Szerző: FiloSzofi
És ő az, akire tudtam, hogy bizton számíthatok, ha eljön az ideje. A babazsák. Ha csak annyit mondok róla, hogy úgy megyünk az oviba négyesben, hogy a két nagyobb fogja a kezem, már az szinte elég. (Ők, mármint a nagyok, nagyon értékelik.) Az pedig nagyon vidám, ahogy a szembejövők bámulnak, és feltörnek a megjegyzések: "Nézd, ott is egy baba, juj de pici!" Jaj, de cuki, milyen nyugis!)
Nem csak szabad marad a kéz, nem fáj a hát, de ahogy elindulunk, a baba mély álomba merül. És nem utolsó sorban feltűnés nélkül szoptathatunk benne. Én hidegben egy horgolt poncsót vetettem be mellé takarásnak, most egy laza kendőt. Semmi nem látszik, és őt sem kell mozgatni.Játszótéren, vagy ahol senki nem lóg a szánkba, plusz kendő nélkül is oké, a lényeg nem látszik. Fí háromhetes volt, amikor lazán végigültem vele egy hokimeccset élőben, fel se vette. Mintha csak a hasmaban volna.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazán az újszülött, kisbabás időszakra megfelelő ez a hordozási mód, nagybabának már inkább egy mei tai jellegű való, vagy igazi, kötős kendő. De egy picit még olyan jó ölelni, és nem kell frissenszülten a babakocsit sem emelgetni. Emellett az első időszakban talán nem csak nekem túl nagy kihívás a sima kendő felkötözése a nyeklő-nyakló babával. Persze, vannak profik és ügyesek, akiknek meg se kottyan az sem.
Ezt tehát nem kell kötni, saját méretre választható, és egy-két hajtással még lehetőség van finomhangolásra. A honlapon láttam, hogy már állítható verzió is van, azt nem próbáltam. Szintén nem mellékes továbbá, hogy amikor alig van az embernek ruhája, mert már, vagy még nem jó a repertoár nagy része, akkor ez a kendő öltöztet. Több vidám, színes modell közül választottam az enyémet, ami pont így néz ki (de nem hordok átlátszó pólót hozzá) :
Most pedig egy igazi mindennapi termék következik. Már fent van a legnagyobb videómegosztón is, lehet kapni a hiperekben, legalábbis régen lehetett. Én is valami diszkontban szereztem. Hogy röhejes-e hastáncolni terhesen? Igen. Röhejes-e hastáncolni szülés után? Kicsit. De bírható, és megtehető. Ennek a két programnak a nagy része végezhető ebben az időszakban, kivéve a hasizom-gyakorlatok nagy részét. A nyújtások, a csípő, hát és kar erősítés, lazítás nagyjából fedik azokat a mozdulatokat, amelyekkel a kismama jógán, vagy a Kriston-féle testreform tornán találkozhatunk ("Kívül formál, belül óv"). Aki bele akar csapni a lecsóba, és kockás hasra gyúr, az ne ezt keresse, de engem már párszor összekapart ez a program a kritikus helyzetekben. Nem idegesítő a zenéje, több rövid szakaszból áll, így megszakításokkal is lehet végezni.
A terhes-ipar termékeinek jó része pelyva, ezt tudjuk, de azért ne feledkezzünk meg az igaz barátokról, akik hűségesen végigkísérik a várandósságot, vagy éppen a kisbabás időszakban nyújtanak támaszt (nehogy felboruljunk). Így a harmadik terhesség alatt jóérzéssel gondoltam azokra, akikre bizton számíthatok, de lettek újonnan csatlakozók is.
Mellesleg az is jó a többedik terhességben, hogy aminek el kellett hullani, az már elhullott, meg is lett siratva, gyászolva, dolog lezárva. Annál nagyobb öröm, ha bővül a repertoár!
Ilyen új kísérő lett nekem a jóga. Amikor az első babámat vártam, és olvastam a neten, hogy ki mire jár, nem nagyon figyeltem, pénzem sem volt, terhes-identitásom se igazán, ami pedig elengedhetetlen az ilyesmihez. Nem a jógához, hanem a "kismama" kezdetű programokhoz.
