A lelkiismeretes
szülő vért pisil, mire kiválasztja kedvence számára a tuti közoktatási intézményt. Hosszas vívódás után Bendőt azért hurcoltam el az utcánk sarkán álló általános iskolából
a menő hatosztályos gimnáziumba, mert rájöttem, hogy a fiam zseni. Szendvicsgyereknél nem cicóztam ennyit, már
negyedik után átcuccolt egy
nyolcosztályos gimibe, no nem kimagasló szellemi képességeire való tekintettel, hanem azért, mert egy lusta disznó, aki érzelmileg két vállra fekteti a jóhiszemű
tanárokat. Megérzéseim ötven százalékban helyesnek bizonyultak. Bendőről villámgyorsan kiderült, hogy
nem zseni. Az idén angolból is rontott,
A kettes
miatt zárt le négyesre az a paraszt, amit azért kaptam, mert megdobáltak a többiek
naranccsal.
No tessék, nem csak nem zseni, de még balfék is.
Kisszendvicsben nem csalódtam. Éppen olyan sunyivitézzé cseperedett,
mint amilyennek az alsó tagozaton ígérkezett. Meglepetésemre a gimnáziumban sem tűnt fel senkinek,
hogy a gyerekem nem tud írni, számolni, és azt hiszem, olvasni sem. Legfeljebb
úgy tesz, mintha. Így aztán elégtétellel nyugtáztam a hírt, hogy az új sulinkban vizsgákon adnak számot a nebulók az
év közben felcsipegetett tudásukról. Hatodik osztályban hétfőn matekból,
csütörtökön magyarból. Elviekben nem
támogatom a diákok szopatógépre kapcsolását, tizenéves gyerekeket vizsgákon cseszegetni nagyjából arra jó, hogy
idejében megkezdjék az élethosszig tartó szorongás elsajátítását. A valóság azonban néha felülírja az ideákat: Szendvicsgyerek esetében például kifejezett kárörömmel töltött el
a gondolat,
Höhöhö, most majd jól megszívja a disznó!
Gyakorlott anyaként péntek délután a kölyköt
felpakoltam a buszra matekcuccal együtt, nagyszülőknek
kiadtam az utasítást,
Hétvégén nincs herevere, ellenben van kőkemény matekozás.
Nagyis hétvége után vasárnap este nekiestem a kölyöknek,
Ugye beleverted a tökfejedbe a geometriát is?!
Kisszendvics megkezdte virtuális öldöklését a számítógépen,
Persze, ne aggódj, egész hétvégén csak tanultam.
Anyai pályafutásom során még sosem jött velem szembe ez a mondat, megilletődve motyogtam,
Jól van drágám, lazíts csak, holnap elviszlek autóval a matek
vizsgára.
Szendvicsgyerek meglepődve tekintett fel a vérfürdőből,
De mama, már mondtam neked, hogy holnap magyar vizsga van.
Nincs okom anyai rinyára. Mert tényleg mondta, nagyjából két hónappal ezelőtt. Ráadásul a
tételsor előkerült. A magyar
füzet, amibe a gyerek írt, előkerült. Az informatika füzet, amibe a gyerek
akkor írt, amikor nem volt meg a magyar füzet, előkerült. A természetismeret
füzet, amibe a gyerek akkor írt, amikor nem volt meg se a magyar, se az informatika füzet, előkerült. Nyilvánvalóan disznóság lett volna azért
cseszegetni, hogy írása olvashatatlan fostenger, ezáltal éves körmölése tanulás céljára alkalmatlan. Ilyen körülmények között röhejes lett volna azon nyifognom, hogy miért nem pótolta a vívóversenyek miatt ellógott irodalom órák anyagát.
Este tíz óráig átnéztünk négy tételt. Utána átadtam a stafétát
a hétvégi csapatépítő tréningről
hazatérő Embernek,
Te jössz bébi, baszom alássan,
Hétfőre már csak tizenkét tétel maradt,
Nyugi mama, fél 1-re megyek vizsgázni, direkt utolsónak
írtam be magamat.
Tizenegy órakor megvilágosultam: az
irodalom tételekhez nem csak nyelvtani kérdések, hanem memoriterek is tartoznak. A memoriter kifejezés magába foglalja azt az átlagosan
heti két új verssel szaporodó lavinát, melynek bemagoltatásával a tanév során az iskola a jobb sorsra érdemes családok békés életét dúlja fel. Ma már látom, túllihegtem az ügyet, Kisszendvics szelíden nyugtatgatott,
Ne légy olyan
ideges, a vizsgán kapok szöveggyűjtemény, a verset pedig megtanulom a felkészülési idő
alatt.
