2013. augusztus 30., péntek

Oké, hogy nőnek, de esznek is!

Szerző: FiloSzofi

A szeptemberi sokkot úgy próbálom túléli, hogy lelkesedem a problémákért. Ez egyébként nem túl jó stratégia, mert magasról fájdalmasabb pofára esni, és még egy kudarcot felvésni a kapufélfára.  Ezért már nem is mondom, hogy "elhatároztam", inkább csak a diszkrét "jobban odafigyelek" formulával élek.
Az egyik aktuális, odafigyelést igénylő téma, hogy mit együnk. Régi, szép idők, amikor még csak az egy férjet kellett jóllakatni - csak ő panaszkodott! Most viszont  már két gyerek is elérte azt a kort, hogy valódi mennyiséget fogyaszt, ráadásul rendszeresen. Felejthetetlen Fí reggeli, állhatatos ébresztgetése: "Mama, éhes vagyok!"

Lisauntitled grafika
 Szeptemberrel pedig véget ér a lusta déli reggelik ideje is, most jön az, hogy mindig és azonnal kell legyen itthon kaja. Mert ebben a kontextusban az étel mindig kaja, ami egyébként rettentő undorító kifejezés.

Ha rendes háziasszony lennék, akkor biztos lennének bevált stratégiáim élelmezési kérdésekre, de nem vagyok rendes háziasszony, így csak homályos elképzeléseim vannak arról, hogyan lehetne jobban megszervezni az életet. Háziasszony helyett talán helyesebb lenne a házigyerek kifejezést használni, mert egy rakás dologról vannak gyerekkorból ittragadt elképzeléseim. Azon például még ma is csodálkozom, hogy a takarítás az nem egy olyan "majd úgyis lesz valahogy, ilyen piszlicsáré dologra nem pazarolunk agysejteket" dolog, hanem komoly tudomány, meg szervezés, meg előrelátás, és főleg kemény, rendszeres meló ennyi (és ilyen) emberre. Nem is teljesítek valami fényesen.

A másik gyerekes elem a gondolkodásomban, hogy először mindig a színes, csillogó dolgok felé nyúlok, az kapja meg a képzeletemet. Most például a sok zöldség, gyümölcs. Egészen megható, hogy csak ömlik, ömlik, a sok finomság, és képesek például kétszáz forintért barackot árulni, amit ugye muszáj megvenni, mert már az ár is sértő egy ilyen csodás jelenséggel kapcsolatban,mint az őszibarack, nem hogy ott rohadjon meg a ládában! Az őszibarack, a harapható nyár, megfogható napsütés, ó az őszibarack! Súlyosbítva több évtizedes emlékekkel, hogy keresztanyámék szőlőjében a fáról esszük, már mindenem viszket a kis szőröktől, a karomon csorog a lé...Szóval itt a barack, a mindenre jó paradicsom, a csak frissen jó, de filléres sárga paprika, a húsos kápia, a kifogyhatatlan cukkini, meg padlizsán, aminek import darabjáért fogok aranyban fizetni télen, amikor már a fülemen jön ki a répa, krumpli, hagyma, meg a mirelit borsó és a konzerv kukorica.

Eddig szép is lenne, tele van az internet remek tartósítási javaslatokkal, de a legtöbb lekvárt és zöldségételt csak én szeretem, így aztán  kérdés, hogy megéri-e befőzéssel szuttyogni. Egyelőre három üveg aranysárga baracklekvár (őszi!) díszeleg a szekrény tetején a magam gyönyörűségére. Hiába készítem a legjobb padlizsános fogásokat is, most már nyilvánossá vált, hogy még a férjem is csak jobb híján fogyasztja. Képtelen lelkesedni egy jó kis joghurtos padlizsán salátáért, az édes sült kápia paprikához állítólag csak néha van hangulata, az odakapatott, szuper cukkíniragu egyáltalán nem érdekli. Hiába magyarázom, hogy a rizstől, krumplitól már a gyomor is porzik unalmában! A gyerekek meg egyáltalán hozzá sem nyúlnak ilyen bizonytalan körvonalú dolgokhoz.

