KitűNő - Ünnepi beszélgetés Lévai Anikóval

Fotók: Burger Barna

Öt gyermek, két munkahely – és számtalan társadalmi kötelezettség. Többemberes feladat egy törékeny nőre bízva. Karácsony előtt Lévai Anikóval, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövetével beszélgettünk az adventi "szeretet.éhség." adománygyűjtő akció apropóján, melyhez az Onleány Társasblog is felhívással csatlakozott.

Sokat utazik az országban. Hogy látja, a szeretetéhség vagy az éhség jelenti-e napjainkban a nagyobb problémát?

Sajnos mind a kettő jelen van. A rászorulók különbözőképpen reagálnak a megváltozott körülményekre, a sokszor hirtelen jött bajra. Vannak, akiket a szegénység, a szükség még összetartóbbá, a másikra jobban figyelővé tesz, ott nem kell a szeretetéhségtől tartani, ott „csak” az éhséggel kell a segélyszervezeteknek megbirkózniuk. De vannak, ahol családok, közösségek zilálódnak szét a szegénység miatt, ilyenkor a gyerekekben és a felnőttekben is erősebb a szeretetéhség. Ilyen esetekben már komoly lelki segítségre is szükség lehet. Reményvesztettebb, kiszolgáltatottabb az ember, ha nem érzi, hogy van mellette valaki, akire mindig számíthat. Ezt a hitet visszaadni legalább olyan fontos, mint ételt adni az éhezőnek. Nehéz napok, hetek vannak mögöttünk és az előttünk álló hónapok se lesznek egyszerűek. Szomorú és fájdalmas látni, hogy egyre többen szorulnak segítségre. Az Ökumenikus Segélyszervezet adventi gyűjtésének mottója egyszerre szeretne reményt adni és mindenki által érthetően összefoglalni a sokak életét megnehezítő, sokszor tragikus mértékben jelentkező problémákat: ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanok, esélyt az esélyteleneknek.

Árvíz idején

 Mit csinál adománygyűjtő kampány idején egy jószolgálati nagykövet?

Egy adománygyűjtő körút egyben a jószolgálati nagykövetek közös kampánya is, amelynek célja, hogy megismerjék a munkánkat, a céljainkat. Szeretnénk minél több embert meggyőzni arról a nagyon egyszerűnek tűnő tényről, miszerint minden segítség számít. A jószolgálati nagykövet természetesen nemcsak az arcát adja a kampányhoz, de tevékenyen részt is vesz a jószolgálati munkában. Ha kell, gumicsizmában terepen dolgozik, ha kell, előadást tart a segítségnyújtás lehetőségeiről és módszertanáról. Nagy öröm számomra, hogy idén mindez az európai figyelem középpontjába kerülhetett, hiszen 2011 az önkéntesség európai éve. Ez nagy lehetőség, hiszen sokan megismerhették a munkánkat, s ami még fontosabb: a segíteni akaróknak megoldásokat kínálhatott ahhoz, hogy eljuthassanak a segítségre szorulókhoz.

"Árvízi autós"

Az idei tapasztalatok mit mutatnak, válságos időkben is megnyílnak a szívek és a pénztárcák?

Szerencsére igen. Azok, akik régóta támogatnak bennünket, a nehézségek ellenére sem pártoltak el tőlünk, sőt új támogatók is csatlakoznak hozzánk. A szolidaritás újra értékké válik, s ez kifejezi a reményt, hogy a bajban számíthatunk egymásra. Lehet, hogy az összegek kisebbek, de a lehetőségéhez képest egyre több cégre, szervezetre és segíteni akaró polgárra számíthatunk. Nagyon sokan, egyre többen értik meg, hogy aki adni tud, annak adnia kötelesség. Ilyen szempontból fontosak a segélyszervezetek már említett kampányai. Az a szemléletváltozás, ami az utóbbi időben bekövetkezett, a segélyszervezetek munkájának eredménye is.Ebben az évben létrehoztunk egy adventi gyűjtés adományvonalat, a 1353-at, a „sok kicsi sokra megy” összefogás jegyében, azok számára, akik talán kisebb összeggel, de nagy szeretettel szeretnének adakozni.

A vörösiszap-katasztrófakor

Mire fordítja idén a segélyszervezet az adakozók felajánlásait?

Az adventi kampányunk az Ökumenikus Segélyszervezet egész éves munkáját segíti, azt alapozza meg. Nem alkalmi, karácsonyi akció csupán, hanem a már folyamatban lévő programjaink eredményes folytatásában segít. Ökumenikus Segélyszervezet tizennyolc intézményében folyik egész évben a munka: a családok átmeneti otthonaiban, a hajléktalanokkal vagy a szenvedélybetegekkel foglalkozó központjainkban. Nem kell ahhoz égszakadás-földindulás, hogy elköltsük a gyűjtésekből származó pénzt.

Bajbajutott családok  gyermekeivel

A "szeretet. éhség." jelképe a kiharapott mézeskalács szív. A szolnoki Családok Átmeneti Otthonában nehéz sorsú gyerekekkel együtt sütött mézeskalács szíveket. Milyen volt a gyerekekkel dolgozni?

Gyerekekkel lenni mindig öröm. Egy gyerek szemében akkor is ott a remény sugara, ha nehéz körülmények között él. Ez a hit, a gyerek azon hite, hogy létezik a jó, létezik és lehetséges boldogság, olyan erőt ad, amelyet nehéz szavakkal leírni. Ezt az erőt, ezt az energiát arra kell fordítani, hogy ez a gyermeki remény valósággá váljon. Az átmeneti otthonban élő gyerekekkel advent idején együtt készülődni nagyon jó érzés, ők is felszabadultak, vidámak, bizakodóak. Jó volt velük dolgozni.

