A kilencedik hónap örömei

Szerző: Lotte   

Az utolsó kanyarban

A várandóság hosszútávfutásának utolsó kanyarjába érve megpróbálom összeszedni a kilencedik hónap örömeit. Az időszak nyűgjeiről ugyan kézenfekvőbb lenne beszélni, de a célszalag mögött váró – végre lassacskán kézbe fogható – kisbaba mégiscsak olyan jutalom, ami miatt érdemes vidámabb fénytörésbe helyezni ezt a lassan múló időszakot.

Először is jó érzés megveregetni vállunkat, hogy idáig eljutottunk. Bravó!

 

Aztán létezik egy bók, ami muzsika a gigantikus hasat növesztett kismamák fülének: „Hátulról meg sem mondanám, hogy mindjárt szülni fogsz!” Ebből is látszik, hogy minden milyen relatív, nem kell ahhoz „állati jól kinézni”, hogy örülhessünk - ne fukarkodjunk hát az elsimeréssel!

Begubózva

Szerző: Lotte   

Gosztola G.: Magába mélyedő

Ahogy a babavárás finisébe érve a köldököm fokozatosan kifelé fordul (vicces látvány e kis hasi "belső tó" dombbá változása), úgy kezd a lekem egyre inkább befelé összpontosítani.
Hat éve, hogy utoljára élhettem át ezt az időszakot (most a 31. hétben járok), homályos már az emlék, milyen is a harmadik trimeszter lelki forgatókönyve. Mostanra valahogy megrövidültek a szokásos napi telefonok, kevesebb a találkozás, szórakozottabban figyelem a környezetem nyüzsgését, s jobban érzem magam, ha a családom vitalitásán kívül nem érint az élet sűrűjének zakatolása. Nemcsak lelassult pingvin totyogásom miatt, de valami érdekes belső átalakulás okán is eltávolodóban vagyok a "világtól".

Közben veszettül lassan telik az idő, s a centi vagdosása és az idő ostorozása közben ott zakatol a fejemben a szokott szorongással kísérve ennek az időszaknak a mélyről feltörő, nagy sóhaja: még ne, még nőnie kell odabenn!