2013. december 31., kedd

2013

Szerző: FiloSzofi


Ebben az évben a legjobb volt: kisbaba tarkót puszilgatni.

télen...

2013. december 30., hétfő

Megnéztük a Rumini játszóteret

Szerző: FiloSzofi


Máskor ebben az időszakban elégedetten heverészünk otthon, és a hasunkat simogatjuk. Idén viszont alig vártuk, hogy eljussunk egy jó kis játszótérre. Nem azért, mert átfogó életmódváltásba kezdtünk, csak a jó kis fosós-hányós vírus ült rá a karácsonyunkra. Elmaradtak a kimerítő családlátogatások, barátos karácsonyok, gyerektalálkozók, ehelyett én, az egyetlen ép gyomrú, egymagam pusztítom a bejglit az éjszakai virrasztások magányos óráiban.
A gyerekek amúgy jól vannak, gyorsan és flottul tudtak hányni, alig-alig megszakítva egy-egy kártyapartit. Viszont undorító hörgések közepette zaftosan köpködik a víruskolóniákat szanaszét. Ebbe én is beszálltam, szakterületem a köhögés, sajnos. Emiatt - mint egyetlen lehetőség - felértékelődtek a szabadtéri programok. Körbejártuk már zárás után a Bazilika előtti vásárt, álltunk esőben jóbarátokkal a bank eresze alatt, házi Bailey's-t iszogatva, most pedig megcéloztuk a mikuláskor megnyílt Rumini játszóteret az I. kerületi Mária téren.

2013. december 28., szombat

Olvasás, önfeledten

Szerző: Lotte  

Móni, a póni tragikomikus sztorija után (a rokkant ló pillanatnyilag szétboncolva várja bátyám garázsában a gyógyító beavatkozást) esssék szó egy sikerültebb ajándékról is.
A mi "középsőnk", Tüskeböki sok kis osztálytársával ellentétben úgy kezdte szeptemberben az első osztályt, hogy nem tudott még olvasni - nem erőltettük, elvégre azért van az iskola, hogy ott veselkedjen neki az ember gyereke az írás-olvasás tudományának. Úgy esett, hogy nem egy hagyományos metódussal dolgozó tanító néni osztályába került, Edit néni ugyanis a Meixner-módszerre esküszik, azzal okítja a hozzá járó huszonvalahány nebulót. Kissé macerásabbnak tűnik ugyan a haladás, mint kilencéves "nagyfiam" egyszerű olvasókönyve alapján - itt képeket, betűket, szótagokat vagdos, borítékokat rendezget és ragasztgat szülő, gyerek - de a kényelmetlenségek ellenére bizalommal fogadtuk a módszer hatékonyságát szenvedéllyel ecsetelő, tapasztalt tanító néni döntését.

2013. december 26., csütörtök

Móni, a póni

Szerző: Lotte   


Az egész úgy kezdődött, hogy kislányom az ősszel meglátta egy ovistársánál. Hosszan mesélt Róla, hogy milyen jó lenne, ha egyszer Ő mesélne neki elalvás előtt, igen, Móni, a mesélő póni. Bevallom, bizalmatlan voltam, ösztönösen irtózom a műanyag, színes póniktól, a lila-pink műszőrzettől, de Csupamosoly vágya nem csillapodott.
Mikor közeledett a Karácsony, levelet diktált, amelyben Őt és csakis Őt kérte a kis Jézustól. Mit volt mit tenni, hogy segítsünk a Jézuskának, mi magunk szedtük össze a kívánságlista tartalmát egy játékboltban. Itt találkoztam vele először: Mónival, a pónival.
Mikor szorongva kérdeztem, hol találom Őt, az eladólány harsányan vezetett egy polchoz, "jó, hogy most jöttetek (mondta bizalmaskodva), ez az utolsó darab!". Nos, próbáltam nyitott szívvel hozzáállni, meglátni Őt és megszeretni - nem mondhatnám, hogy sikerült. Külleme és hangja ugyanis csak tovább fokozta kellemetlen érzéseimet. Ezért a harsány rózsaszín, gülüszemű randaságért, amely nyúlfarknyira rövidített meséket hallat, ha a bal lábán lévő gombot nyomogatjuk - ezért kell kiadnunk több mint nyolcezer forintot? Nem torzítjuk el ezzel a gyerekünk ízlését? De Csupamosoly reménykedő arcocskáját felidézve mégis fogtam a jószágot, és megadóan a bevásárlókocsinkba tettem.

