2013. augusztus 10., szombat

Elemi erők

Szerző: Lotte    

Kifogytunk a szuflából így nyár derekára, alaposan elsodorta a blogot a napsütés, a vízparti vagy keresetten szárazföldi hedonizálás. Most - nyaralásunk vége felé közeledve - itt ülök a Balaton-parti bérelt ház ablaka előtt, és csak bámulom a tajtékzó vizet, a széllökésektől hajladozó öreg platánokat.
Micsoda fenséges látvány, s micsoda közvetlen tapasztalás kicsinységünkről! A villámok csapkodnak szerteszét, ameddig csak a szem ellát.
Közben azon morfondírozom, vajon miképp marad meg három apróságunkban az itt eltöltött két hét?
Jól érezték magukat, maradnának is még "száz hétig", de vajon milyen töredékeket őriznek meg lenyomatként ebből a nyárból?
Visznek-e magukkal innen valami életreszólót? Mondjuk arról, hogy megtanultak kézen állni a vízben, vagy arról, hogyan fürkészték a mókusokat és mekkorákat estek bicajozás közben? Esetleg felrémlik-e majd egyszer felnőtt korukban - talán életük nagy szerelmének mesélve - , hogy milyen előadással kápráztatták el a rokonságot, s miféle alkotások születtek, akkor régen sógyurmából?
A kertibútorok és törülközők - engedve az elemi erőknek - elrepültek, de talán nem fúj el mindent az északi szél...

5 megjegyzés:

Fakirma írta... [Válasz erre...]

A gyermeki emlékezetről csak annyit, hogy ma reggel megkérdeztem Ojót, emlékszik-e, amikor a cicimből tejet ivott (három évesen, vagyis négy hónapja hagyta abba a szopizást). Nem, egyáltalán nem emlékszik, arra azonban igen, hogy a húgom szoptatta őt.
Azért csak vigyétek nyaralni a gyerekeket, s reménykedjetek abban, hogy a pszichológusoknak igazuk van, s ezek az élmények örökre ott lapulnak a tudatalattijukban, s ezek segítik, hogy éplelkű felnőttek legyenek belőlük.
Egyébként a nagyfiaim nagyjából semmi jóra nem emlékeznek a régi időkből, ellenben rosszból annál többre. Ezen mindig elcsodálkozom, mert én pont fordítva vagyok ezzel: emlékeim szerint csak csodálatos közös élményeink vannak. Egyébként már nagyon várunk haza Lotte!:)

lotte írta... [Válasz erre...]

Az enyémek meg tisztán emlékeznek arra, milyen volt, mikor még egy felhőn ülve lóbálták a lábukat, aztán meg arra, hogy a hasamban úszkáltak. A válogatós Tüskeböki el is borzad a gondolatra, hogy mi mindent kellett megegyen velem együtt...

Fakirma írta... [Válasz erre...]

:D Mázlista vagy, egyre biztosabban látom, hogy az a megoldás, hogy ezek után ti szervezitek az én gyerekeimnek is a felejthetetlen programokat. Örülhetsz, mert már például megszülnöd nem kell őket.:)

lotte írta... [Válasz erre...]

Az imént beszélgetünk bátyámmal egyetemben anyukámmal, ő alig emlékszik valamire abból, amik nekünk annak idején a legfontosabbak voltak... Mit várhatunk mi a sajátjainknktól?

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Sztrem maximum annyit, hogy viszonylag boldog, viszonylag kiegyensúlyozott felnőttekké válnak. S abból, amit tőlünk kapnak, csak a jót adják tovább a saját gyerekeiknek, s a rosszat nem. Akár emlékeznek rá, akár nem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...