Szerző: FiloSzofi
"..százával láttam gyerekeket, tucatjával hájas alakokat, tízesével lányokat;
fiatal, középkorú és vén testeket, gyerektestet, ami még nem is test igazán,
és anyatestet, ami viszont a leginkább test, mert már szaporodott."
(Javier Marias)
...és már csak a magneB6 tartja össze...
18.hét
+ 3 kg
 |
| Lori Portka grafika |
Amennyiben vannak szellemi igényeink, ilyenkor érdemes rástartolni a kielégítésükre, és amennyiben vannak testi igényeink, akkor jó lesz, ha most rástartolunk a kielégítésükre. ( Ez pedig itt egy mondat részvét a permanensen szarul levőknek.)
Van ugyan egy gombóc a gyomrod alatt, de még tudsz enni, emészteni,
aludni, lélegezni, lehajolni. Ez addig természetes, amíg egyszer nem gátolnak meg benne, és van esély, hogy a vége felé néhány funkció csak korlátozottan lesz elérhető. (Első terhességnél ezekben a hetekben kezd oszlani az
a tévképzet, hogy a gyerek úgy ül a hasadon, mint a kispárna a ruha
alatt. Sajnos nem, nem rajta, ez benne van, ott, ahol máskor a gyomrod, a beleid,
és a tüdőd szokott lenni.)
Ez az a korszak, amikor még van értelme annak a szónak, hogy intim szféra. Nincs nyulkálós vizsgálat, nőgyógyászt látni sem kell. A vérvételt, vagy a vérnyomás és súlymérést a védőnőnél értelmezd extra törődésnek, ami neked jár. A test persze folyamatosan küldi az apró jelzéseket, de ezeket még magányodban, a fürdőszobában értelmezheted.
Nem tudom, hányadik hétben, de valamivel később történhetett, az első terhesség idején: Épp zuhanyoztam, és feltűnt, hogy valami fehér jön a melleimből. Alig-alig, de mégis. Folyt a meleg víz, körbevett a pára, és sokáig nem tudtam megmozdulni. Katarzis volt. Elsőre ijesztő, talán zavarba ejtő, de mélymeditatív sokk. Eltűnt a testem különállósága, a személyiség mint ruha hullott alá, és megéreztem, hogy egy vagyok a kövekkel és a füvekkel, az egyetlen nagy, lassú áramlással, ami az anyag.
De bojlerünk van, és idővel elfogyott a meleg víz :)
Ez az élmény, mint valami beavatás megmaradt, érvényes maradt. Igen, a ránk törő testiség, a döbbenet, hogy része vagyunk az anyag nagy körforgásának, ami a mulandóságunk és személytelen öröklétünk is egyben, lehet olyan felemelő, mint a az ellentétes irányú, testtől szabaduló tapasztalás.
Lehet, hogy valakivel ez a szülést közvetlenül megelőző időszakban történik meg, vagy még később, vagy ilyen koncentráltan soha, de ez az időszak alkalmas a meghitt testi rácsodálkozásokra, ami a tiéd és egyben univerzális, és még inkább rólad szól, mint a rólatok, hacsak nem vagy vérprofi a magzattal való kapcsolattartásban. És lehet, hogy amikor már mindenhova belóg a hasad, és aki arra jár megnézi a méhszájadat, nem fog menni önmegmutatkozás, a tested rejtettségből való diszkrét előlépésének ilyen finom tapasztalása.
Épp ez benne a szép, hogy aztán fogod magad, a testedet, és szép csinosan felöltözöl, (ez is egy olyan fogalom, aminek most még igazán van értelme) és lazán átváltasz polgári üzemmódba, ahol tested a kommunikációs falad, mint minden rendes, kifinomult kultúrában. Egy középidős hasat lehet sikkesen viselni anélkül, hogy önmagában uralná a megjelenésedet.
Nekem még van derekam, a járásom nőies (tud lenni, ha figyelek magamra), a dekoltázsom meg khm...messze veri a tízéves átlagomat. De tényleg, ez micsoda különdíj!
 |
| Lori Portka |
Még jó, hogy ebben a naplórészben intellektuális, nevelési és más elméleti problémákról és élményekről akartam írni. Sebaj, majd a következő részben, ezt már megette az anyag.
