Szerző: FiloSzofi
Nem vagyok egy sms-szavazós típus, meg a díjátadókat sem szoktam követni. Az idei Príma Primisszima díjra mégis figyeltem, talán a facebook miatt. Renszeresen jöttek a tájékoztatások, hogy kire lehet szavazni, és mikor ott van az orrod előtt, akit szeretsz, akkor már olyan szívesen mondja ki az ember, hogy Igen, persze, őt el kell ismerni, éljen, éljen! Szavaztam is Feri atyára, hiszen ő is megtett értem ennél sokkal többet. Azt persze nem tudom, hogy neki ez jó-e, de úgy fogtam fel, hogy írni egy sms-t annyit jelent: köszönöm! Aztán másokra nem szavaztam, talán mert hiányzott a személyes elkötelezettség. De arra azért rácsoálkoztam, hogy "jé, a művészeti ágak egészen külön szerepelnek, és jé, van képzőművészet is, hogy Nádler Istvánra kellene szavazni."
Bevallom, nem szavaztam, de érdekes látni, hogy akik szavaztak, azok közül is legtöbben rá gondoltak. Vajon miért? Vajon mind szakmabeliek?
Én úgy látom - de javítsatok ki, ha nincs igazam -, hogy a kortárs képzőművészet igen kevéssé inspirálja a szakmán kívüli szellemi életet. Magamban még azt is kimondtam, hogy a hagyományos képzőművészet helyét a design vette át, kicsit elművésziesítve is ezt a fogalmat. A design, mint az életben vágyott közérzetünk megjelenítője, életnívónk felettes énje, vagy az ehhez való ironikus hozzáállás, vagy valami hasonló. Jóval több, mint formatervezés.
Szóval én még soha életemben nem hallottam senkitől, aki szegről-végről nem tartozik a művészekhez, hogy mennyire szereti ezt vagy azt a kortárs képzőművészt. Tényleg. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy azt a léttapasztalást, amiből kirobbantak a neoavantgárd festészeti irányzatok nyugaton, nem lehet úgy lefordítani, ahogy az irodalmat, ahol a nyelv kiemeli az azonost, az ismerőst, a felismerhetőt. Csak abban rezeg tovább, akinek eleve vannak hozzá receptorai. A vizuális tapasztalatra süket maradhatok a látvány előtt is, ha van elég tér :)
Miért lehet hát szeretni Nádler Istvánt? Festett-e "szép" képeket?
 |
| Nádler István: Tandori Dezsőnek 2007. |
Bevallom, nem szavaztam, de érdekes látni, hogy akik szavaztak, azok közül is legtöbben rá gondoltak. Vajon miért? Vajon mind szakmabeliek?
Én úgy látom - de javítsatok ki, ha nincs igazam -, hogy a kortárs képzőművészet igen kevéssé inspirálja a szakmán kívüli szellemi életet. Magamban még azt is kimondtam, hogy a hagyományos képzőművészet helyét a design vette át, kicsit elművésziesítve is ezt a fogalmat. A design, mint az életben vágyott közérzetünk megjelenítője, életnívónk felettes énje, vagy az ehhez való ironikus hozzáállás, vagy valami hasonló. Jóval több, mint formatervezés.
Szóval én még soha életemben nem hallottam senkitől, aki szegről-végről nem tartozik a művészekhez, hogy mennyire szereti ezt vagy azt a kortárs képzőművészt. Tényleg. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy azt a léttapasztalást, amiből kirobbantak a neoavantgárd festészeti irányzatok nyugaton, nem lehet úgy lefordítani, ahogy az irodalmat, ahol a nyelv kiemeli az azonost, az ismerőst, a felismerhetőt. Csak abban rezeg tovább, akinek eleve vannak hozzá receptorai. A vizuális tapasztalatra süket maradhatok a látvány előtt is, ha van elég tér :)
Miért lehet hát szeretni Nádler Istvánt? Festett-e "szép" képeket?