Délre végeztünk az összes tétellel.
Még maradt fél órája a gyereknek az autóban, hogy magáévá tegye az
éves nyelvtan anyagot. Szerinte csak az igazi lúzerek készülnek ilyen sokat egy tantárgyból, és az első piros lámpától kezdve mártírarccal bámult ki az ablakon.
Fél egykor megkönnyebbülten löktem ki a suli előtt az autóból, s
biztosítottam arról,
Garantáltan szétrúgom
a segged, ha egyest kapsz.
No, mit gondoltok, milyen osztályzatot kapott?
És mekkora arccal jött ki a vizsgáról?
7 megjegyzés:
Négyest? :)
A füzet szuper, az illusztrációkon is látszik h a gyerek átérezte Robinson szenvedését és félelmeit. Az Antigoné és Robinson közötti témák nyilván az informatika és a természetismeret füzetben vannak, ami abszolút helyes, és kétségtelenül pontosan tudja, hogy hol találhatók a mohák és a gerincesek közötti élőlényekről szóló feljegyzései.
Sztem addig örülj amíg egyáltalán hazajár, az enyém szívesebben tölti a szünidőt is egyedül egy Isten háta mögötti tanyán, birkák, lovak, tehenek és egyéb állatok között.
Á, az ilyenek ötöst szoktak kapni.
Jaj Irma, most megint rossz helyen olvastam a bejegyzést. Egy rakás morcos fővő utas között vihoghattam a héven. Nem voltam népszerű. Amúgy Kisszendvics későbbi sikerességéhez nem fér kétség. A főiskolai csoportomból az a fiú vitte a legtöbbre, aki rendíthetetlen nyugalmában annyira későn jött a vizsgára, hogy a tanár már zárta a termet, többnyire kölcsön füzetből készült(?) és a gyakorlatra el se jött, úgyhogy az esettanulmányhoz kitalált gyerekét nekünk kellett belevarázsolnunk a szociometriába. (Peremgyerek lett.) Szóval hajrá Szendvicsgyerek, tiéd a jövő, gürcöljenek, akik erre belső késztetést éreznek:) Kriszta
:)))
Egyszer egy gyerekpszichológus azt mondta nekem, hogy tiszteljem a fiamat azokért a tulajdonságaiért, amelyben nem olyan, amilyen én vagyok. Akkor azt gondoltam, hogy síkhülye ez a nő. Most már látom, hogy igaza van. Lazaságból pl. nagyon sokat tanultam a fiamtól.Csak bírjam ezt a nagy lazaságot idegekkel.
Remélem, a Peremgyerek megtalálta a helyét a nagyvilágban:))
Anyus, nem jár haza, hazahozatja magát autóval.
Peremgyerek -mint a virtuális gyerekek általában-tök jól van, ellentmondva a kolléga által leírt számos korai gyanújelnek:)Ölelem a pszichológus asszonyt! Igen, a gyereknevelésnél jobb önismereti tréning kevés van. Feszegessük bátran elfogadásunk határait! Tiszteljük gyermekünk másságát! Sok választási lehetőségünk úgysincs:) Annak teljes tudatában persze, hogy akárhogy sül el a dolog, a végén minket lehet legjobban hibáztatni. Mert elfogadtuk, és engedtük. Vagy mert nem fogadtuk el, és noszogattuk, vagy korlátoztuk.
Hagyjuk a pácban csak a kölköt, hadd tanulja meg saját kárán, illetve csak akkora pácban hagyjuk, amiből még éppen ki tud mászni, vagy rakjunk bele létrát! Végkicsengésként lazaság, királyság, citromfűtea, hajfesték. Uff. Kriszta
:))) Kriszta, úgy írsz, mintha legalább féltucat gyermeked lenne. Én a létrára, és a hajfestékre szavazok:)
He he, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg:) Aztán sokat segít az is, ha az ember meghallgat évi 2-400 pácban lévő szülőt, gyereket,pedagógust és hozzá mindenféle szakemberek írásait olvasgatja. A bölcsesség meg csak úgy árad...K.
Megjegyzés küldése