Jön az uzsonnaszezon is, jó kis szemle a család étkezési kultúrájáról, no meg a pénztárcájáról. Itthon sokszor "csak" vaj van a péksüteményre, meg valami zöldség, mert az úgy finom. A vajból nem engedek, a gyerekek már meg sem eszik a margarint, ehető kolbász, sonka méregdrága, csakúgy mint a sajt, a zöldségkrémeket, kőrözötteket nem eszik, lekvárt alig, mézet szívesen, de az sem való uzsonnába.
Most kiflit sütöttem tesztelni, ha bejön, teszek a mélyhűtőbe, hogy frissen sült kiflivel, mint minőségi táplálékkal menthessem meg néha a reggelt. Szép elképzelés, és romantikus. Ahogy az aszalt paradicsomtól, olajban eltett sült paprikától, sütőben aszalt szilvától, házi ketchuptól, padlizsánkrémtől, zakuszkától, és lekvártól roskadozó polcok. Csak éppen arra nem adnak választ, hogy "Van valami kaja?" a fene egye meg! Az ösztöneim azt mondanák, hogy spejzolni, spejzolni, spejzolni! Mert drága lesz, és mert nem lesz, és mert a házi egészséges, és finom, és amit az ösztöneim diktálnak azért tenni is hajlandó vagyok, de van-e valóban értelme?

Mint említettem, még lelkes vagyok.  Esetleges sikereimről, bevált receptjeimről a családi étkeztetésben majd itt a blogon, ígérem,  beszámolok. Most pedig irány a piac, beszerzem a kamradekorációt!

4 megjegyzés:

Thea írta... [Válasz erre...]

Milyen remek írás ez! ...és még talál is, épp' az elevenbe.

Szólj, amint sikerült átnevelni Őket. Örömmel venném a mikéntjét.

Katity írta... [Válasz erre...]

A reszelt cukkini elrejtésének remek módja nálunk a paradicsomos darált húsos ragu, tésztával, rizzsel, rakott krumplinak (paradicsom-és mozzarella karikákkal a tetején), vagy a fasírt. Többnek is tűnik az étel, meg egészségesebb is.
A férfiember még egyszer sem szúrta ki, mivel mérgezem...

lotte írta... [Válasz erre...]

Tavaly aszaltam besztercei szilvát, sok-sok kilót, elfogyott még októberben. Nincs sok tetje házilag kínlódni vele. Lekvárból viszont (főleg a sárgabarackból) sosem elég, hetente kb. egyszer van lekvároskenyér-vacsora, de palacsintánál, császármorzsánál is elfogy belőle egy-egy üveg. (Pár üveget csiáltam eperből is, meg szilvából, de az eper túl drága volt, a szilvát pedig a gyerkek nem eszik, így inkább saját kedvtelésre ment. Padlizsán télire: kicsit kockázatos, a lecsó (ami alapnak is jó sok mindenhez) viszont egyszerű és olcsó. Az uzsonna problematika utálatos dolog, a hazakeveredő száradó fél szendvicsek igazán lehangoló látványt nyújtanak. A szenyó mellé pont befér még a műanyag dobozkába egy ivójoghurt, a kulacsba pedig víz vagy tea kerül. (De sokszor megkaptam, hogy miért nem csomagolok csokit, Túró Rudit, mint Ödönke anyukája...) Etetni másokat fárasztó dolog, vagyis nevezzük kicsit szebben: kihívás!

Szofi írta... [Válasz erre...]

Hát igen, ilyet én is szoktam, de akkor ugye szintén meg kell venni a húst, sajtot, meg a többit, ez csak a plusz. Most az foglalkoztat, hogy mit érdemes tartósítani, ami tényleg előrevisz.

Meg hogy mi legyen az uzsonnára tartalék mentőötlet. Meg hogy tehetem olcsóbbá a jó és változatos étkezést. Meg azért jól is lakjanak.

Lehet, hogy disznót kéne vágnom inkább, azt' csak savanyúsággal üvegezni a fíling miatt. Csak itt a bérházban büdös lenne, meg nem is olyan guszta kibelezni, mint egy paradicsomöt.

De jöhetnek az ötletek, minden beépül!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...