2014. március 2., vasárnap

Heti Muníció: Csizmás Kandúr játszóház

Szerző: Fakirma

Amikor egyszer majd a kölykök kinőnek a parazita szimbiotikus létformából, lesznek olyan magunk mögött hagyott gyermekbarát tevékenységek, amelyeket nem fogok visszasírni. A játszóházak steril boldogsága biztos nem fog hiányozni. Hálátlan nyafogás lenne azonban a fedett játszóterek fikázása, mert alapjában véve kegyes műfajnak számít a gyerekszórakoztató iparban: egy babzsákon döglődni zöld tea szürcsölése közben kétségtelenül elviselhetőbb tevékenység, mint a játszótéren favárak lécei között préselődve gyereket másztatni, vagy állatkertben büdös vízilovakat etetni.
A Csizmás Kandúr játszóház plakátjával waldorf ovink hirdetőfalán találkoztam először. Kíváncsi lettem, mert nehezen tudtam elképzelni azt a színes gyerekparadicsomot, ami a szigorú steineri kritériumoknak megfelel.
A hirdetésen Csizmás Kandúr egy olyan tuti helyre invitál, ahol a gyerekek igazi szobrokon mászhatnak. A zuglói játszóház azonban nem múltbeli csökevény, mint kedvenc szoborparkom, ahol fiaim hajdan gondtalanul ugrabugráltak kommunista hőseink jobb sorsra érdemes testrészein.


 A kreatív menedzsment biztos kézzel nyúlt bele a tutiba, s ügyesen vegyítette az eredeti ütőset a hétköznapi ikeás életigenléssel:


A játszóházban megtalálható minden, amitől a játszóház játszóház lesz.
 A mászófallal szemben eleve vereségre ítélt  gyerek:


A babakonyha egy ronda, de szerethető bajszos szájjal:



és modern felszereléssel:


A léghoki lég nélkül és garantált bömböléssel, amikor a fakorong eltalálja a gyerek kezét:


A rúdtánc:

A nyalóka:




És a funkciótlan lófaszka, amiért a kölyök nyalókával a szájában vinnyog:


A szobrok pedig igazán gyönyörűek, és tényleg lehet rajtuk vitézkedni:





Ha pedig valaki pihegés helyett mindenáron a lurkóival akar minőségi időt tölteni, akkor egy labirintusban kergetőzhet velük:


A toalett gender gyerekcipőben jár, remélem, a nyomtatott papírfecni helyett már készül a frappáns darab:


Hétköznap délelőtt (14 óráig) mindössze 400 forintba kerül egy óra a gyerkőcnek (legalábbis mi februárban ennyit fizettünk, lehet, hogy ez csak a beetetős szakasz), nem mellesleg egy nagyon kedves leányzó felügyeli a rendet, aki még azt se teszi szóvá, ha a tieid ripityára törik a vadiúj bábparavánt.
S ha ezek után valaki nem biztos benne, hogy még mindig jobb itt eltölteni a gyerekekkel egy esős délelőttöt, mint bárhol máshol, akkor írhat kételyeiről Csizmás Kandúrnak levelet:








2 megjegyzés:

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Kő Boldizsár volt a szobrász, aki a fajátékokat készítette.

Fakirma írta... [Válasz erre...]

Szegény. Stílszerűbb lett volna a Fa vezetéknév.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...