Szerző: Lotte
A Hair című kultikus film óta tudjuk, milyen fontos identitásformáló szerepe van a hajkoronának. Szőke gyűrűk vagy sötét hajzuhatag; fiúsan rövid vagy királykisasszonyosan hosszú - mind más-más karaktert, más nőiséget kereteznek.
Tegnap Szofival arról beszélgettünk, milyen külső változásokat látunk egymáson, amik a múló éveket jelzik, hogyan kezd el megkarmolni minket az idő? Szerencsére annál azért gyakrabban találkozunk, hogy mély depresszióba zuhantunk volna a terjedelmes listától (nem merültek fel a lerakódó plusz kilók és bőrünk feszességének kérdései), de a hajminőségünk megváltozása első helyen állt a szemlében. Ki gondolta volna, hogy épp a hajunk?!
Nem világos, hogy pusztán a haj öregedéséről, az ősz hajszálak szaporodásáról és a rendszeres festés következményeiről van-e szó, esetleg a szülésekkel járó hormonális változások mellékhatása, mindenesetre az én hajszerkezetem alaposan megváltozott. Korábbi súlyos, egyenes, barna hajamba különös hullámok költöztek, de sajnos nem az egyeneshajúként korábban áhított csinos, természetes loknik, hanem valahogy szálkásabb, kevésbé szép és ezért bosszantó göndörség. (Egy szó, mint száz, nem olyan lett, mint a Sörgyári caprriccio gondnoknéjának fürtjei.) A hajszálaim meg mintha megvastagodtak volna, ami összhatásában azt eredményezi, hogy szárítás után olyan, mintha bomba robbant volna a fejemen.
Ebben a tendenciózus változásban üdítő élmény a mostani várandósság, kicsit újra emlékeztet hajam egy hajdan volt lányéra, aki akkoriban cseppet sem törődött azzal, mi lóg le a feje tetejéről - úgy volt jó, ahogy volt. (Persze mostani örömöm nem tart majd soká, hamarosan kezdődik majd a sírógörcsös szülés utáni hajhullás, nálam sajnos menetrendszerű jelenség.)
Nektek változott a hajatok a "régi időkhöz" képest?
Szóljon most az idő múlásáról egy vonatkozó tartalmat is megvillantó, a hatvanas-hetvenes évek levegőjétől átitatott dal kedves dalnokunktól, Cseh Tamástól. Sej-haj...
Tegnap Szofival arról beszélgettünk, milyen külső változásokat látunk egymáson, amik a múló éveket jelzik, hogyan kezd el megkarmolni minket az idő? Szerencsére annál azért gyakrabban találkozunk, hogy mély depresszióba zuhantunk volna a terjedelmes listától (nem merültek fel a lerakódó plusz kilók és bőrünk feszességének kérdései), de a hajminőségünk megváltozása első helyen állt a szemlében. Ki gondolta volna, hogy épp a hajunk?!
Nem világos, hogy pusztán a haj öregedéséről, az ősz hajszálak szaporodásáról és a rendszeres festés következményeiről van-e szó, esetleg a szülésekkel járó hormonális változások mellékhatása, mindenesetre az én hajszerkezetem alaposan megváltozott. Korábbi súlyos, egyenes, barna hajamba különös hullámok költöztek, de sajnos nem az egyeneshajúként korábban áhított csinos, természetes loknik, hanem valahogy szálkásabb, kevésbé szép és ezért bosszantó göndörség. (Egy szó, mint száz, nem olyan lett, mint a Sörgyári caprriccio gondnoknéjának fürtjei.) A hajszálaim meg mintha megvastagodtak volna, ami összhatásában azt eredményezi, hogy szárítás után olyan, mintha bomba robbant volna a fejemen.
Ebben a tendenciózus változásban üdítő élmény a mostani várandósság, kicsit újra emlékeztet hajam egy hajdan volt lányéra, aki akkoriban cseppet sem törődött azzal, mi lóg le a feje tetejéről - úgy volt jó, ahogy volt. (Persze mostani örömöm nem tart majd soká, hamarosan kezdődik majd a sírógörcsös szülés utáni hajhullás, nálam sajnos menetrendszerű jelenség.)
Nektek változott a hajatok a "régi időkhöz" képest?
Szóljon most az idő múlásáról egy vonatkozó tartalmat is megvillantó, a hatvanas-hetvenes évek levegőjétől átitatott dal kedves dalnokunktól, Cseh Tamástól. Sej-haj...
3 megjegyzés:
Sziasztok!
Az én hajam is megváltozott. Ahogy a dalban, szőke volt, aztán olyan semmilyen barna lett:(
Igen, az enyém is változott színében és állagában is. Hullik és deresedik.
Hogy úgy bólogassak, hogy közben ellent is mondok: a göndör hajban az a jó, ami a rossz, hogy mindig külön életet él, és nem csak a hormonokkal áll függésben, de a lélekkel és még a csillagok állásával is - szerintem. A hajamnak, mintha a kutyám lenne, nem tudok hazudni, meg kell várni, amíg jól leszünk.
Szóval én terhességektől, kortól függetlenül megszoktam, hogy hol ilyen, hol olyan, és nem uralkodhatok felette.
És igen, szülés után mindig krumplihéj színre vált, na azt utálom.
Megjegyzés küldése