Szerző: Lotte
 |
| A lemezborító Sajdik Ferenc munkáját dicséri |
Ma reggel - miközben kislányom ötéves védőnői státuszvizsgálatán jól megcsúszva vágódtunk kocsiba - munkába autózva valahonnan mélyről feltört bennem egy veretes, népi dallamra íródott dalocska: "Addig nem lesz nyugalom a Potenciál hegyen, míg a rettenetes óriás fenébe nem megyen...". Aztán felismerve a dal eredetét, jöttek elő egyre másra az énekek, visítottam egyiket a másik után az anyósülésen. Hétfő ide vagy oda, duhaj jókedvem kerekedett!
Nem tudom, gyerekkorotokban volt-e szerencsétek a zseniális zenés mesejátékhoz, a Kvantum Fantum csapdájához?
A sztori egy kalapácsban játszódik (tudom, nem túl gyakori eset), ahová a kicsinyítő "mikro-dalt" énekelve jut el egy embergyerek, Kata. A cserfes és bátor kislány hamar jó barátságot köt néhány elektrongyerekkel, akik elkóborolt testvérkéjüket keresik kétségbeesetten. A kalapács fémszerkezetét ugyanis fenyegető veszély tartja izgalomban: a rettegett, senki által még soha nem látott Kvantum Fantum szörnyűséges elektromos viharokkal borzolja a békés vasatom-családok életét.
Porton papa, neutron mama és a sok kis elektrongyerek rettegve tekint a Potenciál-hegyen túli félelmetes világba, ahol már a nagy Kvantum Fantum az úr.
Nem árulom el a történet csattanóját, de a vidám fizika-ismeretterjesztés mellett némi politikai áthallása is van a nyolcvanas évek derekán (1984) született mesejátéknak, igazi poszt-sztálinista stich érződik a rettegett, ám leleplezvén szánalmasan összeomló diktátoron. A gitáriskolájáról híres Muszty-Szabó-Dobay hármas mesejátékát bátyámmal kazettán hallgattuk ronggyá. (Musztyéket mindig keresztnév nélkül illetik, hadd írjam le legalább itt a magyar folk-beat meghatározó alakjainak teljes nevét: Muszty Beáról és Dobay Andrásról van szó.) A mesében olyan színész géniuszok alakították a szereplőket, mint Haumann Péter, Csákányi László, Balázs Péter, Agárdi Gábor vagy Szemes Mari, hogy csak néhányukat említsem.
Ha véletlen még nem ismernétek, azért, ha pedig már ismeritek (csak épp hozzám hasonlóan nélkülöztétek az elmúlt években), akkor azért ajánlom jó szívvel figyelmetekbe. A meghallgatása kiváló családi program lehet, én még ma este szondáztatom a gyerekeket!
Ha máshol nem, itt megtaláljátok. Jó szórakozást!
7 megjegyzés:
Hát ez nekem is nagy kedvencem volt kiskoromban, és ordítottuk a tesómmal, hogy "Én vagyok a Flóóóóóriás, a rettenetes óóóóóóóriáááás!" Tök jó színészek voltak benne valóban, és jó dalok is. Engem mondjuk kicsit félrevezetett a mese, mert azt hittem, hogy tényleg vannak melotronok :-) Aztán a suliban jöttem rá, hogy nincsenek :-)
Nagyon szerettem az őr dalát is: "nem vagyok portás, nem vagyok csősz..."
A lányomnak már csomószor énekeltem a mikro meg makrodalt, a férjem meg csak nézett, hogy mi bajom van :-)))
Az én férjem is kimaradt belőle, de nem fogja megúszni!
Öt évesen van státuszvizsgálat? Ne szórakozz már Lotte! Ugye ha nem viszem el, nem veszik el tőlem a gyerekemet?
Volt biza: fejkörfogat-,mellkörfogat-, súly-, magasság-, vérnyomásmérés, látásvizsgálat és ezer kérdés a szocializációs állapotról, mozgásról stb. De a lényeg úgyis a pónis matrica volt a végén. Nehogy lemaradjatok!
Megjegyzés küldése