Szerző: FiloSzofi
Ezt az összeállítást még a költőinkről, költészetről való megemlékezés ihlette. A képek közt ott a születésnapos, vidáman, ahogy illik. Mindegyik felvétel valahol a szabadban készült, ez is koncepció részemről, talán mert én is már annyira a zöldbe vágyom, ahol maga az ember is más, ő is "növény" lesz.
A kérdés mindig az, ki van a képen?
1. Ez a kép megfordult már a Litera odalán mint feladvány, de nem volt szívem kihagyni. Két alakot valószínü felismertek róla.
Küönösen kedves nekem ez a kép, mert valami olyasmi történik itt, ami az egyik legjobb dolog a világon: séta a természetben, barátokkal. Nem strandolás a gyerekekkel, nem sport, nem "program", hanem együtt-lét a falakon kívül. Szabadság, beszélgetés.
3. Két kép, egy ember életének két széle, két világ. Érzitek a különbséget a köztük, a teljes, befejezett öltözet és a vállra kapott kardigánok (az egyik inkább susi) között? Az első képen a család helyet foglal a tájban, a másikban odaáll a háttér elé, jellegzetes korabeli gesztus mindkettő.
Mindketten írók, mindkettejük neve megfejtésre vár.
4. Fiatal férfi a francia vidéken, '40-es évek. Elrejtőzne talán? Nincsenek lombok. Vajon tudta a fényképész, hogy épp kettévágja az arcot az a vessző?
Erős francia hagyományok a családban, a költészet apáról fiúra száll. Sokat fordított.
5. Hát, mit mondjak...nagy kópé az öreg. Ezt nem azért mondom, csak ezért a képért. Itt az ember, aki kilátogat a természetbe, a győztes, férfi - de nem az, aki megvívott az elemekkel, aki szándéka alá hajtotta a földet, hanem aki már a kilátogat a művelt vidékre- A szivarral vele jött a szobája, fotelje, asztala.
6. Az első fényképem pont ilyen a szüleimről. Pont így maradt le a lábuk. Pont így nem tudja a gyerekszem befogni a felnőtt alakot.
A nyári nap bohókásra pettyezi ezt a komoly embert. Aki eljött hozzá, megláthatta ezt a napsütéses nyári énjét.
Aki eljött hozzá a nyári lakba, felírta nevét a falra. Lehet böngészni!
Ugyanott. Apa és lánya. Vajon most anya fényképez? Az ő tekintete ez?
7. Ellentmondás a kifejezés és a helyzet között. A kosarakat elengedték, egy heverésző társaságnak kell lenni nem messze. Ő nincs velük, valami feszélyezi talán?
8. Itt többen együtt, a fentiekből is. Ezzel zárom a sort, és kívánok nektek sok napfényes délutánt, sok jó baráti beszélgetést!
Ezt az összeállítást még a költőinkről, költészetről való megemlékezés ihlette. A képek közt ott a születésnapos, vidáman, ahogy illik. Mindegyik felvétel valahol a szabadban készült, ez is koncepció részemről, talán mert én is már annyira a zöldbe vágyom, ahol maga az ember is más, ő is "növény" lesz.
A kérdés mindig az, ki van a képen?
1. Ez a kép megfordult már a Litera odalán mint feladvány, de nem volt szívem kihagyni. Két alakot valószínü felismertek róla.
Küönösen kedves nekem ez a kép, mert valami olyasmi történik itt, ami az egyik legjobb dolog a világon: séta a természetben, barátokkal. Nem strandolás a gyerekekkel, nem sport, nem "program", hanem együtt-lét a falakon kívül. Szabadság, beszélgetés.
2. Felismeritek-e ezt a fiatal lányt? A szőkesége megtévesztő. A fotón a fények összemossák alakját, haját a füvekkel és a fákkal. Mintha embert, növényt ugyanazzal a gesztussal rajzolták volna oda. Csak az eleven, nyílt tekintet szól ki a képből.
3. Két kép, egy ember életének két széle, két világ. Érzitek a különbséget a köztük, a teljes, befejezett öltözet és a vállra kapott kardigánok (az egyik inkább susi) között? Az első képen a család helyet foglal a tájban, a másikban odaáll a háttér elé, jellegzetes korabeli gesztus mindkettő.
Mindketten írók, mindkettejük neve megfejtésre vár.
És itt munka közben, erősen, közvetlenül:
4. Fiatal férfi a francia vidéken, '40-es évek. Elrejtőzne talán? Nincsenek lombok. Vajon tudta a fényképész, hogy épp kettévágja az arcot az a vessző?
Erős francia hagyományok a családban, a költészet apáról fiúra száll. Sokat fordított.
