Pocakharang

Szerző: Fakirma

Asramék harmonizáló kismamája

Domborodók és kevésbé domborodók, hallottatok már a pocakharangról? Én életemben most először, pedig négy terhességet úgy-ahogy tisztességgel végigcsináltam. Váratlanul csapott le lelkiismeretemre a pocakharang, pedig már épp kezdtem magamnak megbocsájtani, hogy várandósságaim alatt nem énekeltem eleget, viszont annál többet üvöltöztem a kint tartózkodókkal (az aktuális magzattal csak különösen indokolt esetben). Pedig biztos nem újdonság a kismama-biznisz világában, az ilyen csodakütyükről mindig kiderül, hogy már az ókoriak is imádták, s nyilván Arisztotelész is azért vitte sokra, mert az anyukája nyakában egy ilyen himbálózott.
Aki nem olyan naprakész mint én, annak elmesélem, mi is ez a cucc: egy csörgő labdácska, amit a kismama a nyakába lógat egészen le a pocakjáig. Esztétikus és hasznos darab, ráadásul - mint mostanában minden baromság - multifunkcionális is (nehogy már csak egy dimenzióban hülyüljünk):

- Harmonizál a mama gömbölyded formájával (ezt nem én találtam ki, hanem az Asram jóga és meditációs központl honlapján olvastam. Itt lehet kapni a másik nagy kedvencemet, a nyelvkaparót is).

- Ahogy az anya fötör, úgy kolompol ez az izé a pocakján, a magzat az ingerszegény magzatvízben unatkozás helyett a kellemes hangra lazulhat. Az anyai szívhang ehhez képest kutyafüle.

- A magzat is üzenhet az anyának, csak meg kell rúgnia a csengettyűt. Különösen intelligens magzatok különösen intelligens édesanyával ellátva akár saját morze-abc-t is kidolgozhatnak maguknak (ezt nem a jógázóknál olvastam, saját innováció).

- Akkor sem kell bezsákolni a pocakharangot a Máltai szeretetszolgálatnak, ha a lurkó megszületett. A csilingelő fityfiritty ezentúl biztos pont lehet az életében, rugdoshatja, rázhatja kedvére idekint, ebben a számára egyébként idegen és kiszámíthatatlan világban.

- Régi alakját nehezen visszanyerő anyukák gömbölyded formáival továbbra is jól harmonizál a nyaklánc. A gebék meg pusztuljanak bele az irigységbe.
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.


Na, most elmesélem Nektek, mit gondolok én a pocakharangról (ha már nem mertem elmondani azoknak a pszichológus ismerőseimnek, akik ezt veszik ajándékba egy pszichológus ismerősüknek):
- Először is hülyére röhögöm magam ekkora baromságon.
- Másodszor ronda, emberiségellenes tettnek tartom egy - hormonborult állapotából fakadóan - amúgy is elhülyült célcsoportot ezzel hülyíteni (természetesen nem a pszichológusokra gondolok, hanem a pocakharanggyártó iparmágnásokra).
- Harmadszorra pedig gyűlölöm azokat a cuccokat, amelyek egy természetes folyamatba avatkoznak be. Ha engem pocakharanggal lepnek meg terhességem alatt a barátaim, nagyjából annyira jöttem volna zavarba, mintha egy műpéniszt kaptam volna. Egyszerű lélek vagyok, ezért pocakharang és vibrátor nálam egyre megy:  jó vagy kishaver az intim kapcsolatodban, de egy kis külső megsegítés sosem árt, így még klasszabb lesz a bulitok.
- Terhes koromban sokat szomorkodtam azon, hogy identitásomból nem maradt semmi, csak egy nagy kövér kismama. Szerettem volna más is lenni, például vicces barát, szexi nő, vagy jó szakember, de a pocak mindig elém tolakodott. Fájt, hogy már az ajándékaim sem rólam szólnak, hanem a kis betolakodóról. Kismama témában jobban örültem a hasfeszesítő krémnek, vagy a szülést könnyítő málnalevél teának, mint a partedli-készletnek és a cumisüveg sterilizálónak.  Nem mintha a krémet és a teát nem tartanám parasztvakításnak, de legalább rólam szóltak: az én testemről, az én szenvedésemről. Kentem és nyeltem lelkesen.
- Ha nem lennék gyáva szar, most azt javasolnám a pszichológus ismerőseimnek, hogy ne lihegjék túl ezt az anya-magzat kapcsolatot se a szakmában, se a magánéletben. A kismamájuknak pedig vegyenek inkább színházjegyet, esetleg néhány üveg vörösbort a cudar időkre.

Tudom én a lelkem mélyén, hogy szegény pocakharang a légynek sem árt. Ugyanúgy mint a borostyánnyaklánc sem.  A paranoiám pedig abból fakad, hogy nem érzem magam biztonságban egy olyan világban, ahol állandóan mérlegelnem kell a rám ömlő információk között, mi a szemét és mi az, ami igazán a javamat szolgálja (bezzeg ha az anyám pocakharangot hordott volna, most lenne mibe kapaszkodnom!).

Réka, Szofi,  most csukjátok be a szemeteket!
Hé, Többiek, szerintetek összedobjunk nekik egy pocakharangot?