2013. december 24., kedd

A csönd válasza

Szerző: Onleány

Karl Rahner elmélkedésével kívánunk életünkben válaszokat hozó, kegyelemteljes Karácsonyt minden kedves olvasónknak!

Levél barátomnak
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Gott ist Mensch geworden. Das Geheimnis von Weihnachten. Herder, Freiburg im Breisgau, 1992, 117–124.
Karácsony… Szinte lemondóan mondjuk ki ezt a szót, mert kérdés, hogy egyáltalán meg tudjuk-e magyarázni a mai világban, mit is jelent a karácsony ünneplése. Egyértelmű, hogy ez az ünnep nem a karácsonyfáról, az ajándékokról, a meghitt otthonról és a többi megható hagyományról szól, amelyekre inkább kétkedve tekintünk. De mi lehet a valódi tartalma? Kedves barátom, próbálok ehhez némi útmutatást adni. Az élet nagy tapasztalatait a sors hozza, Isten és az ő kegyelme ajándékaként kapjuk, leginkább azonban csak azok részesülnek bennük, akik nyitottak a befogadásukra. Különben előfordulhat, hogy a csillag megjelenik életünk egén, de vakságunkban nem vesszük észre. A bölcsesség, a művészet és a szeretet legfontosabb pillanataira egész emberségünkkel, testünkkel, lelkünkkel kell felkészülnünk – hasonlóképp üdvösségünk ünnepének nagy napjaira is. Ne hagyd hát a véletlenre, ne kényszeredetten, egykedvűen sétálj bele. Készülj fel, akarj felkészülni! – ez az első lépés. A második: vedd a bátorságot, hogy egyedül légy. Csak ha ezt valóban megteszed, ha keresztényi odaadással teszed meg, akkor remélheted, hogy karácsonyi szívet: szelíd, türelmes, bátor, csendes, gyöngéd szívet ajándékozhatsz azoknak, akiket szeretni szeretnél. Ez a valódi ajándék a karácsonyfa alatt, e nélkül a többi csak mihaszna tárgy, amelyet máskor is megvehetünk. Mindenekelőtt tehát legyél egy kicsit magadban. Talán találsz egy szobát, ahol egyedül lehetsz. Vagy ismersz egy csöndes sétautat vagy egy magányos templomot.

2013. december 23., hétfő

Békés ünnepvárás

Szerző: Lotte   

Elsodort a karácsonyi készülődés, sosem tudom megállni, hogy ne legyen tisztaság ilyenkor, hogy ne legyen ünneplőbe öltöztetve a lakás, a terasz és az asztal, amire pedig jó falalatok kívánkoznak. Mindez időigényes, növekvő pocakommal meglehetősen fárasztó is. Mégis szeretem ezt az időszakot.
Ideális persze, úgy lenne a készület, ha mindez zenét hallgatva, békében, mosolygós kedvvel történne. Nos, a helyzet korántsem ez...
A téli szünet kitörésével csemetéink ugyanis szabályos háborús övezetté nyilvánították a házunkat. Velünk is sokat perelnek, de alapvetően egymással hadakoznak, a testvéri szeretet jegyében dúlnak-fúlnak a legváltozatosabb okok miatt, minden lehetséges formációban.

