Szerző: Lotte
Felbontani egy csomagot sok-sok évvel, évtizeddel az utolsó találkozás után, amelyből előkerül az a régi amulett, vagy egy soha el nem küldött levél. Egy szerelem örökkévalóságáról bizonyosságot nyerni, ami könnyedén legyőzte az időt és a teret, hisz nem volt módja rozsdásodni, mert hát nem koptatták meg az együttélés, együtt küzdés, együtt létezés mindennapjai. Megőrizni egy életen át valami tünékeny, csak napokkal mérhető lángolást. Felkavaró, sírósan szép élmény.
Ez a Szív hídjai című romantikus film első olvasata, amely az életben olykor előálló válaszutakról, s az arra adható egyik releváns feleltről: a kitartás és vállalás nagyon is konkrét erkölcsiségéről mesél. Az idén nagykorúvá vált (1995-ös) film azonban több egy egyszerű zsebkendő-facsaró női mozinál.
Olyan húrokat penget ugyanis, amely sokak szívében rezonál: elrontott sorsok, kihűlő házasságok, fiatalságtól búcsúzó, másokért leélt (áldozatként megélt vagy épp örömmel átadott) életek láthatatlan drámái, elfojtásai felelhetnek Clint Eastwood filmjének jeleneteire.
De korántsem csak a szerelem fénytörésében érvényesek a felvetett gondolatok, az elvágyódás, a "lehetett volna másképp" a hivatásra, az élet élésének mikéntjére, minőségére, az eltékozolt időkre vagy meg nem lépett lépésekre éppúgy reflektálhat. Szép, érett film, mindazoknak, akiknek van már néhány őszülő hajszála. Érdemes előbányászni egy dvd kiárusításon vagy kölcsönkérni egy kedves rokontól - én is így botlottam bele a minap. Nem bántam meg.
 |
| Meryl Streep az elvágyódó, de maradó Francesca szerepében |
Ez a Szív hídjai című romantikus film első olvasata, amely az életben olykor előálló válaszutakról, s az arra adható egyik releváns feleltről: a kitartás és vállalás nagyon is konkrét erkölcsiségéről mesél. Az idén nagykorúvá vált (1995-ös) film azonban több egy egyszerű zsebkendő-facsaró női mozinál.
Olyan húrokat penget ugyanis, amely sokak szívében rezonál: elrontott sorsok, kihűlő házasságok, fiatalságtól búcsúzó, másokért leélt (áldozatként megélt vagy épp örömmel átadott) életek láthatatlan drámái, elfojtásai felelhetnek Clint Eastwood filmjének jeleneteire.
De korántsem csak a szerelem fénytörésében érvényesek a felvetett gondolatok, az elvágyódás, a "lehetett volna másképp" a hivatásra, az élet élésének mikéntjére, minőségére, az eltékozolt időkre vagy meg nem lépett lépésekre éppúgy reflektálhat. Szép, érett film, mindazoknak, akiknek van már néhány őszülő hajszála. Érdemes előbányászni egy dvd kiárusításon vagy kölcsönkérni egy kedves rokontól - én is így botlottam bele a minap. Nem bántam meg.
5 megjegyzés:
Láttam, szerettem.
Azért irtó mérges lennék, ha megtudnám, hogy én vagyok, aki az erkölcsöt kapja, és a vágy valaki másnak jut. Nekem mindkettő kell!
De ha nem szerelem, akkor egy-egy napra más bőrbe bújni király lenne.
De azért egy férfi nyugodtan imádhat még pluszban:)
Na igen, a nők a szerelembe szerelmesek, meg abba, hogy valaki fülig szerelmes beléjük.
Az a baj, hogy minél vénebb vagyok, annál több imádóra van szükségem, hogy jól érezzem magam a bőrömben, viszont minél vénebb vagyok, annál nehezebb imádókat vadászni magamnak. Nagyon sajnálom magam, hogy az élet ilyen csúnyán elbánt velem.
"...az élet ilyen csúnyán elbánt velem..." - De ettől még biztosan szereted a természetett...
Amúgy jók az írásaid és pasiként én is szeretem ezt a romantikus rettenetet :-D biztosan a korom miatt könnyeztem...
Megjegyzés küldése