A másodikkal még az első babát hordtam mókázni, az tökéletesen elég volt. Na de most! Két gyerek oviban, munkahely vége, enyém a világ!
 |
| Lori Portka grafika |
Az első egy-két alkalom inkább érdekes volt, mint jó. Úgy éreztem magam utána, mint mikor sokat fekszem a fűben teljes elengedettséggel, és szinte érzem, ahogy föld magába szippant.
Jellemző volt, hogy az óra után mindig sapkát húztam, és le se akartam venni (igaz, tél volt, de amúgy nem vagyok nagy sapkás), és kesztyűben maradtam a metrón. Nem tudom máshogy fogalmazni, csak hogy nem esett jól kilépni a testem köré font burokból. Itthon meg aludtam rá egy nagyot, ha tehettem (micsoda luxus, figyelitek!), mert fáradt voltam. Mindez azonban nem volt kellemetlen, inkább ígéretes.
Ja, és pár alkalom után kialakult a függés. Egyszerűen akartam menni, kellett, hiányzott, és hamarosan megérkeztek a konkrét pozitívumok is. Az óra utáni fáradtságot felváltotta az energia, a boldogság, no meg a testem is hálás volt. Nem fájt semmim, jól aludtam, nem voltam elnehezülve. Ha kimaradt egy alkalom, megéreztem.Segített evidenciában tartani az intim tornát, a jó légzést fájások idejére, és még jónéhány testérzettel gazdagodtam.
És most jön csattanó:
És most jön csattanó:
A szülés alatt nem csak a fájásokat tudtam kiválóan elsóhajtani, de a férjem segítségével, egy kritikus időszakon is átsegített a jógán alkalmazott relaxáció. Már igencsak sűrű és erős fájások idején tudott kikapcsolni annyira, hogy pihentem, összeszedtem magam, tompult a fájdalomérzet, és átlendültem egy stagnáló állapoton. (Örök hála, Janzer Andi!) A fájásmérő egyértelműen ki is rajzolta, amit éreztem. A kiugrások ugyan maradtak, de köztük sima vonal. Nem tudom, mi lett volna, ha tovább hagynak így minket, mert aztán jött a doki szívhangot nézni, mert mittomén még mit, kirángattak a relaxból, és onnantól felgyorsultak az események.
Most, hogy letelt a hat hét, újra mehetek, majd beszámolok róla, tényleg lehet-e kisbabával együtt jógázni.
És ő az, akire tudtam, hogy bizton számíthatok, ha eljön az ideje. A babazsák. Ha csak annyit mondok róla, hogy úgy megyünk az oviba négyesben, hogy a két nagyobb fogja a kezem, már az szinte elég. (Ők, mármint a nagyok, nagyon értékelik.) Az pedig nagyon vidám, ahogy a szembejövők bámulnak, és feltörnek a megjegyzések: "Nézd, ott is egy baba, juj de pici!" Jaj, de cuki, milyen nyugis!)
Nem csak szabad marad a kéz, nem fáj a hát, de ahogy elindulunk, a baba mély álomba merül. És nem utolsó sorban feltűnés nélkül szoptathatunk benne. Én hidegben egy horgolt poncsót vetettem be mellé takarásnak, most egy laza kendőt. Semmi nem látszik, és őt sem kell mozgatni.Játszótéren, vagy ahol senki nem lóg a szánkba, plusz kendő nélkül is oké, a lényeg nem látszik. Fí háromhetes volt, amikor lazán végigültem vele egy hokimeccset élőben, fel se vette. Mintha csak a hasmaban volna.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy igazán az újszülött, kisbabás időszakra megfelelő ez a hordozási mód, nagybabának már inkább egy mei tai jellegű való, vagy igazi, kötős kendő. De egy picit még olyan jó ölelni, és nem kell frissenszülten a babakocsit sem emelgetni. Emellett az első időszakban talán nem csak nekem túl nagy kihívás a sima kendő felkötözése a nyeklő-nyakló babával. Persze, vannak profik és ügyesek, akiknek meg se kottyan az sem.