2013. december 21., szombat

Adventi hányós-lazulós

Szerző: Fakirma



Dugómikulás, Levélangyal és Helló Kitty
Nem szeretem a decembert.  A Készülődés időszakában menthetetlenül  szembesülök mindig rohanós életünk abszurd mókuskerekével. A díszbe öltözött utcák, felfújt télapók, csilivili kirakatok azt ordítják az arcomba, hogy itt az ideje a lazulásnak, egymásra figyelésnek, az örömködésnek. Boldogság helyett kiver a verejték, fulladozok a hétköznapok teendői között, elmaradt adminisztrációk a munkahelyen, krónikus reggeli elalvások, ki nem kérdezett leckék, sokasodó pár nélküli zoknik röhögnek rám a meghitt várakozásban.
Reggel az autóban szentségelek, Bendő dermedten ül mellettem, kiszálláskor köszönés helyett csak annyit mond,
Mama, te úgy vezetsz, mint egy vadbarom.
A futógépen meghalok, az órányi loholás után veszem észre,
Basszus, véletlenül irdatlan sebességre kapcsoltam a gépet.
Ülünk az autóban, hátul a lányok véget nem érő harcukba feledkezve, magam sem ismerem meg az éles, visító hangot, ami a számból tör elő, s nem akar elhallgatni,
Elég legyen, kuss legyen, kuss,kuss,kuss...

2013. december 20., péntek

Nagy mézeskalács teszt

Szerző: FiloSzofi

Visszatérő decemberi életkép nálunk, hogy az életünk napi sittje fölött elszánt arccal süteményt gyártok, a Férj pedig  felveszi a "Nincs-jobb-dolgod-hát nézz-körül-hol-élünk" arcot. Ma már talán inkább reflexből teszi ezt, hét év alatt beletörődött, hogy év végén pár hétig mindenhol liszt, kiszúróforma és becsomagolt tésztamaradékok hevernek.

Nekem a karácsonyi sütés lelkigyakorlat, olyan forma, ami maga a tartalom. Elismerem, tisztára irracionális, de talán is attól jó. De idén befejezem időben, nem fogok 24-én hajnali ötkor bejglit pihentetni. Remélem.

Aztán ott van a tökéletes mézeskalácsot kereső népszokás. A tuti recept, ami puha, és az is marad. A ropogós, az illatos, a rohanósoknak nem-pihentetős. Méz nélkül, cukor nélkül, glutén nélkül, mindent bele vagy spórolós. Vegyünk-e új kiszúróformát, kell-e cukormáz, túlzás-e a csoki, vagy csak magvas legyen? Biztos, hogy 20 év fölött mindenki hozzá tud szólni a nagy mézeskalács kérdéshez.

Volt bor, és tipikus gyertyalámpás is.

Akkor most én is tovább görgetem a hógolyót: megversenyeztettünk két népszerű receptet, és kipróbáltunk egy méz nélküli változatot. Orsival sütöttünk, kóstoltunk, Férj beleevett, gyerekek csak folyamatosan faltak, nekik mindegy volt, éppen melyiket. Az értékelés nem volt profi és nem objektív, de mindegyik finom, így nem nagy téttel játszunk:

1. Móni receptje, amit Maxtól vett át, aki Magdi nénitől kapta.
2. Moha alapreceptje, ami kering az interneten, én itt olvastam.
3. Méz nélküli /Harmonet.hu

2013. december 18., szerda

Heti kérdés: hogy kerül a karácsonyfa a nappaliba?

Szerző: Lotte    

                                                                                
Tegnap reggel - egy baleset folytán - mintegy kétórás autózás alatt értünk belvárosi munakhelyünkre, volt időnk alaposan körebnézni négy, utunk során érintett agglomerációs településen is. Az út mentén szabályos rendben követték egymást a fenyőárusok: egy az alvégen, egy a felvégen, s egy a központban. Érthető, alig egy hét múlva Szenteste, ezerrel zajlik a karácsonyi eszközbeszerzés.

Egy sudár kis fenyőt megvenni, majd díszbe- és gyertyafénybe öltöztetni a csengettyű hívó szavára kisgyerekeséknél nem is olyan egyszerű mutatvány. Idén félve meg is pendítettem az enyéimnek, mi lenne, ha kivételesen segítenénk a Jézuskának, s mi vennénk meg és díszítenénk fel a karácsonyfát?