8 megjegyzés:
Én inkább rettegve vártam, mikor jönnek a csíkok, és válogatott rondaságot, mert előtte jól beparáztattak. Aztán nem volt semmi. Se linea negra, se stria, se fogínyvérzés, és még a lábam sem nőtt két számot.
A derékméretem viszont igen :)
én azt figyeltem meg, hogy kétféle ilyen "kispárna" van,azaz kétféle pocakosság, és ez nem attól függ, hogy kinek mekkora a hasa, vagy hogy mennyit hízott, hanem alapvetően kétféle. Egy, akin tényleg, mint egy párna a ruha alatt, egy szerelvényként van rajta a gyerek, és a másik, amikor teljesen gömbszerűvé válik a babával együtt, nem kettőnek tűnik, hanem egynek a kettő. hogy ezt mit jelent, azt én nem tudom, de ez a kétféle terhességi forma van szerintem.
Aha, szerintem is. Szerintema szerelvény szebb, de úgy képzelem, hogy kényelmetlenebb, mert messzebb van a súlyvonaltól.
az enyém mindig belül van, és inkább hosszúkás, mint kiálló, nem is nagyon fér el a gyomrom. Viszont a hátam nem szokott fájni.
ja meg vagyok én, az a harmadik paradigma. én meg egész egyszerűen idétlenül nézek ki terhesen, azt hiszem. ilyet nem sokat láttam, de van ilyen is, aki valahogy viccesen néz ki, és kész.
na folytatom, csak mennem kellett babuzni. mondjuk a második kép, az telitalálat, na én például tök olyan vagyok én terhesen, csak valahogy egy fokkal idétlenebb: a hajam óriási nagyra nő és égnek áll, a kezem meg a lábam meg pálcika lesz a végére. meg azért hát nincs ilyen derűs képem hozzá, mint a képen, mégha nőnek is a keblemen a virágok, meg csiripelnek is a madarak körülöttem, de a fejem azért szomorkásabb sokkal. amúgy nem tudom megmondani, hogy mitől vagyok idétlen, de biztosan az vagyok, mert a leggyakrabban elhangzó kérdés az emberek részéről: hogy te TÉNYLEG terhes vagy? aha, mindjárt szülök. és erre mindenki vág egy ugyanolyan döbbent arcot.
Nem hinném, hogy idétlen vagy, szerintem egyszerűen csak túl kicsi szokott lenni a hasad az "elvárthoz" képest. Kivéve Bénivel. Én láttalak sokféle fázisban, igaz, most pont nem, de nem voltál idétlen, inkább törékeny.
ó, köszi, bár szerintem Bénivel voltam a legidétlenebb. de ezt nem panaszkodásból mondom, csak nem tudtam kifejteni, na talán most két büfi közt sikerül. hát szóva a testetlen testiség nálam astiszem az idétlen időnek a szinonímája,márha az idétlen az azt jelenti, amit eleve, hogy kiesik az időből. na szerintem ez látszik rajtam, az egyik szobatársam még a terhespatológián próbálta megfogalmazni, hogy valami olyasmi ez, hogy nem is az, hogy kicsi a hasam, hanem, hogy egyáltalán nem lehet eldönteni ilyenkor rólam, hogy hány éves lehetek, tizenöt vagy negyvenöt, vagy egyáltalán, hogy kerül ez ide. de én is érzem magamon, hogy amíg tart, addig valami más időzónában létezik a testem, illeteve a testünk, mert az nem én vagyok csakcsupán, ugyebár.
Igen, ez igaz lehet, hogy sehány-valahány évesnek látszol (sokat hány - bocs), és szerintem ez annak a testi megjelenése, amiről én úgy beszéltem, hogy az örökkévalósághoz tartozás érzékelése, te meg úgy mondod, hogy időn kívüliség, végülis ugyanaz. Te meg úgyis olyan "áttetsző" vagy, hogy lehetetlen, hogy ne mutassa az egész megjelenésed, ami van.
Megjegyzés küldése