A
 tavalyi Karácsony ajándék-győztese nálunk a képen látható kalendárium 
lett. Amikor libafos színével megbújt a fa alatt a felszalagozott 
csomagok között, még a fene se gondolta, hogy ő lesz a nyertes befutó. 
Aztán elmúltak az ünnepek, és a hétköznapokban a "külcsín-belbecs" 
közhely diadalmaskodott, s a naptár mindannyiunk szívébe belopta magát 
(szerényen megjegyzem, hogy a zseniális ötlet az én agyamból pattant 
ki). A Királykisasszonynak készített 52 lapos naptár eredetileg üresen 
szomorkodott a képen látható fehér mezőkkel, s a hetek során töltjük meg
 őket életünk izgalmas pillanatainak házi ábrázolásával. Az aktuális 
oldalra egy fénykép is felkerül, ami az adott héten készült egy őrült 
fontos családi eseményről.
| Ezen az áprilisi hétvégén a Budakeszi Vadasparkban kirándultunk | 
A
 rajzos határidő-napló több okból is zseniális találmány, gondolom, ezt 
magatoktól is belátjátok,de azért megadok néhány szempontot, csak, hogy 
ne törjétek feleslegesen a fejeteket.
Nálunk
 Királykisasszony most abban a korban van, amikor rohadtul nem bírja 
felfogni a tegnap-ma-holnap misztériumát. Minden reggel reménykedve 
kérdezi meg, hogy "Most akkor végre holnap van?" A kiábrándító válasz után ("nem, ma ma van"),a
 csalódottságtól rendszeresen ordítani kezd. Reményeim szerint a 
kalendárium segít megérteni az idő struktúrájának eme csodáját, s a 
reggeli üvöltések abba maradnak (reményeim eddig kudarcot vallottak).
Viszont a hét napjai  már kezdenek alakot ölteni kislányom agyában, s a "Mikor"-ral
 kezdődő kérdéseknek is könnyebb a végére járni, ha a naptárba 
berajzoljuk a várva várt eseményt, majd megszámoljuk, hányat kell a 
jeles napig aludni.
Az elkövetkező hetünk megkomponálása figyelemelterelő hadműveletként is jól működik. Ha Királykisasszony valami undok játékra akar rávenni engem (pl. gumihercegnőket támadja meg immár századszorra a gonosz gumiboszorka, vagy készítsünk gyurmából a törpéknek házat), egy "Áh, inkább rajzoljuk meg, mit csinálunk a jövő héten!" felkiáltás mindig célba ér.
Az
 ismétlődő eseményeknek állandó jelük van. Így például a játszóterezést 
elmés módon hinta jelzi, a Csokimama-látogatós napokra pedig egy tátott 
szájú pálcika királykisasszonyt rajzolunk, kezében egy jókora csoki 
darabbal (Nagyit becézzük Csokimamának, a hét kérdése: miért kapta
 ezt a nicket?).
A hét képét közösen választjuk ki, sokszor a nagyfiúk közreműködésével. "A már megint én maradok le a hét képéről" kezdetű vita remek alkalom a testvérféltékenység kitombolásának.
Most már Királykisasszony maga vágja ki és ragasztja be a kinyomtatott fényképeket, ezzel is telik a Gyes-en töltött idő.
Most, hogy lassan ismét itt a Karácsony, lassan elkészül az egész évet átölelő képes-rajzos naplónk, s bevághatjuk az egészet az emlékes dobozva az első hajtincsek és a kiesett tejfogak közé. Szenteste pedig a karácsonyfa alatt egy újabb szűz naptár vár majd a család jövő évi kalandjaira.
Most már Királykisasszony maga vágja ki és ragasztja be a kinyomtatott fényképeket, ezzel is telik a Gyes-en töltött idő.
Most, hogy lassan ismét itt a Karácsony, lassan elkészül az egész évet átölelő képes-rajzos naplónk, s bevághatjuk az egészet az emlékes dobozva az első hajtincsek és a kiesett tejfogak közé. Szenteste pedig a karácsonyfa alatt egy újabb szűz naptár vár majd a család jövő évi kalandjaira.
 
2 megjegyzés:
Nagyon király és menők vagytok, hogy ezt ilyen lelkiismeretesen vezetitek. Naptárt még a legkommerszebb fajtából sem szeretetek kidobni, olyan hangulatos évek múltán átpörgetni, hogy jaj, emlékszem amikor a gyerek koncertjére alig értem oda, mert épp először láttam ultrahangon a kisbabut, vagy visszaidézni egy jól sikerült nyaralás napjait, na befejezem, mert elérzékenyülök.
Óh, most egészen elpirultam zavaromban, az igazság az, hogy szörnyen következetlen és mindent félbehagyó anya vagyok, ez a naptár valahogy tényleg túlélte az én szétszórtságomat, talán ezért is vagyok rá ennyire büszke. Nekem is a kommersz határidő-naplók adták az ötletet, én se tudom kidobni őket. nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez a digitális fényképezőgép nálunk teljesen megölte a fényképalbum-lapozgatós korszakot, ezért gondoltam, hogy legalább hetente egy képet "muszáj" legyen kinyomtatni.
Megjegyzés küldése