Ezt tehát nem kell kötni, saját méretre választható, és egy-két hajtással még lehetőség van finomhangolásra. A honlapon láttam, hogy már állítható verzió is van, azt nem próbáltam. Szintén nem mellékes továbbá, hogy amikor alig van az embernek ruhája, mert már, vagy még nem jó a repertoár nagy része, akkor ez a kendő öltöztet. Több vidám, színes modell közül választottam az enyémet, ami pont így néz ki (de nem hordok átlátszó pólót hozzá) :
 |
| Bohém-mama babazsák |
Most pedig egy igazi mindennapi termék következik. Már fent van a legnagyobb videómegosztón is, lehet kapni a hiperekben, legalábbis régen lehetett. Én is valami diszkontban szereztem. Hogy röhejes-e hastáncolni terhesen? Igen. Röhejes-e hastáncolni szülés után? Kicsit. De bírható, és megtehető. Ennek a két programnak a nagy része végezhető ebben az időszakban, kivéve a hasizom-gyakorlatok nagy részét. A nyújtások, a csípő, hát és kar erősítés, lazítás nagyjából fedik azokat a mozdulatokat, amelyekkel a kismama jógán, vagy a Kriston-féle testreform tornán találkozhatunk ("Kívül formál, belül óv"). Aki bele akar csapni a lecsóba, és kockás hasra gyúr, az ne ezt keresse, de engem már párszor összekapart ez a program a kritikus helyzetekben. Nem idegesítő a zenéje, több rövid szakaszból áll, így megszakításokkal is lehet végezni.
Szót kell még ejtenünk A Szoknyáról, aki minden nő álma lehet, mert nem terhes-szoknya, de rugalmas és széles a dereka. Jó az esése, a hossza, és nem bolyhosodik. Egész véletlenül szereztem be évekkel ezelőtt egy átlagos boltban, fillérekért. Ebben jógáztam, és voltam színházban, játszótéren, nagyjából minden időben. Zseniális. A kórházból is ebben jöttem haza, és hordom azóta is rendületlenül. Fekete, ami előny, de még jobb lenne, ha szerezhetnék belőle színeset is, akkor MINDIG lenne ruhám, amibe GONDOLKODÁS NÉLKÜL beleugorhatok. A fénykép egyelőre nem sikerült, talán ha kisüt a nap, de szerintem el tudjátok képzelni, a fejetekben biztos ott van az a darab, ami bármikor felvehető.
Nagyon kíváncsi vagyok, nektek mi (volt) a mankó, a nélkülözhetetlen barát (természetesen a pocakharang mellett :) ) hűséges és hasznos társ ebben az időszakban. Írjátok meg!
10 megjegyzés:
Kommersz és cseppet sem trendi, de én nagyon szerettem babakocsit tolni. A három gyerek cseperedésével éveken át tologattam, legfeljebb kismotorral vagy triciklivel csatlakoztak a nagyobbak. Mikor elváltunk szabályos elvonási tüneteim voltak. A belakott babakocsiban minden elfért, a meglévő nagyobb gyerekek az oldalába kapaszkodhattak. Utána sete-sután gyömöszöltem tele a táskámat, szatyrokat kellett vinnem, és ami a legfontosabb, nem volt mibe kapaszkodnom. Hiába mozogtam könnyebben,nehéz volt visszaszokni a babakocsi nélküli világba. Ilyen lehet, mikor valakit több év után terepjáróból egy slank és fürge sportkocsiba ültetnek.
Jaj, ez annyira így van, szórul szóra! Pedig előtte milyen koloncnak tűnik!
A bébikocsi -- nekünk még négy kerekű -- a szabadság szimbóluma volt. Az egyik gyerkőccel még a lucernásban is jártam, a másikkal csak a "földön". Amikor autóba ültettük őket, csak bambultak.
