Fölszállott a páva - beszélgetés Novák Péterrel

Szerző: Lotte  

Tiszta forrásból meríthet az, aki szombatonként rákapcsol a Fölszállott a páva című népzenei és néptánc vetélkedőre a Dunán. A tehetségkutató verseny résztvevőiből, a műsor készítőiből és nézőiből egyaránt pozitív energiákat felszabadító versengés házigazdájával, Novák Péterrel beszélgettünk.

Novák Péter (Fotó: MTI)

„Magyar színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető”- írja Önről a Wikipédia, s a felsorolás így sem teljes. „Kultúrmunkás” – szól az önazonosító besorolás. A sokszínű palettán mégis melyik színárnyalat a legfontosabb? 
Nincs prioritás, épp ezért használom a magam definícióját. A gondolat súlya fontos, annak érvényre juttatása már egy következő lépés. Nálam. A szabadság mint olyan... na annak mindig elsőbbséget adok, tekintet nélkül a veszteségekre.

Manapság egyre módszeresebben fedezzük fel újra öröklött értékeinket. Újragombolás alatt a hagyományos magyar viselet, felélesztve a lovas örökség, visszanyerte rangját a borászat, felfutóban a hagyományos alapokra építő gasztronómia, s egyre több formációban nyúlnak hozzá zenészek és táncosok a népi kultúra kincseihez. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Fölszállott a páva is. Az Ön számára mit jelent a műsor: misszió vagy egyszerűen csak az igényes szórakoztatás eszköze?

Mindezt egyszerre, de miután ebben a közegben láttam meg a napvilágot, a mai napig a maga természetességében élem meg a felsoroltakat, sőt, mostanság a fogalmak alul és felülértékeltségét is... Kétségtelen, hogy elkényeztetett a sors, csak úgy, mint a műsor fiatal főszereplőit, a versenyzőket; soha nem kellett a szomszédba menni egy kis hitelességért! Így a kérdésére válaszolva maradjunk a missziónál, mert a műsor remekül példázza, hogy az identitás és a széles spektrumon alapuló eszmerendszer, nem egymást kizáró fogalmak. Ha nem így lenne, a Pávában látható számtalan, egymástól eltérő dialektus, a tájjelleg sem csiszolódhatott volna ki az évszázadok során, mi több, ezeket nem járnák, muzsikálnák vagy egymillióan, csak Magyarországon. Na persze, az említett igényes szórakoztatás sem rossz üzenet, hát legyen!    

„Nem árt, ha az ember életében akad, egészséges küldetéstudat (…) esetemben a néptánc és a népzene táplálja ezt” – olvasható Öntől az idézet a műsor internetes oldalán. Miben nyilvánul meg az életében ez a küldetéstudat? 
A minőségjelző nélkül mit sem ér, betegesen képviselni valamit ön-, de elsősorban közveszélyes... Az idézet egy individuális forma közösségépítő erejét rejti, az egyén és a közösség ellentmondásának feloldását, mely fajunk “egyedülálló” jellemzője, a teremtésen és az empátián túl. Érdekes, a mai néptáncos, népzenész szubkultúrában nem kérdés a nemi, faji, vallási hovatartozás, vagy az egyéb megkülönböztetések, mindenki az értéket, az ismeretek bővítését látja a másikban. Ha lehet így fogalmazni, ezen értékrend minden munkám, vállalásom, kapcsolatom alapja.  

Milyen személyes kötődéseken keresztül vált az életében központi elemmé a népi kultúra? 
Inkább valaminek a magjává, mivel az elmúlt négy évtizedben annyi minden rakodott köré, hogy néha nekem is mélyre kell ásnom az azonosítás végett. Az biztos, hogy miután szüleink, Novák Ferenc és Foltin Jolán koreográfusok, néprajzosok, némiképp determinálva voltunk gyermekeikként, ha nem is arra, hogy majd ezzel kell foglalkoznunk. Lehetetlen felsorolni a meghatározó élményeket, az erdélyi gyűjtőutakat, a szegedi fesztiválokat, vagy a pillanatot, amikor először próbáltam egy folklór dallamot beemelni a rockzenébe, megismertetni “külsősökkel” ezt a kultúrát.

Menyire kell beleszületni ebbe a világba, s mennyire van esély a kontinuitás megszakadása után is bekapcsolódni? A gyakorlat mit mutat, a tehetségkutató versenyre jelentkezők között milyen arányban voltak népzenei, néptáncos közegből jövők és a műfajt ösztönösen, távolabbról megtalálók? 
Mikor hat esztendősen ének-zene-néptánc tagozatra kerültem, nekem ez volt a normális. De két hét múlva már azon osztálytársaimnak is, akik előtte a belváros flaszterdzsungelén kívül nem sok mindent láttak. Mellesleg a mai napig munkatársaim az élet nem egy területén! Ahány ember, annyi univerzum. Nem kizáró ok, ha valaki nem büszkélkedhet népművész felmenőkkel, és nem lesz automatikusan szólista abból, aki Kalotaszegen született. Esélye lehet, hogy nagyobb, mert minden a közegen múlik, de az autentikus közeg bizony szűkül, mint megannyi élettér... Ugyanakkor évtizedes mélységekben erősek például az egyetemi táncegyüttesek, létezik urbánus közegben tiszta forrás. Fantasztikus, ahogy a hagyományok őrzésének kedvtelése mögött egy szakma nőtte ki magát a XX. század második felében, világhíres specialistákkal, azok több generációs tanítványaival, akik az ezredéves mintát követve “szájról, szájra” adják át a tudást. A megalázó alulfinanszírozottság ellenére – végül is a hőn áhított identitásunkról van szó, ugye – elképzelhetetlenül széles, szervezett ez az oktatási háló! A műfajt ösztönösen választók már gyerek, vagy fiatal táncosként rátalálnak ezen műhelyekre, ahogy velem is történt annak idején. Az elődöntőkbe általában az így létrejött mikroközösségek képviselői jelentkeztek, az Ön által feltételezett romantika nagyrészt már a múlté. Sajnos.

Elődöntő (Fotó: MTI)

A média világában régóta otthonosan mozog. Örült a felkérésnek, volt kétség a válasz kapcsán? 
Talán az eddig elmondottak kapcsán ez már nem kérdés. Mondjuk, távolmaradásom esetén még egy atyai pofont is begyűjthettem volna, ami kétgyermekes családapaként a könnyed skizofrénia peremvidéke, nem reszkíroztam…

Herzku Ágival

A „folk’’n’roll” vetélkedő vezetésekor Herczku Ágnes, énekesnő a társa. Dolgoztak már együtt korábban is? 
Hogyne, rengeteget, még táncosként is. Nagyon izgalmas előadó, remek humorral, jó érzékkel ahhoz, hogy érezze, hol a határ, ő meddig mehet el egy ilyen vállalás kapcsán. Örülök, ha széleskörű tudása, műveltsége kap helyet a kötelező tévés elvárások helyett, az én arcomon több minden elfér. Így elértve a kérdését, mondjuk azt, hogy ő a folk, én a roll.

A hírek szerint nagy volt az érdeklődés a megmérettetés iránt, s a zsűrinek sem lesz könnyű dolga. Van személyes kedvenc – ha szabad ilyet kérdezni? 
Szabad, de nem szabad, hogy legyen. Nincs is amúgy miért, épp a sokszínűség okán tudom tartalommal bírni a műsort. Persze, ahogy az lenni szokott, a legizgalmasabb pillanatok a kamerákon kívül történnek. Leírhatatlan miként bolydul meg egy irodaház, hogy minden szegletében reggeltől estig szól a duda, a csapás, az énekszó - rengeteget szoktam röhögni a próbák során ezen a háztáji anakronizmuson. A zsűrinek meg az a feladata, hogy nehéz dolga legyen! Ez már az első elődöntőn is világossá vált, mikor nem bizonyultak elégségesnek a szavazótáblákon szereplő számok.

Mikorra száll fel a "páva", és derül ki, kik lesznek a négy kategória nyertesei, s a közönség kedvencei? 
December 15-én biztosan, hiszen akkor lesz a döntő. Azért mélyen bízom benne, hogy egy sorozat elején tartunk. Ha nem is a show keretei között, de valamiképp marad hangsúlyos hely a folklórnak a közszolgálati televíziókban. Mert egyébként nincs. Érdekes, nem?

A népzene és a néptánc alapvetően örömforrás. Táncra perdül még jókedvében, ha arról van szó? Önfeledten beindul a láb, ha húzza valaki a talp alá valót? 
Beindulni beindul, de őszintén mondom, voltam annyit, sőt vagyok most is színpadon, hogy a lehető legritkább esetben pörgök fel, csak úgy. Na mármost, a Páva ennek pont az ellenkezője! Muszáj parancsolni magamnak, hogy ne lépjem túl a hatáskörömet műsorkészítőként, egész egyszerűen sodornak az események mindannyiunkat. Remélem ez odahaza, a képernyők előtt is hasonló energiaként érzékelhető. 

Végezetül megosztaná velünk a mostanság szívéhez legközelebb álló népzenét vagy népzene-feldolgozást? 
A Vízöntő zenekar és Kiss Ferenc fanatikus rajongója vagyok, ráadásul a militáns fajtából, így örömmel hirdetem a szerző november 20-ai koncertjét az Uránia moziban, ahol Herczku Ágival fellépő vendégek is leszünk. Ha valakit érdekel, hány nép, szellemisége, túlélési készsége, létezésbe vetett hite adódott össze, míg végül egy különleges kárpát-medencei kultúrközegről beszélhetünk, mindenképpen látogasson el!