Mária, Mária szép virágszál

Nemrégiben volt Nagyboldogasszony ünnepe. Az egyetlen kötelező hétközi katolikus Mária ünnep, több európai országban munkaszüneti nap.

Nálunk magyaroknál, nemcsak katolikus honfitársaink Mária-tiszteletének szent napja búcsúkkal és ünnepi misékkel, de az összmagyarság számára is jelentősége van: szépen felvezeti Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepét. Első királyunk ugyanis e napon, augusztus 15-én, halála napján ajánlotta fel országunkat Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Különösen fontos ez a lelki tartalom egy olyan időszakban, mikor még mindig kuszaság van a fejekben augusztus 20-i nemzeti ünnepünkkel kapcsolatban. Államalapítás? Alkotmány? Új kenyér? Tisztavatás? Szent István? Vagy csak egy jó kis tűzijáték? Bizony, kevereg még jócskán a lelkekben a kommunizmus idején áthangszerelt ünnepünk jelentése.

Én református vagyok, viszonyulásom Szűz Máriához ennél fogva picit más, mint katolikus testvéreinké. Az, hogy 1950-től hivatalossá vált és "ex katedra" kijelentést nyert annak tana, hogy Szűz Mária halála pillanatában testestül-lelkestül, azonnal a Mennyországba került, számomra nem sokat mond. Nem nagyobbítja és nem kicsinyíti tiszteletemet az iránt a páratlan szentírási nőalak iránt, aki szerintem minden édesanyának, nekem is közel áll a szívemhez. (Első kisfiam szülésekor, s később is, mindhárom szülőágyon bizakodva gondoltam rá, élő Mária-élményeim ezek a pillanatok.)

Hisz a tökéletes alázat és a tökéletes elfogadás szentje Ő. Nem véletlen, hogy az életadás pillanatainak kiszolgáltatottságában és várakozásában rá gondolunk. Fiatal (kis)lányként csendesen meghajolt Isten akarata előtt, vállalva azt, hogy megszólják és kivetik a korabeli társadalomból. Vállalta jegyese, József kétségeinek terhét és képes volt azonnal meghajolni a szent akarat és a próféciák rajta való beteljesedése előtt.

Nem sokat tudunk róla. Vajon feltette-e magának az alatt a kilenc hónap alatt a kétségbeesett kérdést, ami a mi szánkról olyan sokszor elhangzik, ha valami nehezen magyarázható dolog történek velünk: miért éppen én?! Vajon sírt-e, gyötrődött-e és vajon bántották-e állapota miatt? Az írás, ami fennmaradt, nem beszél erről, csak a feltétlen hit és elfogadás üzenete olvasható benne. Élete ennek a tökéletes példázata.

Nekünk, a hitünkben sokszor meggyengült, sok-sok félelemmel küszködő mai embereknek épp ezért fontos Mária személye. Példa Ő, dogmákkal és anélkül is, katolikusnak, protestánsnak, keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt. Tükröt tart elénk, mai nők és édesanyák elé is. Csöndben, alázattal.