Bal, jobb, zöld politika

Szerző: FiloSzofi

A filozófia valami olyasmi, aminek köze van a tekintélyhez. Erre ráérezve már mindennek van filozófiája - kutyabőr helyett. Még egy magára valamit adó cég, vagy márka is egészen biztosan rendelkezik saját filozófiával, miközben maga a filozófia - akár mint tudomány, akár mint szöveghagyománnyal való gondolkodó együttélés, akár mint a bölcsesség szeretete - alig része a művelt közbeszédnek.

Mégis, ha valami új kerül a a kultúra, vagy a közélet felszínére, ehhez az újhoz még mindig kerül filozófia is, amelynek segítségével megpróbál gyökeret ereszteni. Egészen biztos voltam tehát abban, hogy az úgynevezett "zöld" gondolkodásnak is terebélyesedik a filozófiai beágyazottsága. Ahogy elkezdtem utánakeresni, baloldali kiáltványokra számítottam elsőként, ehelyett azonnal Scruton Zöld filozófiájára találtam. Vagyis, már a jobboldal is elkezdte elméletileg beültetni saját társadalomfilozófiájába a zöldséget.

Ha rosszmájúak akarunk lenni, élhetünk a gyanúval, hogy maga a politika rendeli meg a zöld filozófiát, hogy általa maga alá söpörhesse, pártfilozófiává tegye. Én nem osztom a rosszmájú megközelítést. Kétségtelen, hogy a "zöld" jelző sokszor smink, mégis értelmes és hasznos a modern környezettudatosságot elméletileg meg- és újrafogalmazni, majd beemelni a (párt)politikai gondolkodásba.

Az elméleti megalapozásra azért is van szükség, hogy lássuk, az európai tradíció pusztán színek szerint nem folytatható, mert maguk a politikai oldalak, színek sem ugyanazt jelentik, mint a XX. században, és mást jelentenek Európa egyes térségeiben. Az is nyilvánvaló, hogy a politikai tér hagyományos felosztása konzervatív, liberális és szocialista oldalakra nem alkalmas a mai viszonyok leírására.

Ugyanígy félrevezető az ökológiai gondolkodást ma automatikusan a baloldalhoz kapcsolni, mivel az a baloldal, amelyik először kalapjára tűzte a zöld pántlikát ma már egyszerűen nem létezik, ahogy hagyományos osztályharc sem létezik. A kizsákmányoltak védelme a politikai osztályok megszűnésével lassan mindenféle kisebbségek érdekvédelmévé mutálódott, és az általános emberi alapjogok képviseletén keresztül (pl. egészséges környezethez való jog)a liberalizmussal fonódott össze. A mai nyugati zöldek már leginkább liberálisok.

Ugyanakkor, gazdaságpolitikailag a neoliberalizmus az, amelyről megbizonyosodhattunk, hogy nem képes érvényesíteni az ökológiai szempontot, vagyis: amíg üzletileg megéri felélni a forrásainkat, addig fel is fogjuk élni. Ez mindaddig tart, míg lesz olyan fizetőképes réteg a világon, amely meg tudja vásárolni magának a káros következményektől való távolmaradást akkor is, ha ez a réteg csak egy sovány kisebbség.

Hogy mi a konzervatív gondolkodó válasza erre a problémára, azt az Akadémiai Kiadó Zöld filozófia című kötetében olvashatjátok. Vigyázat, nem az általunk ismert jobboldali modellel fogunk találkozni, ami talán arra is jó, hogy a saját politikai terünket jobban átlássuk, a koherencia-hibákat jobban észrevegyük.

(Sajnos nem kaptam recenziós példányt a kiadótól, teljesen önkéntesen reklámozom a kötetet.)

Roger Scruton : Zöld filozófia.  Akadémiai Kiadó Zrt. 2012.

A zöld gondolat a filozófiába is megérkezett. A világhírű és rendhagyó észjárású angol gondolkodó legújabb könyvében a mára megkerülhetetlenné vált ökológiai eszme alapkérdéseit járja körül. Ezt sokan a baloldali eszmerendszerrel és politikával hozzák összefüggésbe, de Scruton feltárja mélyre nyúló jobboldali gyökereit. A könyv szellemes példákkal mutatja be a 19. és 20. században részben súlyosan kompromittálódott vidékromantikát, a környezetvédelem kortárs baloldali politikai kudarcait és egy vállalhatónak ígért konzervatív ihletésű környezetfilozófiát. Ennek a filozófiai alternatívának lényege az otthon - oikos - antik filozófiatörténeti fogalmának újraélesztése. Scruton fő ellensége az állami bürokrácia és a nagy szervezetek rossz kapcsolata a helyi szintű problémákkal és megoldásokkal. Érvelése szerint az állam és a nem kormányzati nemzetközi szervezetek, amelyeket általában a baloldali társadalommérnöki modellekkel hoznak összefüggésbe, a felülről és kívülről irányított megoldások intézményei, és emiatt nem alkalmasak a környezet iránti gondoskodás egyéni motiválására. Ezzel szemben a hagyományos kisléptékű társadalmi szervezetek helyi közösségi beágyazottsága alkalmas az egyén bevonására a környezetvédelembe. Az emberközeli szervezetek, egyletek, szövetségek, baráti társaságok éppen a politikai harctértől való távolmaradásukban tudnak valóban a felvállalt ügyükre koncentrálni. Scruton tengernyi példával felépített érvelésében, konzervatív gondolkodóként a végrehajtóval szembeállított, kezdeményező, kockáztató, vállalkozó, alapvetően nem kelet-európai egyén morális-politikai profiljában találja meg szövetségesét.