Szerző: Lotte
Most, hogy éveim száma utolérte a cipőméretemet, eljött az idő egy kis számvetésre. A teljesség igénye nélkül megosztom veletek, milyen meglepetéseket tartogatott az elmúlt tíz évem:
Tíz éve ugyanis nem gondoltam volna:
- hogy 37 évesen három gyerek hangos óbégatással köszönt majd azzal a dallal, amit Marilyn Monroe egykor szexin énekelt a szomorú sorsú elnöknek, ám picit másképp: három vigyori, pizsamás kobold előadásában hangzott föl az "Angry birds-day to you!"(Az év egyik legnagyobb poénja volt.)
- hogy pestiből vidéki leszek, s aktív résztvevője egy falusi ovi és iskola programjainak (ráadásul, uram atyám, SZMK tag!), s legnagyobb gyönyörűségem és izgalmam az lesz, hogy egy csoportszobában összezsúfolva meghallgatom valamelyik vérem három soros szerepét
- naivan azt hittem, a házassággal végre annyit lehet valaki élete párjával, amennyit csak akar, nem is sejtettem, hogy a lopott randikhoz képest is alig látjuk majd egymást, s akkor is zömében azonnali tűzoltást igénylő, akut problémákat kell megoldanunk
- hogy kétévente átlag egy kilóval gyarapodom, ami, ha az elkövetkező időkre tekintek, bevallom nem kis csüggedéssel fog el
- hogy leghűségesebb társam a porszívó lesz, amivel a gyerektakony szívása mellett folyamatosan morzsákat és kreatív játékok hulladékait próbálom eltüntetni az útból
- hogy milyen gyorsan tudok majd levágni körmöket hatvan örökké mozgó ujjacskáról
- hogy beállok a családi "buszokkal" fuvarozó anyuka-jártok közé
- és hogy egyszer majd blogot fogok írni...
8 megjegyzés:
Stb,stb,stb! Isten Éltessen...:-*
Óh, de bosszantóan fiatal vagy te Lotte! Még sok-sok meglepetést kívánok Neked az elkövetkező évekre!
Óh, de bosszantóan fiatal vagy te Lotte! Még sok-sok meglepetést kívánok Neked az elkövetkező évekre!
(Örültem,mert kezdtem elveszíteni a fonalat a koromat illetően, nem voltam benne biztos, hogy 37 vagy 38 lettem-e. A legnagyobb ajándékom a megtalált egy év volt:)
Egyébként köszönöm szépen!
Isten éltessen, drága Lotte! És azt gondoltad-e a régi jó telefonfülkés időkben, hogy egy blogon foglak köszönteni? Pedig még mobilon is beszéltünk, de már szinte az is annyira munkaeszköz, hogy az ünnep eszébe sem jut róla az embernek.
Akkor még azt gondoltam, hogy egy saját iskola parkjában ülünk majd egymás mellett, miközben csak mondjuk és mondjuk és mondjuk...
Azt biztos gondoltad, hogy én kések egy napot. Szóval: Isten éltessen Lotte!
Aha:) köszi!
Megjegyzés küldése