2013. május 7., kedd

Kikészülők

Szerző: Lotte

Festés - egy cseppet eufemisztikus ábrázolásban
Festés van nálunk - s ha már festünk, mázolunk is, ha már mázolunk, talán még hajópadlót is csiszoltatunk. Nyolc éve lakjuk le házunkat, a falakon kiadós barlangrajzokká duzzadtak a gyerekek szorgos kezeinek nyomai: kezdetleges kisautó- és babaábrázolások, a későbbi időkből a betűvetés tanulásának első lenyomatai, a fürdőben egy ákombákom betűkkel rótt "szekrény" felirat - ne kérdezzétek, miért pont ez, és miért éppen ott? Én "csak" olajat hagytam egyszer a forró tűzhelyen, a főzelékbe való rántás helyett kiadós ragacsos-fekete füsttel permetezve a magasabban fekvő, érintetlen, gyerekmentes régiókat. Azért Ő is gondoskodott nyomokról: a falfúrások mestereként ejtett nem hegedő sebeket az egykor szebb napokat látott halványsárga falakon. A padlónk is de sokat tudna mesélni! A hátán hordozott lyukak többségét kisautók okozták: telis-tele a puha fenyőfelület a milliószor leejtett fémjárgányok nyomaival. Kellett nekünk műanyag helyett igazi medzsókat venni!


A lényeg, hogy döntöttünk: megérett a helyzet egy kis ráncfelvarrásra a házunkban. A mesterek tegnap kezdtek, mi lassan egy hete borzoljuk idegrendszerünket egy szebb jövő lakás reményében. Miután a tavaszi nagytakarítást a mostani ramazuri tudatában kihagytam, a helységek mélyebb rétegeivel való szembesülés (nem annyira aha-!)élménye most ért utol. Ahogy az ezzel járó tárgy-undor is: legszívesebben a cuccaink felétől megszabadulnék, mert ha nem vigyázunk, végképp ellepnek minket a hasznavehetetlen holmik.
De a szanálási vágyamat a gyerekek jelenléte nemcsak nehezíti, de rendre meg is akadályozza. Minden, a mélyből előmászó vacaknak frenetikusan örülnek, s árgus szemmel figyelik, nehogy suttyomban a kuka felé csempésszem őket.
Sajátos - és a száradás okán folyton nyitott ablakok miatt az egész utcát szórakoztató - hangos társasjáték alakult így ki. "Erre már nincs szükség!" "Dehogynem! PONT ilyen kellene! Száz éve keresem!" "Legalább hadd pakoljam el!" "Nem, ez MOST kell!" (Persze, az ötödik kör után már nem ennyire európai a stílus, úgyhogy jut bőven ingyencirkusz az ablakunk előtt sétálóknak.)
Ha nem lenne elég idegtépő egy lakásfelújítás önmagában, a rutin munkahelyi feladatokkal megspékelve, no és a felfokozott hangulatban tobzódó gyereksereggel - garantáltan lerongyolja az idegrendszert.
De kitartunk, mert azt ígérték a maestrók, Pünkösdre minden csillog-villog majd. Reménykedünk!

8 megjegyzés:

szofi írta... [Válasz erre...]

És mikor lesz pünkösd? Mi meg költözünk, és a dobozok közt ķóvályogva az előbb fújtam le egy csótányt. Ha be lesz kötve a net, majd a többi szépséget is megénekelem.

szofi írta... [Válasz erre...]

De hogy mit gondolkoztam, mi az a kiké! Amúgy telefonról írok, ha valaki nálam érezne ellentmondást. Hajrá Lotte, kevés esőt nektek!

Kata írta... [Válasz erre...]

Ú, költözés? Még a felújításnál is rosszabb. Remélem nem bújnak elő a csótányokhoz hasonlóan váratlanul a rosszindulatú szomszédok, mert az még be tud tenni.
A kiké nekem is fejtörést okozott :-)

szofi írta... [Válasz erre...]

Egyelőre embercsótányok nincsenek :-)

lotte írta... [Válasz erre...]

Dobozolunk, mint Tóték. De a kipakolás lesz a legdurvább, mikor minden csetreszt át kell tisztogatni. Brr. A kiké-n ne morfondírozzatok, nincs értelme, csak a szülők kiemelésére szolgált (volna):)
Hajrá, Szofi!! Járjunk át egymáshoz kávézni, a dobozok tetején kényelmesen elfér két bögre.

szofi írta... [Válasz erre...]

Én várlak! Már ki is néztem egy dobozt, amiben az egyetemi jegyezteim vannak, az pont jó lesz.

lotte írta... [Válasz erre...]

Hú, az nagyon hangulatos lenne. Jó dobozt választottál.

lotte írta... [Válasz erre...]

Képzeljétek, sikerült! Kávéztunk! Szofiék új kecója nekem tetszik!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...