2013. december 17., kedd

Hol is tartunk? Adventi szemle

Szerző: FiloSzofi

Elhatároztam, hogy advent előtt nem fogok a karácsonnyal foglalkozni, mert mindennek megvan a maga ideje. Október-novemberben még más idők járnak. Arra azért már figyeltem, hogy mikor van a kezdet, gondoltam, az elég, hisz rengeteg idő van.

Mire is szántam azt a sok időt? Volt ilyen fázis is. Most itt tartunk.

  • Az első vasárnap reggelén a saját készítésű koszorúmon gyertyát gyújtani. Egy zöld tálon fenyőágak közt fonnyadozó mandarinok, de a négy széles gyertya gyönyörű. A gyerekek eljátszották a szalagjaimat. Kéne valami lila, meg rózsaszín. Van egy szép koszorúnk félidőtől, aktualitásvesztés miatt leértékelt, félkész alapon.
  • Lógatós kis koszorúkat készíteni a gyerekekkel. Három hete hevernek fenyőágak egy zöld zacskóban a vasalatlan ruhák mellett.
  • Minden tesót és barátot egy-egy este áthívni egy gyertyagyújtásra. Gondoltam, így lesz egy szép hosszú ünnepünk. Itt volt az egyik testvér a gyerekeivel, full programon, voltak ovis barátok gyertyagyújtás nélkül, és egy sógornő, tesó nélkül, gyerekekkel, gyertyafényben, ének nélkül. Viszont sütöttünk mézeskalácsot. (Mindkettőnknek van két testvére).
  • Ezeken az estéken apránként begyakoroljuk a karácsonyi ének-repertoárunkat. Időnként elharsogjuk ugyanazt a háromkirályos éneket, illetve Bú a szoba közepén visítozza az iskolai ünnepre betanult nótát.

2013. december 15., vasárnap

Örömvasárnapi kérdés - meddig tart a munkaidő?

Szerző: Lotte        

Örömvasárnap - az adventi koszorú rózsaszín gyertyája ég, az Úr napja, amit meg kellene szentelni. Ehelyett Ő dolgozni rohan, e-mailek érkeznek, jön a vizesember javítani a vécétartályt (csak ekkorra vállalta), a vasárnapi ebéd után pedig az antennaszerelő jelentkezik be hozzánk. Most van ideje valami rég bejelentett kütyücserére.

Elgondolkoztam, hol is a mi örömünk ebben a zaklatott tempójú világban, amelyben már csak akkor van (kényszer)leállás, ha valami baj történik?

Személyes élményeim okán örömvasárnap - elsőre meglepő tán, de - új munkajogi szabályok bevezetésén gondolkodtam.Tudom, hogy nemrégiben született meg az új Munka Törvénykönyve, de a változások nem érintették napjaink egyik leglényegesebb torzulását, ami a munka világával kapcsolatos.

2013. december 14., szombat

A pszichológus kérdez: Ciki-e az ótvar?

Szerző: Fakirma

Mit tesz a pszichológus, amikor egy valódi kamaszhát és az internetes képek összevetése után a fiánál ótvart diagnosztizál?
"Beteg a testvérem" (Királykisasszony rajza)


2013. december 12., csütörtök

Személyes történelem - Antall József halála

Szerző: Lotte  

Szerettem ezt a bélyeget
Döbbenetes, hogy már húsz éve történt! Megszakítva a televízió adását 2013. december 22-én, hat óra körül jelentették be: Antall József (1932-1993) miniszterelnök méltósággal viselt, hosszú betegség után elhunyt.
A fitalon életét vesztő államférfi sorsának tragédiáján túl volt ebben a halálesetben valami szimbolikus üzenet is: a rendszerváltás kikövetelte a maga áldozatát, s vele mintegy töredékessé vált véghezvitele. Aki ugyanis személyében jelenítette meg a kommunizmus bukása után újraépülő magyar demokrácia eszméit, nem fejezhette be munkáját. Hatalmas akaraterővel és elhivatottsággal miniszterelnösége alatt nemcsak a régi rend hazai továbbélőivel és saját "fajsúlyos" koalíciós partnereivel szemben, de a nemzetközi csatatereken is helyt kellett hogy álljon, miközben a testét emésztő gyilkos kórral is meg kellett küzdenie.
Egy ideig úgy tűnt, sikerrel száll szembe a támadásokkal. A nagy puccskísérlet, a taxisblokád forró politikai helyzetének megoldása, a Csurka-dolgozat okozta hullámverések kezelése, a németországi sikeresnek tűnő gyógykezelés azt sejtették, sikerülni fog "túlélni" a diktatúra utáni első szabadon választott kormányzati ciklust. Nem így történt.