Ön is nagycsaládos, ötgyermekes anya, háziasszony. Bekukucskálhatunk picit a konyhaablakon? Készül valami mézes finomság karácsonyra?

Igen, az első adag már el is készült, Sári lányom műve. A gyerekek ilyenkor alig várják a karácsonyi készülődést. Mindannyian nagy igyekezettel vesznek részt a konyhai munkában, mindenki megtalálja a testhezálló feladatot, amelynek révén a kreativitásukat is kiélhetik. Ilyenkor újabb és újabb díszítések ötletei valósulnak meg. Minden csupa liszt, és mindent finom süteményillat hat át, nem csoda hát, hogy a sütőtől az asztalig vezető úton a mézeskalácsok egy része „eltűnik”, ami ok a nevetésre, s persze ok a dicséretre is, ha valami különösen ízletesre sikerült. Mi, lányok, ilyenkor igazán elemünkben vagyunk, igazi „barátnés” a hangulat a konyhában, komoly konzultációkkal, hogy mit és hogyan készítsünk el, és persze sok vidámsággal.

Adventi családi együttlét

Van bevált recept?

Több is! De ha már mézről van szó, egyik kedvencünk a mézes zserbó, amit kicsit macerás ugyan elkészíteni, de az íze kárpótol a sok munkáért. (A mézes zserbó receptje az interjú végén található - a szerk.)

Végezetül, van-e valamilyen kedvenc karácsonyi zene, amit ajánlana olvasóinknak az adventi sütögetések mellé?

Gyerekeim tanultak, tanulnak és szeretik a zenét. Mindig vannak családi kedvencek, amiket a karácsonyi készülődés közben, de reggel iskolába menet az autóban is együtt hallgathatunk. Nálunk idén kétségtelenül a Ghymes együttes lemeze ez, melyet Törőcsik Marival együtt készítettek. Egy szép karácsonyi dalukkal kívánok áldott készülődést!

...................................................................................................................................................................

Mézes zserbó, ahogy Lévai Anikó készíti

Hozzávalók: 

A  tésztához: 

12 dkg méz, 10 dkg vaj, 0,5 dl tej, 2 tojás, 16 dkg cukor, fél citrom leve, 60 dkg liszt, 1 kiskanál szódabikarbóna, 1 tasak vaníliás cukor, 1 kiskanál őrölt fahéj, só

A Konyhaablakból c. könyvből

Elkészítés: A mézet a vajjal és a tejjel felforrósítjuk. A tojásokat kikeverjük a kristálycukorral és a citromlével, gyors mozdulatokkal a mézes keverékhez adjuk.

A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, a vaníliás cukorral, a fahéjjal és egy csipet sóval. A tojásos-mézes keverékhez adjuk, fakanállal alaposan összekeverjük. Ragacsos keveréket kapunk, melynek tetejét elsimítjuk, és a keverőtálban hagyva fél órára betesszük a hűtőszekrénybe.

A sütőt előmelegítjük. A tésztát négy egyenlő részre osztjuk, lisztezett munkalapon átgyúrjuk, 4 rudat formálunk belőle. Liszttel beszórt két sütőpapírlap között egyenként kinyújtjuk. A felső sütőpapírlap a tepsi méretével legyen azonos. A "túlnyújtott" szegélyeket szabályosan körbevágjuk, a tésztalapot sütőpapírostól behúzzuk, beemeljük a tepsibe, a felső papírlapot eltávolítjuk. A tésztát 5-8 percig szép világosra sütjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni - óvatosan bánjunk vele, mert törékeny!

Hozzávalók a krémhez:

1 tasak vaníliás puding, 3 dl tej, 20 dkg porcukor, 2 tasak vaníliás cukor, 1 narancs reszelt héja, fél dl citromlé, fél dl rum

Máz: 20 dkg málna vagy ribizlilekvár, 20 dkg étcsokoládé

Elkészítés: A krémhez a pudingport sűrű péppé főzzük a tejjel, tetejére szitálunk 1 evőkanál porcukrot, hogy meg ne bőrösödjön, hagyjuk kihűlni. A vajat habosra keverjük a maradék porcukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadjuk a narancs reszelt héját. A pudinghoz keverjük a citromlevet és a rumot, kanalanként összedolgozzuk a vajas krémmel.

A lekvárt felforrósítjuk. A legszebb-legsimább lapot tepsibe fektetjük, megkenjük a krém felével, ráhelyezzük a második lapot, megkenjük a lekvár felével, a tetejére illesztjük a harmadik lapot, megkenjük a maradék krémmel, és betakarjuk a félre tett, sima aljára fordított lappal, kissé lenyomkodjuk. 

Egyenletesen megkenjük a maradék forró lekvárral, 20 percig szikkasztjuk. A csokoládét apróra vágjuk, meleg vízfürdőben felolvasztjuk, a sütemény tetejére öntjük, és egyenletesen elkenjük, hagyjuk teljesen megdermedni. Lazán letakarjuk, legalább 2 napig hűvös helyen "érleljük-puhítjuk".

Tálalás előtt forró vízbe mártogatott, szárazra törölt hosszú pengéjű késsel 5x5 cm-es négyzeteket, majd azok átlója mentén háromszögeket jelölünk be a máz tetején, és mindig csak annyit szeletelünk fel a tésztából, amennyi egy alkalommal várhatóan elfogy. Minél tovább áll, annál finomabb, puhább, porhanyósabb. Hűvös helyen, fólia-dobozba zárva nagyon sokáig friss marad, szilveszterre is remek!

Szerző: Lotte