Háborgó vizeken, Eldorádó felé

Szerző: Lotte     
 

Augusztus volt, a Balaton mellett süttettük a hasunkat, lábunkat simogatta a langyos víz. Béke, biztonság, nyár. Kezemben a strandon egy könyv, amely más vizekre repített: a zord és végtelen tengerre, amely hullámsírja lett megannyi sorsüldözött, szerencsétlen embernek. Víz itt is, ott is. Mégis, mennyire más...

Az elmúlt hónapok legmegrázóbb olvasmánya volt Laurent Gaudé Eldorádó című regénye. A Concourt-díjas francia író 2006-os kötetét a nemzetközi sajtóban megjelent híradások ihlették. Regényében illegális bevándorlókról szóló cikkekre és tudósításokra reflektál fiktív szereplők sorsát elénk tárva - ám nagyon is valóságos keretek közé ágyazva azokat.

A világban szédült sebességgel áramlanak az információk, percek alatt tudomásunkra jut, hogy a Föld másik pontján éppen milyen tragédia történt. Ez a ránk zúduló zuhatag eltompítja az érzékszerveket, s önkéntelenül (önvédelemből is) szűrni kezdjük a híreket. Szelektálunk: olyan információkra, amelyek érintenek bennünket, amelyek a mi valóságunkhoz korrelálnak, s olyanokra amelyek távoliak térben és kulturálisan - ezek legfeljebb tompán jutnak el tudatunkig.


A felborult Costa Concordia

A Costa Concordia tragédiája és 32 utasának halálhíre sokkolta a közvéleményt, hiszen - ha éppen afféle világjáró fajták lennénk, ha egy picivel több pénzünk lenne és nem ódzkodnánk a hosszú hajóutaktól - akár velünk is megtörténhetett volna. A luxushajó látványos végzete a mi biztonságérzetünket is megremegtette: közvetetten bár, de érintettjei voltunk az eseménynek.


Lampedusa sziklás partjai

Két szomorú híradásról is értesülhettünk az elmúlt hetekben, amelyekben Lampedusa szigetének nevét emlegették. Mindkét tragikus hír illegális bevándorlókat szállító hajók szerencsétlenségéről szólt. Több százan vesztek oda, ahogy a máltai kormányfő nyilatkozott,  "A Földközi-tenger temetővé vált". A hír távolról, tompán szólt volna csak, ha nem olvasom el ott, a Balaton mellett Gaudé regényét...


Akik már sosem láthatják Eldorádót

Lampedusa aprócska szárazföld a Földközi tengeren, mely Olaszországhoz tartozik, ám alig több mint száz kilométer választja el Észak-Afrika partjaitól. Afrika belsejéből a nyomor, a betegségek, a kilátástalanság perspektívájából nézve ez a föld maga Eldorádó - a szabadulás, a reménység, ahonnan egyenes út vezet az emberhez méltó körülményeket kínáló életbe - a mi Európai Uniónk irányába. Ha sikerül elérni...

Bevándorlók ezrei csónakokkal, hajókkal ostromolják partjait. Az olasz hatóságok a járőrözések során elfogott menekülteknek idegenrendészeti tábort létesítettek a szigeten.

A lampedusai parti őrség egy képzeltbeli  hajóskapitányának, Salvatore Piraccinak sorsát tárja elénk a Gaudé-regény. A mű tényleges és lelki értelemben vett viharait végigszenvedve, olvasóként is érintetté válunk a menekültek nyomorúságában, amelyek (nem is oly távol tőlünk) napi valóságot jelentenek.
Piracci élete megváltozik egy asszonnyal való találkozás következtében. A nőt az embercsempészek - miután minden vagyonát elvették a hajóra szállás előtt - illegális bevándorlók százaival együtt sorsára hagyják csecsemőjével. A kicsi nem bírja étlen-szomjan, napokig a tengeren hánykódva. Anyja karjai közt hal meg. A nő mindenét elveszítette, már csak a bosszú élteti tovább.
Piracci, mikor szembesül ezzel az ismeretlen sorssal, hátat fordít egykori életének. Pálfordulásával odahagyja a parti vizek járőrözését, mert nem akar tovább a nyomorultak álmainak gyilkosa lenni. Elindul vezekelni, miértjeire válaszokat keresni oda, ahonnan mások menekülnek. Eldorádótól távol teljesedik be sorsa.
A regény felkavaró, és a friss híradásokat hallva ereje most még elemibb, mert emberi sorsok elevenednek meg az áldozatok számszerűsége mögött. Embereké, akik Lampedusa partjairól nézve nemcsak Eldorádó kellemetlen gondjai. Valamennyi jólétben élő kínos problémái.