Gyűjtő szenvedély

Szerző: Lotte

Ismerős az a mantra, amit a gyerekek rákezdenek kirakatok előtt megállva vagy még inkább egy üzletbe belépve? Hol felszólító, hol óhajtó, hol kérdő módban, de fáradhatatlanul ostromolnak a tévécsatornák, ovis- és osztálytársak vagy egyszerűen csak a csilivili csomagolás keltette vágyaikkal: hogy "csak-még-ezt", "de-most-tényleg-utoljára", "naaa-anya-kivételesen". Az enyémek legalábbis intenzíven űzik ezt a sportot. Ilyenkor valami utánozhatatlanul idegesítő hangfekvést tudnak megütni, amit mutatványszámba megy figyelmen kívül hagyni.

Gyűjthető legófigura vagy icike-picike, focis kártya vagy angry birds matrica - kimeríthetetlen a gyors felejtésre (és elvesztésre) ítélt, zömében műanyag vickek-vacakok tárháza, amikért kepesztenek és rágják a pénztárcás korú családtagok fülét.

Akinek egy csöpp esze van, igyekszik leszerelni és csírájában elfojtani a vágyak eluralkodását, de egy-egy gyengébb pillanatban, jutalomképp vagy ösztönzésként, vigaszdíjul vagy méltányosságból a szerencsétlen/hülye szülő mégiscsak enged. És valahogy csak-csak felgyülemlenek otthon ezek a szemérmetlen összegekért kínált idiótaságok. Ráadásul a galád gyártók nem egyszeri eltévelyedésre hívnak, hanem sorozatos pénzkidobásra - a gyűjtő szenvedélyre apellálva.

Nem akarok mindig nyanyásan a múltba révedni, de emlékeztek még régi a Makk Marcis takarékbélyegre? Az is épp ezt célozta meg, de jóval szerethetőbb, értelmesebb módon: hétről-hétre ki lehetett sírni odahaza egy-két forintot, aztán élvezettel beragasztani a színes bélyegeket a kiskönyvbe, s év végén diadalmasan, zakatoló szívvel beváltani. Tanított takarékoskodni, kitartani egy cél mellett (csak néhanapján fordult elő, hogy kólás nyalókává alakult a bélyegre kapott pénzecske), sőt megfontolttá is tett bennünket: az egész évben gyűjtögetett összeget kétszer is meggondolta az ember, hogy mire költi el! Mennyire aktuális lenne ma is! (Tényleg, ha már új jegybank elnökünk van, igazán feléleszthetné  és divattá tehetné ezt a nemes hagyományt!)
Nálunk most új szenvedély köszöntött be, az egyik legidiótább az eddigiek között: a "kukabúvár"-gyűjtés. Volt hozzá szerencsétek? Műanyagkukák, benne gumiszerű "izékkel". (Nem világos, miket formáznak a figurák, de állítólag van közöttük romlott hal, büdös sajt és almacsutka is.) Persze, ebből is több sorozat, naná, hogy több ezer forintért. A nagyszülői látogatás eredményeképp beköszönő új szenvedélyről is látszik: a kukabúvárra is csak bú vár: ugyanúgy ott végzi majd az ágy alá behajítva a többi feleslegesen megvásárolt vacak között, hogy aztán átadja helyét a következőnek... A hiábavalóság maga.

Ha még nem ismernétek, álljon itt egy kis intő videó arról, mit kerüljetek el jó messzire: