Szerző: FiloSzofi
27.hét
+ 7 kg
Ortopédia, iskolalátogatás, lakásnézés, terhesgondozás, lakásnézés, mosógépszerelő stb, plusz egy has, plusz egy férj, plusz két szabadon mászkáló gyerek, Csak az a fránya lelkem ne volna: pont olyan, mint a háztartás, ideig-óráig lehet hanyagolni, aztán összeomlik.
Van viszont egy fontos különbség a lelkem és a háztartás között: előbbinek egyáltalán nem elég, ha csak én törődöm vele, sőt: kifejezetten ront a dolgon. Igaz, az utóbbi időben a lakás sem egyszerű, nem csupán tükröz, inkább önálló lelkes állatként viselkedik. Valójában, persze mindig is tudtam, hogy az.
Az a helyzet, hogy másik lakást keresünk gőzerővel. A Mi Lakásunk pedig mintha értené, hogy el akarjuk hagyni (nem akarok rágondolni), visszavonult, és nem nagyon hajlandó szóbaállni velem. Tisztára olyan, mint egy sértett nő: még főz is, meg kimossa a ruhádat, de nem melegít. Aztán meglátod a könnyes szeme mögött az egész feneketlen, viharos lelkét. Na, a lakásunk pont így viselkedik. Engedi, hogy lakjunk benne, de semmi több. Visszavonult. Minden ok nélkül szabotálta a fűtést, és nem csak átvitt értelemben. A konkrét értelem még jó drága is volt, hogy csak egyetlen passzívnak tűnő húzását említsem.
Bezzeg én: elhatároztam, hogy tartom magam, és nem érzelgősködöm el a dolgot. Ez igen nagy kihívás egy terhes nőnek, aki ráadásul eleve nagyon kötődős fajta. Ide születtek a gyerekeim, itt néztem a plafont, mint egyetlen menekülési útvonalat sok-sok szélsőséges lelkiállapotú éjszakán. Szeretem a mindennapi hangyaútvonalaimat az óvodába, a boltba, játszótérre, szeretek innen indulni a világba. Aztán itt vannak a gyerekek, az abszolút ellenzék, akikkel nekem kell tárgyalásokat folytatni. (Fí és Bú közös siráma: "Nekem csak ezek a falak kellenek, és csak ezek a piszokok, csak ezek az ablakok kellenek és csak ezek a matricák, csak ezek a lámpák kellenek, és a Bada kell, nem hagyom hagyom itt a Badát!" - A Bada a mennyezeti csillár egyik törött búrájának és karjának árnyéka a falon, amikor estére kislámpát gyújtunk. Régi barátunk, hosszú orra van, és pudinggal táplálkozik. - Nem akarok rágondolni.)
Rossz belegondolni, mi lett volna, ha az Érzelgős Korszak idején üt be a költözés lehetősége. Amikor képes voltam többször végigsírni az 56 pizsamát, amit tegnap néztem meg újra, mert sikerült végre rávenni a férjemet is, és hát semmi sírnivalót nem találtam rajta. Meg gondolkodnivalót se sokat, pedig annak idején mintha világokat barangoltam volna be, megannyi magamra vonatkoztatott jövőképmorzsát szedegetve egy-egy családtól. Viszlát, Érzelgős Korszak, szomorúan búcsúzom, mert ha fájt is néha, szerettelek!
Most a Távolság Korszaka van, amit egyáltalán nem szeretek. A kettő közötti Negatív Indulatok Átmeneti Koráról meg inkább nem is beszélek! Egyrészt, mert nem tudnám abbahagyni, másrészt pedig nem tudom eldönteni, mennyi köze lehet a terhességhez, a hormonok játékához. Ezért is maradt el olyan sokáig a napló, nem akartalak a lelkem sötét bugyraival riogatni benneteket várandósság címén.
A Távolság Korszaka már ismerős terhes-jelenség, és örülhetek, amíg nem olyan becsapódásokban bukkan fel, mint amikor Bút vártam: rémálmaim voltak a kietlen űrről, ahol egyedül vagyok, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végezek, körülöttem a néma csillagok, és tudom, hogy mindig ez lesz, örökké semmi. Nem kívánom senkinek, hátborzongató. Akkor inkább ébren ugyanezt, a világban. Igaz, hogy úgy érzem magam, mint egy lufi belsejébe zárva, de legalább ott lebegek a dolgok és emberek között, látom, és tudom, hogy vannak, és azt is tudom, hogy a lufim egyszer kipukkad, és viccesen fenékre esem majd. De leporolom a ruhám, és magamhoz ölelhetek, szerethetek, megtapogathatok majd mindent - ennyi önismeretem, vagy talán életbe vetett bizalmam azért van.)
Bizonyára nem könnyű egy terhes nővel együtt élni, de néhány tanácsot tudok adni az elviseléséhez: Törődjetek vele, és a szükségleteivel! Nem azt kell kérdezni, hogy mikor fog szülni, és van-e választott orvosa, sokkal inkább az érzelmi szükségletek kielégítésére gondoltam. Biztos lehetne tudományos magyarázatokkal is jönni, de ez talán inkább Irma pszichológusunk asztala. Én úgy képzelem, hogy a kiszolgáltatottságtól való félelem ellenszere, ha érezteti a külvilág, hogy nem hagynak a pálya szélén, amíg ők élnek tovább.
Férfiaknak egyszerűbben: Mondjatok szépeket, legyetek előzékenyek és kedvesek, de ne úgy, mint egy kórházi látogató, akinek a homlokára van írva, hogy mindjárt lelép, és egy más rendszerben folytatja tovább a saját életét. Kellenek a nagy beszélgetések, ráérős együttlétek, a szépségünk, nőiességünk dicsérete, kell a férfi a nőnek, lényegében ilyen egyszerű.
Ja, hogy közben nagy hasam is lett, ja, és hogy a Negatív Indulatok Átmeneti Korának két hete alatt felszedtem egyszerre három kilót, ez csak hab a tortán, és szót sem érdemel. E kedves jelenségek taglalásával tele az internet. Majd hozzáteszem én is magamét, a feltételezhető, hamarosan bekövetkező Nagy Test Korszakban.
Mindezekkel együtt az egyik legjobb dolog a világon gyereket várni, és ha nem lenne ott a kiskapu, hogy akár újra átélhetem előröl az egészet, akkor az egész őrületet egy folyamatos búcsú is belengené, amit már végképp nem lehetne elviselni!
Ha nálatok is vannak Nagy Érzelmi Korszakok a terhesség alatt, kérlek írjátok meg, érdekel, mások hogyan ufósodnak el!
(Ebbe a naplóba végre egy magyar grafikus munkáit hoztam: Schall Eszter grafikái megvásárolhatók és megtekinthetők. A reklám részemről teljesen önkéntes, és szívbéli.)
27.hét
+ 7 kg
Ortopédia, iskolalátogatás, lakásnézés, terhesgondozás, lakásnézés, mosógépszerelő stb, plusz egy has, plusz egy férj, plusz két szabadon mászkáló gyerek, Csak az a fránya lelkem ne volna: pont olyan, mint a háztartás, ideig-óráig lehet hanyagolni, aztán összeomlik.
 |
| Schall Eszter grafikája |
Az a helyzet, hogy másik lakást keresünk gőzerővel. A Mi Lakásunk pedig mintha értené, hogy el akarjuk hagyni (nem akarok rágondolni), visszavonult, és nem nagyon hajlandó szóbaállni velem. Tisztára olyan, mint egy sértett nő: még főz is, meg kimossa a ruhádat, de nem melegít. Aztán meglátod a könnyes szeme mögött az egész feneketlen, viharos lelkét. Na, a lakásunk pont így viselkedik. Engedi, hogy lakjunk benne, de semmi több. Visszavonult. Minden ok nélkül szabotálta a fűtést, és nem csak átvitt értelemben. A konkrét értelem még jó drága is volt, hogy csak egyetlen passzívnak tűnő húzását említsem.
