, az egészen száraz,adatszerű hivatkozásokon kívül többnyire simán elfér az a mondanivaló a szövegben, nem szükséges kirakni rojtba. Persze, vannak rendmániások, aki nem szeretik a kacskaringókat, és kórusban kiabálnak, hogy "Eltér! Eltér!" És ha a lábjegyzetek barátja lennék, akkor most kicsillagoznám a lap aljára, hogy lásd Zabhegyező, amikor Coulfield a nyilvános beszéd óráról panaszkodik. Ott kell az osztálynak közbekiabálni, ha valaki eltér a témától.

A rendes íróknak is azért van még egy lehetőségük, hogy  magyarázzák magukat, mégpedig az előszóban. Kiskorunkban az előszót kihagyjuk, egyetemen közhely, hogy legalább azt el kell olvasni, aztán sokan biztos modorosnak tartják most ezt az egész műfajt. Nálam viszont tombol az előszók kora, több okból is: