Toalett Gender: Városi uszodás

Szerző: Fakirma

Üdvözletemet küldöm Cesky Krumlov sportuszodájából:

Kamaszhas, babaláb

Szerző: Onleány (Vendég Kata)

Emlékszem, csitrikoromból, hogy a gyerekvállalás kérdését nagyjából elintéztem azzal a két kategóriával, hogy 'előtte', 'utána'. Az ember akkor úgy képzeli, hogy egyszer túl van rajta, a többi már aprómunka, részletkérdés. Ó, mekkora tévedés!

Igaz, hogy egy gyerek után már visszavonhatatlanul szülő lettél, és ezt a változást nehéz felülmúlni. Mégis radikálisan más élet vár rád egy más összetételű családban.  Tapasztalatom szerint nem minden létszámemelkedés ugyanolyan horderejű, és nem is minden családban ugyanott vannak a megállók. Van, akinek egyről a kettőre nehéz ugrani, utána viszont lendületből szül hármat. Olyan is van, ahol a meglepetésre negyven körül érkező harmadik rögtön egy negyedik is, egy csapásra átstrukturálva a jövőt. És ugye arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a többedik gyerek már nem csak a szülőpár, hanem a tesók életét is felborítja.

Olvassátok szeretettel régi, kedves olvasónk, Kata írását:

Bendegúz a legnagyobb gyerkőc nálunk, 12 és fél éves és jelenleg roppant fontos számára a táplálkozás. Egy-egy hétvégén nem is csinál szinte mást, mint amit még baba korában: eszik, alszik. Többet eszik Apánál is és mi szülők csak nézünk egymásra. Néztünk egymásra akkor is, amikor megmértük, hogy a téli hónapokban fél év alatt kilenc centit nőtt és már csak öt centivel kisebb, mint én, és szaporábban vettem a levegőt akkor is, amikor megpróbáltam ráadni az édesapja ünneplő cipőjét a néptáncórákra. Bendegúz pedig hevesen tiltakozott mondván erősen szorítja és ne akarjak már neki rosszat. Utána persze napokig vigyorogva járt a házban, hogy valamiben most abszolút ő az első, nagyobb lába van, mint Apának.

Napfényes hétköznapok

Szerző: Fakirma

Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!

1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.

Születéstörténet 4.0

Szerző: Lotte 

Szülésről mesélni a nőknek olyasmi, mint mikor katonaélményeket osztottak meg annak idején egymással a férfiak: kifogyhatatlan beszédtéma, ezernyi árnyalattal, mindig új és új titokzatos részlettel és a közös élmény közösséggé alakító élményével. (Tényleg, manapság, hogy már kötelező katonaság nincsen, vajon mi lehet a férfiaknak ilyen beavatás jellegű közös nevezőjük?)
Kislányom alig három hete született, újra átélhettem a nőiség e fontos állomását. Kellett egy kis idő, hogy eltávolodjak valamelyest testben és lélekben is e születéstől, hogy tiszta fejjel gondolhassam végig és rögzíthessem, milyen is volt negyedik, s emberi számítások szerint utolsó szülésem.
Nem akarok senkit untatni/terhelni az apró részletekkel, csak nagy vonalakban álljon itt egy multipara (orvosi nyelven többedszer szülő nő) szüléstörténete.

Nagypénteki kevés

Szerző: FiloSzofi

Nem illik ehhez a naphoz a sok szó.

Csak annyit suttognék bele az éterbe, amit eddig megértettem a világból:

Az a dolgunk a földön, hogy megtanuljunk szeretni.

Isten gyermekeiként ugyan már eleve szeretetből jövünk, és mégis: ki kell törni a tojásból, végigjárni az életet kétlábon. Kinek-kinek a maga tanösvényén. Azt akarta az Atya, hogy Jézus is végigmenjen a maga útján, úgy mutatta meg a szeretet teljességét.

Töredékes munkánkat reményünk szerint Isten majd kiteljesíti, ahogy szüleink régen hozzátették a hiányzó összeget rollerre gyűjtött pénzünkhöz..

Áldott Húsvétot Nektek!

A kaki büdös, a fekete nem fehér

Szerző: FiloSzofi

Hiába izgult rá minden agysejtem a politikára a választás napjaiban, még mindig nem sikerült megírni , ami feszít ezzel kapcsolatban. Csak nézem,ahogy peregnek az események.

Habár sok ijesztő dolog is történik, közben azért megszólal egy-egy tiszta hang, történik egy-egy lépés előre. Bár nem tűnik nagy kunsztnak elismerni a botrányt botránynak, Havas Henrik most közös nevezőre hozott Bednárik Imrén keresztül a Népszabi Online-nal, ami nagy öröm. Kell az ilyen közmegegyezés. Ugye ismeritek Havas interjúját G. Fodor Gáborral? Annak idején, a választás utáni második nap, nem akartam posztolni, úgy éreztem, tele van már vele az internet. Most mégis belinkelem ide, aki nem ismeri, hát szórakozzon egy jót.

KATT A KÉPRE

Azért is örülök ennek, mert a sokkal kevésbé röhejes Kálmán-Schiffer párbaj után sokan, de persze nem mindenki, védik még most is a védhetetlent.

Jó ezeken szórakozni, de nem tudok szívből nevetni. Egyrészt azért, mert baromi kellemetlen, ha valaki ég, és még csak nem is veszi észre magát. Ilyenkor fohászkodom, hogy valaki az égből most engedje le a függönyt. Másrészt baromira aggódom, hogy az utolsó napokat éljük, hogy még a baloldali harakiriken vihogunk.

Isten hozott, kicsim!

Szerző: Lotte   

Ma két hete bújt ki a hasamból kislánykánk, itt szuszog mellettem most is.

Nehéz szavakba önteni, mit érzek iránta, talán a vegytiszta szerelem írja le leginkább ezt a különös zaklatottságot: igazi testi és lelki gyönyörűséget jelent újszülött, még csak fél lábbal e világban létező kisbabánkkal ismerkedni.
Izgatottan kalapál és facsarodik a szívem, ha magatehetetlen kis testének rezdüléseit figyelem, ha szagolgatom semmi máshoz nem hasonlítható babaillatát, mikor bőrömön érzem hasamból ismerős nyújtózó mozdulatait, hajacskájának puhaságát, s hallgatom szuszogó, süniére emlékeztető hangocskáit.
Hosszú percek, órák is telnek el éjjelente, hogy nem történik semmi, csak figyelem őt, ahogy alszik, ahogy különös grimaszok futnak át csöppnyi arcán. Bár magam is fáradt, megvislet vagyok, nem tudok betelni vele! Mi ez, ha nem szerelem?!

A fehér por

Szerző: FiloSzofi

Több mint egy éve találtam rá a mindentudó fehér porra. Azóta függő vagyok. A szódabikarbóna olcsó, környezetbarát, és mindenre jó. Szerintem biztos fogyaszt is, kár hogy nem szabad magában enni.

Ha van egy csomó gyereked, vagy állatod, vagy csak zűrös felnőttek közt élsz, mindenképpen javallott, hogy beszerezz egy fél kilós csomagot valamelyik ökoboltból.
De nincs az a háztartás, ahol ne lehetne kihasználni a mindentudó szódát, elég ha rákerestek a neten, azonnal hosszú listát találtok az alkalmazási területekről.

Én most azokat a felhasználási területeket sorolom, amit próbáltam, és nálunk átütő siker volt:

- Az összehányt ágyon a nedves foltod beszórod szódabikarbónával, fél napig(pár órát, vagy bármennyit) rajta hagyod, végül leporszívózod, és szagtalan az ágy.

- Ugyanez pisifolttal.

Rágódás

Szerző: Lotte    

Ha valamelyik gyerek a konyhában ténferegve megkérdezi, hogy "mi lesz ma a kaja?" - összevonom szemöldököm és nem állhatom meg, hogy ne javítsam ki a kaja szót ételre/vacsorára stb.
Kifejezetetten sérti a fülemet, hogy az ételt, a "mindennapit", amivel munkám van nekem is, másoknak is, ilyen hanyagul illessék. De az a benyomásom, hogy ez a stiláris rágódás lassan már csak nekem okoz problémát.

Észrevettétek, hogy az oláhcigány, romani eredetű szó (cigányul a kajol-kajál ennit jelent, innen a "kaja" főnév eredete) mára teljesen polgárjogot nyert a közbeszédben?
Az M2 gyerekcsatornán Kaja-kalandok címmel fut műsor, a nagyobbak Jamie harmincperces kajáit nézve főzőcskézhetnek virtuálisan, a tévé előtt ülve. Az említett külföldi tartalmak címének fordításában lenne a hiba? Aligha.

"Arany szava, Rippli színe, Bartók vad szelleme"

Szerző: Onleány 

József Attila születésnapján, a magyar költészet napján egy másik nagy születésnapos, Márai Sándor versét idézzük, mert aktuális ma is. Üzenet mindazoknak, akik önként vagy kényszerűségből elhagyják e hazát, s szavakból font gyökereiket tépdesi az idő.

Márai Sándor: Halotti beszéd
 

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.

Három kívánság

Szerző: Lotte       

Nullkilométeres csöppségem és az újrázó FIDESZ-KDNP pártszövetség lehetősége a kormányzati munka folytatására különös párhuzamokat ébresztett bennem, ami a jövővel kapcsolatos szívbéli kívánságaimat illeti. A kezdődő kis emberélet és országunk életének új szakaszba fodulása kapcsán mit is kívánhatna egy felfokozott érzelmi állapotban lévő, anyai és (h)onleányi érzelmekben tobzódó szív?

Íme az én három kívánságom, amit felsorolnék annak a bizonyos mesebeli aranyhalnak:

A stílus maga párt? - Szabadság tér 2.0

Szerző: FiloSzofi  

Terveztem, hogy a választás után megírom itt a blogon, mit várok a következő négy évtől. Ebben ugyan szerepelt volna a stílusváltás kívánalma is a Fidesszel szemben, de alapvetően lelkesen szedtem össze a tennivalókat nemcsak a képviselőink, de a magunk számára is.

Jövőbe néző lelkesedésemet először a baloldalról jövő gyűlöletáradat tépázta meg, de azon könnyű túltenni magam azzal, hogy valójában egy vékony, közéletileg túlpörgött réteg ámokfutása ez, ami nem jellemzi általában a polgárokat.
Sokkal jobban fáj, és sokkal inkább letör, ha az általam preferált politikai oldal viselkedik úgy, mint akivel szemben megfogalmazza magát. Tisztán gyurcsányista tempó az a cinizmus, hogy a választás másnapján elkezdik felhúzni a Szabadság téri emlékművet. Azt képzeltem ugyanis, hogy határidő módosításnak az is az értelme, hogy kibeszéljük a témát, és esetleg módosítani lehet a koncepción.

Schiffer András az ATV ítélőszéke előtt

Szerző: Lotte     

Az újszülött szoptatása időigényes folyamat, negyven-ötven percet is eldünnyög a csöppség, míg jóllakik. Tegnap este egy kis ATV Egyenes beszéddel fűszereztem Mazsola táplálását.

Schiffer András volt Kálmán Olga vendége - gondoltam, hogy a parlamenti épphogy bejutásról, a párt jövőjéről, ellenzéki szerepének értelemzési kereteiről beszélget majd a "sztár-riporter" interjúalanyával. Nem így történt, médiatörténeti abszurd zajlott le a szemem előtt, ha nem egyenesben látom, el sem hiszem.

Heti Muníció: Szégyen a futás, de legalább nem kreatív

Szerző: Fakirma

Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a  kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.

Mazsola a fedélzeten

Szerző: Lotte    

Ahogy Szofi jelezte, várva-várt kis negyedikünk négy héttel a vártnál korábban betoppant az életünkbe - korábban jött, mint idén a tavasz. A Jóisten úgy rendezte, hogy tegnap haza is jöhettünk a kórházból, kényelmesen élhettem állampolgári jogaimmal és este már itthon örülhettem a választási eredménynek. Csordultig tele a szívem: elcsavarta a fejem egy két és fél kilós kisbaba, aki pillanatnyilag leginkább egy gyűrött kis mazsolához hasonlít.
Íme ő, a tavasz (nekem) legszebb virágszála:

 

Április 6.

UGYE, TE IS SZAVAZOL?


TIPPELD MEG AZ EREDMÉNYT!




 

Alapsütik 6 - lusta tészta

Szerző: FiloSzofi

Nem is tudom, hogy maradt ki idáig az Alapsüti sorozatból a gyerekkori kedvenc, a lusta tészta. Hívják még lusta asszony tésztájának, lusta rétesnek is. A lusta jelzőt azzal érdemelte ki, hogy nem kell hozzá tésztát gyúrni, sem kavarni, sem felverni. De ezt a sütit nem (csak) azért szeretjük,mert egyszerű.

Ronda, de finom

A hozzávalókat fajtánként a tepsibe szórjuk, végül meglocsoljuk tojásos tejjel. Nagyon fontos, hogy réteslisztet használjunk hozzá, azzal lehet elérni azt az állagot, amitől szenvedélyesen lehet rajongani ezért a süteményért, vagy éppen finnyogni rá. Mondanom sem kell, én a rajongók közé tartozom.
A tepsi aljára fagyasztóból kivett 10 dekás vaj felét reszeljük, arra szórjuk a liszt-cukor-szódabikarbóna száraz elegyét. Erre kerül a morzsolt túró, majd ismét a lisztes elegy, a vaj másik fele, végül a tojásos tej.
Az alja ropogósan ikrásra sül, majdnem, mintha grízes lenne, és majdnem mintha morzsás, de egyik sem. Ez más. A tetején szintén kissé ropogós, de a tojástól kissé filmes réteg képződik. Középen a túró fogja össze az élvezeteket.

Halló, halló, megszületett a 11. onleány baba!

Szerző: onleány

Tegnap délelőtt, a potenciális szurkolók éberségét kijátszva, megszületett Lotte kisbabája!

Amellett, hogy Lottéval lehet a legjobban lábat felpolcolva egy teraszon ejtőzni, határozottan magán visel valami sitty-sutty forgószél jelleget. Így nem csodálom, hogy a közönség mellől ellépve, egyszercsak elébe ment a Nagy Várakozásnak, és úgy látszik Babus is partner volt ebben.

Isten éltesse őket!

"...és persze családbarát."

Szerző: FiloSzofi

"...és persze családbarát." Így fejeződött be a magyarázat. A férfi azt hiszem egy pályázatról mesélt az ismerősének a villamoson.
Na, gondoltam magamban, ez a fogalom jó úton van afelé, hogy valamiféle "vörös farokká" váljon.

Pedig jó lenne vigyázni, hogy ne üresedjen ki ez a fogalom, mert valójában óriási lehetőség az, hogy elfogadott szemponttá vált a a családbarát-ság. Mielőtt csak úgy elhasználjuk, ízlelgetni kellene a jelentőségét és ráharapni a lehetőségekre.

Nekem a családbarát szemlélet elsősorban azt jelenti, hogy a társadalom alapsejtje elsősorban nem az egyén, hanem a család. Ezért nem felcserélhető a gyerekbarát, vagy nőbarát jelzőkkel. Ha innen nézzük, akkor a családbarát intézkedések nem az egyesek közt tesznek különbséget a családosok javára, ahogy azt sokszor sérelmezik, hanem az egyénre tekintenek úgy, mint egy viszonylat tagjára, akinek a helyzete a család dinamikája szerint változik. Ez az adottság a nem családban élőknek nem kell, hogy hátrányt jelentsen, sőt. Lehet úgy tekinteni, hogy színesedik a piac, több az alternatíva.

Hallottam már keserűen megjegyezni, hogy családbarát munkahely az, ahol a gyerektelenek többet dolgoznak ugyanannyi pénzért. Vagy ugyanezt a másik oldalról, hogy már az újszülött mellől is illik minimum egy laptop után nyúlni, különben lenéznek és leírnak - már megint csak elvesznek valamit a nőktől.
A társadalom nem lesz családbarát egyedül a családpolitikai intézkedésektől. Példa erre a szocializmus a teljes foglalkoztatással, és hároméves gyessel. Csak a saját emlékeimet idézve: az anyák a négy fal között ültek, főztek, takarítottak, táplálták a gyereket papírforma szerint. Teljesítették a feladatot. És persze szerettek akkor is, ezért volt elviselhető, sőt jó. Három év parkolás után visszamentek dolgozni, kevesebb pénzért, kisebb pozíciókba.

A kilencedik hónap örömei

Szerző: Lotte   

Az utolsó kanyarban

A várandóság hosszútávfutásának utolsó kanyarjába érve megpróbálom összeszedni a kilencedik hónap örömeit. Az időszak nyűgjeiről ugyan kézenfekvőbb lenne beszélni, de a célszalag mögött váró – végre lassacskán kézbe fogható – kisbaba mégiscsak olyan jutalom, ami miatt érdemes vidámabb fénytörésbe helyezni ezt a lassan múló időszakot.

Először is jó érzés megveregetni vállunkat, hogy idáig eljutottunk. Bravó!

 

Aztán létezik egy bók, ami muzsika a gigantikus hasat növesztett kismamák fülének: „Hátulról meg sem mondanám, hogy mindjárt szülni fogsz!” Ebből is látszik, hogy minden milyen relatív, nem kell ahhoz „állati jól kinézni”, hogy örülhessünk - ne fukarkodjunk hát az elsimeréssel!