Bezzeg én: elhatároztam, hogy tartom magam, és nem érzelgősködöm el a dolgot. Ez igen nagy kihívás egy terhes nőnek, aki ráadásul eleve nagyon kötődős fajta. Ide születtek a gyerekeim, itt néztem a plafont, mint egyetlen menekülési útvonalat sok-sok szélsőséges lelkiállapotú éjszakán. Szeretem a mindennapi hangyaútvonalaimat az óvodába, a boltba, játszótérre, szeretek innen indulni a világba. Aztán itt vannak a gyerekek, az abszolút ellenzék, akikkel nekem kell tárgyalásokat folytatni. (Fí és Bú közös siráma: "Nekem csak ezek a falak kellenek, és csak ezek a piszokok, csak ezek az ablakok kellenek és csak ezek a matricák, csak ezek a lámpák kellenek, és a Bada kell, nem hagyom hagyom itt a Badát!" - A Bada a mennyezeti csillár egyik törött búrájának és karjának árnyéka a falon, amikor estére kislámpát gyújtunk. Régi barátunk, hosszú orra van, és pudinggal táplálkozik. - Nem akarok rágondolni.)
Rossz belegondolni, mi lett volna, ha az Érzelgős Korszak idején üt be a költözés lehetősége. Amikor képes voltam többször végigsírni az 56 pizsamát, amit tegnap néztem meg újra, mert sikerült végre rávenni a férjemet is, és hát semmi sírnivalót nem találtam rajta. Meg gondolkodnivalót se sokat, pedig annak idején mintha világokat barangoltam volna be, megannyi magamra vonatkoztatott jövőképmorzsát szedegetve egy-egy családtól. Viszlát, Érzelgős Korszak, szomorúan búcsúzom, mert ha fájt is néha, szerettelek!
Most a Távolság Korszaka van, amit egyáltalán nem szeretek. A kettő közötti Negatív Indulatok Átmeneti Koráról meg inkább nem is beszélek! Egyrészt, mert nem tudnám abbahagyni, másrészt pedig nem tudom eldönteni, mennyi köze lehet a terhességhez, a hormonok játékához. Ezért is maradt el olyan sokáig a napló, nem akartalak a lelkem sötét bugyraival riogatni benneteket várandósság címén.
A Távolság Korszaka már ismerős terhes-jelenség, és örülhetek, amíg nem olyan becsapódásokban bukkan fel, mint amikor Bút vártam: rémálmaim voltak a kietlen űrről, ahol egyedül vagyok, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végezek, körülöttem a néma csillagok, és tudom, hogy mindig ez lesz, örökké semmi. Nem kívánom senkinek, hátborzongató. Akkor inkább ébren ugyanezt, a világban. Igaz, hogy úgy érzem magam, mint egy lufi belsejébe zárva, de legalább ott lebegek a dolgok és emberek között, látom, és tudom, hogy vannak, és azt is tudom, hogy a lufim egyszer kipukkad, és viccesen fenékre esem majd. De leporolom a ruhám, és magamhoz ölelhetek, szerethetek, megtapogathatok majd mindent - ennyi önismeretem, vagy talán életbe vetett bizalmam azért van.)
Bizonyára nem könnyű egy terhes nővel együtt élni, de néhány tanácsot tudok adni az elviseléséhez: Törődjetek vele, és a szükségleteivel! Nem azt kell kérdezni, hogy mikor fog szülni, és van-e választott orvosa, sokkal inkább az érzelmi szükségletek kielégítésére gondoltam. Biztos lehetne tudományos magyarázatokkal is jönni, de ez talán inkább Irma pszichológusunk asztala. Én úgy képzelem, hogy a kiszolgáltatottságtól való félelem ellenszere, ha érezteti a külvilág, hogy nem hagynak a pálya szélén, amíg ők élnek tovább.
Férfiaknak egyszerűbben: Mondjatok szépeket, legyetek előzékenyek és kedvesek, de ne úgy, mint egy kórházi látogató, akinek a homlokára van írva, hogy mindjárt lelép, és egy más rendszerben folytatja tovább a saját életét. Kellenek a nagy beszélgetések, ráérős együttlétek, a szépségünk, nőiességünk dicsérete, kell a férfi a nőnek, lényegében ilyen egyszerű.
 |
| Schall Eszter - Krumpliromantika |
Ja, hogy közben nagy hasam is lett, ja, és hogy a Negatív Indulatok Átmeneti Korának két hete alatt felszedtem egyszerre három kilót, ez csak hab a tortán, és szót sem érdemel. E kedves jelenségek taglalásával tele az internet. Majd hozzáteszem én is magamét, a feltételezhető, hamarosan bekövetkező Nagy Test Korszakban.