Itthon. Családias kép: apa és fia, meg a Balaton. Beszédesek a kezek, a tekintetek.
A fiú közben felnőtt, ha jól tudom, nem ír verseket, hanem zseniális tanár lett belőle. Olyan, aki ha magyaráz, megáll a levegőben a kirajzolt út, ahogy az agytekervényeken átszűrődik, és jólformált lesz a gondolat. Csak vendégeskedtem az óráin, de életre szóló élményt, és tudást adott.
. 5. Hát, mit mondjak...nagy kópé az öreg. Ezt nem azért mondom, csak ezért a képért. Itt az ember, aki kilátogat a természetbe, a győztes, férfi - de nem az, aki megvívott az elemekkel, aki szándéka alá hajtotta a földet, hanem aki már a kilátogat a művelt vidékre- A szivarral vele jött a szobája, fotelje, asztala.
6. Az első fényképem pont ilyen a szüleimről. Pont így maradt le a lábuk. Pont így nem tudja a gyerekszem befogni a felnőtt alakot.
A nyári nap bohókásra pettyezi ezt a komoly embert. Aki eljött hozzá, megláthatta ezt a napsütéses nyári énjét.
Aki eljött hozzá a nyári lakba, felírta nevét a falra. Lehet böngészni!
7. Ellentmondás a kifejezés és a helyzet között. A kosarakat elengedték, egy heverésző társaságnak kell lenni nem messze. Ő nincs velük, valami feszélyezi talán?
=8. Itt többen együtt, a fentiekből is. Ezzel zárom a sort, és kívánok nektek sok napfényes délutánt, sok jó baráti beszélgetést!
8 megjegyzés:
Idill, amitől megindul az emberi szív.
Mind szerethető, a természet templomában és a könyvtárszobában is. Mészölyből szakdolgoztam,tehát evidens. Weöres Hamvas Bélával együtt férkőzött be az értelem tartományaiba, Illyés a legnagyobb lelkiismeret, Móricz a Naplókban "rejtőzködő", Somlyóék kedvesek, Kassák, aki a beatnemzedék archetípusa lehetne talán, örökké élni akar /és fog is!/, és József Attila is megvan. Nemes Nagy Ágnes pedig sokaknak Babitsot "hozta le a hegyről...", mellesleg szuper magyartanár volt.
Ki maradt le, segítsetek!
A fiatal nő a fűben NEM Nemes Nagy Ágnes!
Megsúgtad a megoldást, de szinte hihetetlen. A szeme talán...
jaj, hát ez nagyon jó merítés! áhh, de volna most kedvem a fűben heverészni tőle, köszi Szofi!odaillene a sora, bár nem vagyunk költők, de az a sorozat, amikor orfűn heverünk, emlékszel, és abéni meg még kicsi volt. a parton, a kereszt alatt, van róla pár homályos feketefehér képem valahol. amúgy meg nem tudom, a szőke lány ismerős, de tényleg nem így, hanem valahogy mintha ismerném, de smink nélkül még sopse láttam, olyan. nem jövök rá. a Kissomlyó hát nagyon cukker! Meg a Babitsék is, olyan megható az a két kép, pedig a Török Sophienak van egy olyan merev arca is, ami kicsit ijesztő, de ezek a családi képek tényleg olyan mások, mint a társasági portrék. hát a sanyibácsi meg a kosárral, az a fej, az izé...hát epic.
Jó, hát elárulom: Jókai Anna. És most lelepleződött, hogy ő sem mindig ugyanúgy néz ki :)
És még ott van Polcz Alaine Mészöly mellett, és a mindketten a nagy társaságban.
Ja hát Polcz Alainet felismertem, azt nem gondoltam hogy ő is kérdés, ki más lenne Mészöly mellett?de J.A.-ra sose jöttem volna rá, azt hiszem. talán, mert mindig szemüvegesnek láttam, elképzelni se tudtam volna nélküle.
Hát én sem találtam volna ki amúgy,annyira megcsinálta magának azt az egy állandó karaktert, hogy el se lehet képzelni máshogy. Mint pl én egyenes rövid hajjal.
Na és a másik kitalálós posztból tudsz valakit, vagy túl nehéz? Ott senki sem magyar.
na hát ez az egy, amire rájöttem egyből, hogy senkise magyar :) nem tudom, elsőre csak a Nabokov meg hát nyilván Hrabal van meg, mert ők annyira ismert karakterek.szerintem ez így túl nehéz, mert képről senkise ismerős. talán, ha adnál valami könnyítést hozzá, mondjuk irodalmi lakokat, akiket lehet kötni aháttérsztorikhoz, vagy nem tudom, vagy a szavaikat valahogy megidézni. talán úgy menne,nem tudom
Megjegyzés küldése