Húsvéti zöld filmajánló: Kertben

Szerző: FiloSzofi

Kertben. (Záhrada) 1995, rendezte: Martin Sulík

Ajánlanék nektek egy filmet abból az alkalomból, hogy végre megjelent (decemberben) A Nagy Videómegosztón, és  még azért is, mert nem tudok jobbat elképzelni húsvét vasárnapra.
Nem hinném, hogy rajta van a tévés programszerkesztők húsvéti listáján, de van benne megtisztulás, transzcendencia és újjászületés. (A videómegosztó miatt pedig nem szégyellem magam, mert DVD-n nem árulják, és már rég nem megy a moziban sem, '95-ös filmről lévén szó.)

 Ha már legyintenétek, hogy ez biztos valami Szofi féle lilázás lesz, kérlek ne tegyétek! (De azért, ha értenék hozzá, és egyszer filmet csinálnék, nem kizárt, hogy valami hasonló lenne.) Igaz, hogy felbukkan benne Rousseau, sőt még Wittgenstein is, mégis ez egy egyszerű és szép film, ahol az említett urak sem akarnak többet, mint kölcsönkérnivenni egy kocsit, vagy birtokolni egy almafát. A Csodatevő Szűzzel pedig igazán mindenki találkozhatott már, hacsak nem ő maga volt az.

"Menj, add el öregapád kertjét, és vegyél az árából egy lakást! Ne is lássalak itt többet!" Szól az apa, majd eltemetkezik a kamrapolcról leemelt kétliteres befőttesüvegben. Ezzel a feledhetetlen képpel kezdődik Jakub beűzetése a Paradicsomba.


Jakub hamarosan megérkezik Isten kertjébe, ahol megismerkedik a Csodatevő Szűzzel és rengeteget tanul, pedig nem csinál semmi különöset. Feljődéstörténet ez, melyben Jakub eljut oda, ahol lennie kell:  saját életkorába - vagyis felnő végre - , a saját életéhez.


A film ereje a humor, az egyszerűség, a szépség és a fantázia - vagyis minden fontos együtt van. A kert pedig olyan, ami itt Kelet-Európában a kollektív emlékezetben A Nagyapa Kertje, tehát végtelenül ismerős. Almafával, szőttes falvédővel, madártejjel, korhadt deszkákkal.

Azon gondolkodtam, hogy kimondható-e az abszurd jelző ezzel a filmmel kapcsolatban, végül úgy döntöttem, hogy nem. Hiszen a csoda és az egyszerűség keveréke alkotja a valódi hétköznapokat is, csak mi kényszert érzünk,  hogy fesztelen csevegéssel üssük el az élét, és nem vagyunk képesek ilyen együgyűen és őszintén beszélni. Jakub titka, amiért végül elnyeri jutalmát, hogy mindent, ami neki szól, hagy megmutatkozni, és képes azt kérdezni, és azt válaszolni, amit gondol.

Benedek:Mit cselekedett ma?
Jakub: Semmit.
B: Helytelenül él. (...)
Mi marad maga után, ha nem csinál semmit?

J: Mit csináljak?

B: Mosd meg a lábam!

Rousseau: Hé, maga, szükségem van magára!

J: Rám?

R: a nevem Rousseau, segítsen kérem, ez a technika kiszívja a vérem. A haladás nem egyéb, mint az emberiség hanyatlása.

J: El kéne vinni a szervizbe.

R: Az nem fordulhat elő. Azzal elismerném az adott helyzetet. Óh, Istenem, szabadíts meg a tudástól, és áldj meg minket szegénységgel és ártatlansággal!

J: Gondolja, hogy ez segítene rajtunk?

Wittgensteint a saját aforizmájával szereli le: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Van, amikor a legegyszerűbben szavak nélkül vágható át a gordiuszi csomó: pálinkával, nullás géppel, madártejjel, bokszkesztyűvel. Ezek az apával való kiegyezés eszközei. A pálinka feloldja a beszáradt kapcsolatot, egymás kopaszra nyírása egalizál, a madártej az "itt és most élek" íze, majd azt mondja az apa: "vedd fel a kesztyűt", és kiosztja az utolsó atyai pofonokat, ahol azonban már gyengébbnek bizonyul, és végre ő érkezik meg a fiához, akit bölcsen elküldött felnőni: "öreg vagyok, szükségem van rád."

Hogy mi lesz a Csodatevő Szűzzel? Ezt találjátok ki ti!

Íme a film linkje:

Kertben (Záhrada) 1995, rendezte: Martin Sulík