Mindezekkel együtt az egyik legjobb dolog a világon gyereket várni, és ha nem lenne ott a kiskapu, hogy akár újra átélhetem előröl az egészet, akkor az egész őrületet egy folyamatos búcsú is belengené, amit már végképp nem lehetne elviselni!
Ha nálatok is vannak Nagy Érzelmi Korszakok a terhesség alatt, kérlek írjátok meg, érdekel, mások hogyan ufósodnak el!
(Ebbe a naplóba végre egy magyar grafikus munkáit hoztam: Schall Eszter grafikái megvásárolhatók és megtekinthetők. A reklám részemről teljesen önkéntes, és szívbéli.)
5 megjegyzés:
nem tudom, nekem volt-e ilyen, azt hiszem nem, mert ilyentájt nálam a konkrét görcsölések paráztató korszaka szokott már kezdődni, ilyenkor rúgja szét a házat a babu, hogy elférjen az összezsúfolt belső szerveim közt, így aztán engem ez emel ki a világból, a testi szenvedés maga, a lelkem meg nem is tudom, hol marad le ilyenkor, de tisztes távolságből őrzi a rendszert azért, nem is mer belebonyolódni, azt hiszem. Mondjuk nekem mindiog nagy kérdés, hogy mi a nagyobb kín, a testi, vagy a lelki, vagy hogy mi van előbb, melyik a tyúk,melyik a tojás, de valami van ilyenkor a közepén, valami szétcsúszás a síkjaim közt,na hát a szellemiről nem is szólva, az el is tűnik nyaralni, olyan szellemképes szoktam lenni, azt hiszem. Szerintem az udvarlások meg csak az elsőbabásoknak járnak, engem már a kutya se dícsért legutóbb, kilenc hónap alatt egy szóval se, kivéve a gyerekeket.de nem is hiányzott, illetve egyszer talán mégis, meghatódtam, hogy az elsőbabásokat hogy kíséri a férjük a vizsgálatokra, valami iylesmi rémlik, de semmi több, már el is felejtettem a terhességet, ez is hihetetlen, olyan rég volt már, innen nézve, egy másik életben.pedig csak négy hónapja se.
Nekem minden terhességnél volt pár olyan hét, hogy szívdöglesztőnek éreztem magam, és tombolt bennem a vágy a döglesztésre.
A görcsölés mindent felülír, szerintem is. Ezzel én is így voltam, bár csak az egyik gyereknél volt komolyabban félidőtájt, ami akkor nagyon aggasztó volt.
Jómagam most a szülés várása és az attól való húzódozás hullámain lovagolok, kár, hogy csak hónapok múlva olvashatunk erről Szofi :)
Réka
hát minden komolyra fordul végül. A SZÍVDÖGLESZTÉST KINÖVI AZ EMBER, HÁLISTENNEK. A TÖBBIT MAJD MEGBESZÉLJÜK, HA JÖSSZ, MER NEM TUDOOK ÍRNI SOSE, ANNYI A DOLGOM, PEDIG VOLNA MIT EHHEZ FŰZNI. ÁKOMBÁKOMNAK MEG ÜZENEM, HOGY A PULCSIMAT NE FELERJTSE EL, HA JÖSSZ, MER KELL,LASSAN BELEFOGYNAK A SZÍDÖGLESZTŐ KEBLEIM,ÉS ÁZOKFÁZOK IS. AMŐÚGY MEG NE PARÁZZ, TÖK SAZÉP VAGY ÉN TUDOM. AKKOR KEZD AZ EMBER IGAZÁN SZÉP LENNI, HA MÁR NEM ÉRZI MAGÁT SZÍVDÖGLESZTŐNEK, SZERINTEM az is aranyszabály. a pulcsimat meg ne feledd, légy olyan jó, ákombákom, vagyis szofikám, hozd vissza a pulcsikám.pussz
az 56 pizsamát meg nem is értettem, hogy mitv láttál bele, bevallom utólag. a saját családom mozijához képest olyan uncsi, hogy kétszer néztem bele,és egy részt se gtudtam végignézni. mondjuk nekem most nincs is nézésidőm, az is igaz. de úgy ánblokk, izgibb a mi életünk, sokkalta, énszerintem.
Megjegyzés küldése