Én a hajszárítónk nélkül nem bírtam volna ki. Ha már minden trükk befuccsolt, bekapcsoltuk, és a ded elernyedt a karjaimban, fél perc múlva pedig már aludt. Aztán már csak az mutatvány hiányzott, hogy leteszem :)
hajszárító, egy robosztus plüssvízilópárna, a himbilimbi 8mint neked ez a hordozó, nekem az, egészen múlt hétig, amíg muszáj volt feladni. én nem tudom mi a neve a miénknek, unikális darab, turiban vettem, nevét se tudom, egy igazi erszény, amiben nulla napos és két kilós kortól kb. kilenc hónapos és hét kilós korig elférünk simán. sose láttam párját, azért is nevezzük himbilimbinek, mert hivatalos neve nem ismert. egy kenguruszerű,amin van kívül egy zsák varrva, igazi erszényes állatokról mintázott dolog. ha gondolod, kölcsönadhatom, mi épp most tettük le a gipsz miatt, és eljött a babakocsi ideje, ami ezúttal versenyautószerű háromkerekű, nagyon szeretem vezetni. igazi száguldás-porseszerelem, nekünk most jött el az ideje, hogy fizikailag is meg lelkileg is letegyem a babaut végre, és ő is nagyon élvezi, hálistennek!szóval bisszaszívok minden rosszat, amit a babakocsikról mondtam, csak akkor még nem értünk meg rá, de most, mint egy biztonságos űrbázis, olyan nekem.
egyébként Lotte nekem a hordozóról is épp olyan nehéz volt most leszokni, imbolyogtam az utcán, ésúgy éreztem, mintha nem maradnának egyben a tagjaim, ha nincs rajtam a baba. hálistennek itt a babakocsi, azóta van mibe kapaszkodnom!
na azért arra a babás jógázásra kíváncsi leszek, majd mesélj. már előkészítettem a kalapom, ahogy ígértem múltkor, megeszem, ha azt mondod, hogy van értelme :) mondjuk azt nem kétlem, a séta kettesben a babával az önmagában lehet egy zen-elvonulás, nekem általában az szokott lenni, főleg, ha alszik. de ha a jóga közben ébren vanl, én azt nem tudom elképzelni, hogy lehet nem őrá figyelni, azért gondolom marhaságnak, nem merő gonoszkodásból mondom, de szerintem eleve reménytelen próbálkozás. maximum nagyon újszülöttel, aki még kozmikus mélysségekbe merülve alszik órák hosszát. de akkor meg minek is jógázni, azt nem értem, az önmagában egy nagy lélegzetvétel, ha alszik a baba.
Nohát, nem tudom, nekem is vannak fenntartásaim. Egyelőre mondjuk fényévekre vagyok a jógától. Allergia, torokgyulladás, költözés, ügyintézés, pénztelenség, plusz fakultatív egyéni nyomorok. De azért mindenképp kipróbálom, ha odajutok, mert őrülten vágyom a jógára, itthon meg nem megy...
De feltétlenül beszámolok.
A vízilópárnának mi a tudománya?
a vízilópárnát nem ismered??? áhh, hát akkor legközelebb feltétlenül ki kell próbálnod, ha itt alszol!!!!egyszerűen az olyan, mint hogy "minden időne-tiszacipőben!" vagyis hogy terhességtől szülésen át szoptatásig mindenhol jó, ha odateszed, valahogy mindig kompatibilis, vagy a hasta tartja, vagy a csecsemőt, és közben szabad a kezed, mert egy robosztus lény, ahová teszed, ott tartja meg éppen a megtámasztanai valódat! és közben nézu is, rendesen, szóval lelke van, nem vagy egyedül. hédi vele alszik, a fülébe kapaszkodva, szóval kész szőranya, és úgy híjva, hogy Dedeajja-tehát teljesen a dublőröm a nehéz helyzetekben :)egyébként meg elhiszem, hogy vágysz a jógára, én is, annál jobban csak az úszásra meg a biciklizésre. de engem borzasztóan zavarna a babamamás jógában a baba, az a baj, mint ahogy úszni se szeretek egy másik emberrel a nyakamban, sőt -mea culpa- de biciklizni se,pont a szabadságomlényegét veszti el, hogy még akkor is felelősen kell odafigyelnem őrá.
Megjegyzés küldése