Terhesnapló - helyet keres magának

Szepesi Szűcs Barbara

Szerző: FiloSzofi

40. hét

+13kg

Gondolkodtam, írjak-e még, lehet-e egy repülő gránátnak kitörni a szubjektivitásból, vagy egyáltalán illik-e. Mit lehet ebből megosztani? Fűszálszobánkban hogyan igazítunk még egyet a ruhánkon és a gondolatainkon, szorongva, vagy repesve lépünk ki a napfényre, ez olyan nagyon saját pillanat.

Másfelől, továbbgondolva, mégis van benne valami általános, amellett, hogy még magam is teljesen elfelejtettem, hiába álltam már itt kétszer is.

Emlékszem, mikor először voltam terhes, kérdezgettem a többieket, hogy lehet a szülés fenyegető közelségét kibírni, olyan elképzelhetetlen még nagy hassal is. Többen mondták, hogy mire oda jutok, már magam is vágyni fogok rá, érezni fogom, hogy ki kell lépni az előkészületekből. Nem nagyon tudtam elképzelni.

Pedig tényleg: egyszercsak tarthatatlanná válik a helyzet, néha szó szerint.

A tarthatatlan nem jelent feltétlenül tűrhetetlent, sőt, lehet ez egy nagy eufória is. Katica olvasónk írta az előző napló alá: "én épp azt a korszakot már megint nagyon szeretem, amikor repülök, mint elhajított kézigránát, az annyira kívül van a téridő kontinuumon, hogy kész, én olyankor kozmikus boldogságban vagyok, az utolsó egy hétben mondjuk, meg utána, az ősrobbanás után egy darabig."

Ezen a röppályán bennem egy érzelmi sor fut végig, pereg egy film, élénk színekkel. Ezek mint kis robbanó kapszulák, a következő időkre szükséges anyagot sűrítve hordozzák. Íme néhány jellemző:

 - Szeretet kapszula: Kistesóval végérvényesen, személyesen, elszakíthatatlanul megszerettük egymást. A szeretetünk már megszületett.

- Kiszolgáltatottságtól, bezártságtól való félelem-kapszula: Nem tehetek majd úgy magamért, mint más. Fegyvertelen leszek. Régi rossz napok emléke, hideg fényű délelőttökről, mikor csak a vasalás, rumli, piszkos edények, csend és szürkeség vár rám. Közben folyik el az élet, itt ül a magány és nem tehetek magamért semmit. Engem itt felejtettek az út szélén, már a hangomat sem hallják, ha megszólítanám az arra haladókat. Igen, voltak ilyen napok, és ebbe nem lenne szabad majd újra belecsúszni.

- Feltörő, erotikus és természetes nőiesség-kapszula. Egy trópusi szigetre álmodom magam, forró, kakaóvaj illatú bőrrel, élénk virágnyaklánccal, harsogó zöldek között, kicsit mint az előző napló kísérőképén festett alak. Egy férfi támogató ölelése, és nőtársak cinkos és gyengéd nevetése, a boldog emberi közösség ideája.

Renee Thompson

Ennyit az érzelmi villámlásokról. Közben a külvilág is terel a végpont felé.
A stádiumváltás megint több lépcsőben történt, és szintén a rendelőből indult:

- „Legközelebb akkor pénteken találkozunk, ha még egyben lesz.” – így az asszisztensnő. Már miért ne lennék? ­– gondolom én. Ezek azt hiszik, hogy én csak úgy bármikor megszülök? (Mindkét gyerekemet túlhordtam.)

- Családi buli két háromgyerekes sógornővel, repkednek a szüléstörténetek. Elönt a pánik, hogy most azonnal menjünk haza, össze akarom rakni végre a cuccomat. Émelygek, görcsölök, percről percre zselésedik a testem. Már vécére sem merek elmenni.
Később kiderül, hogy bekaptam a hasmenéses torokfájós vírust, amin már mindenki más túlvan. De két napig azt hittem, mindjárt szülök. A torokfájós résznél kezdtem rájönni, hogy másról van szó. De ez a sokk legalább tényleg elvitt addig, hogy felfogjam: bármikor szülhetek, szedjem össze magam.

- Ezzel párhuzamosan tényleg elkezdtem átalakulni. Az áramütésszerű érzetek nem csak az agyamban okoznak felvillanó képeket, de néha a középrészemen is kóbor áramok futkározását érzem. Talán túlteng itthon a Star Wars-láz, de mindig az jut eszembe, ahogy valaki odaszól a kis robotnak: -R2 nyisd ki ki! És akkor az R2-es droid kis karjával megpiszkálja az áramkört, és némi kisülés után elfordulnak az alkatrészek.

- Amikor szülök, rendszeresen lerohad a gépparkunk. A számítógép és a telefon pipálva, és ahogy ez tudatosult bennem, a kocsi sem indult el. Hétfőn visszük a szerelőhöz. Plusz van egy vadiúj, érintőképernyős okostelefonom, aminek egyelőre nem vagyok teljesen ura.

- Éjjel azt álmodtam, hogy szülök, és nagyon kellemes volt :)

- Ma pedig a terhesgondozáson intettek istenhozzádot, legközelebb már a kórházban, szerdán reggel nyolckor kell jelentkezni, ha addig nem történik semmi. Kérlek, drukkoljatok, hogy történjen, mert semmi kedvem ahhoz a macerához, ami a kiírt időpont után vár az emberre. Este legyen, mikor mindenki itthon van. Légyszi!