Férfi pulóverek igézetében

Szerző:FiloSzofi  

Nemrég Lotte teregette a szennyest, amikor is elmondtuk, mennyire aggályos, hogy a ruhákkal való szuttyogásra szinte több energia megy el, mint az emberekre, akinek készültek. Ez alatt nem a boltokban kódorgást, hanem az öltözés/öltöztetés, mosás-teregetés-válogatás-vasalás-elpakolás örök körforgását értettük, ami nagyobb létszám esetén, különösen télen, tényleg az elemekkel szembeni örök harccal analóg.
Ha nem is kell szüntelen a rovarokkal és rágcsálókkal harcolni az élettérért (bár az is előfordul), ha nem napi egzisztenciális kérdés az időjárás alkulása, hát a teremtett környezetünk fal fel bennünket, ha nem vigyázunk.
Egy ideje rágódom azon, hogy lehet ennyi ruhánk, miközben mindig egy kicsit szakadtak vagyunk.

Persze, fel lehet tenni a lemezt, hogy régen jobb volt, mikor a ruhák még tisztességes anyagból készültek, tisztességes szabással, és akár évtizedeket is kibírtak. Persze, mosógép sem volt, meg ültek a lányok naphosszat a varrókosár mellett, hagyjuk, ez már történelem.

Nehezen született meg ruha ügyben a saját kis nosztalgiám, mert a 80-90-es években felnőve szerintem nem jutott nekünk jó eresztés a divat terén. Különösen itt, Kelet-Európában hihetetlenül csúnyák voltunk. De nézzünk csak meg egy epizód Rém rendes családot, és a világ másik fele sem tűnik túl vonzónak esztétikai szempontból.

DE: Múltkor feltűnt, hogy mikor a Férj A Szép Barna Pulóverét kereste, simán összekevertem a Lepukkant Barna Pulóverrel. Pedig ilyesmi régen nem fordulhatott volna elő.

2013. december 10., kedd

Heti Muníció: Narancsbőrözés

Szerző: Fakirma   


1. Pincében szunnyadó leg trainer
Most, hogy jelek szerint a fogszabályzó végleg hozzá nőtt a fejemhez, és egy nevetséges baleset folytán egy maradandó heg terpeszkedik a halántékomon, feladtam a harcot, arcomat hagyom az enyészetnek,  és hálásabb testrészeket keresek magamon. Szomorúságomban belevetettem magam a nagy téli narancsbőrtelenítésbe. A gyakorlatot elméleti búvárkodás előzte meg: a feldolgozott szakirodalom alapján arra jutottam, hogy a cellulit nem más mint méreggel felturbózott háj. Ez olyan undorítóan hangzik, hogy a brutális esztétikai élményen túl lelkileg is nyomasztani kezdett a kérdés. Így hát elszántam magam a küzdelemre. Még az a szomorú tény sem riasztott vissza, hogy a narancsbőrért elsősorban a csapnivaló gének a felelősek. És mivel a női bolondériákra épülő iparágak hülyék lennének nem kihasználni hiszékenységünket, ezért azzal biztatnak minket, hogy vigaszágon  harcba lehet szállni a gödröcskés fenékkel.

2013. december 9., hétfő

Házi wellness - egészséges életmód, betegséggel

Szerző: Lotte      

Lássuk, a gondos anya miképp veszi fel harcát a gyermekeit fenyegető téli betegségekkel szemben. Íme a hónapok óta zajló napi rutin, egy egészségben eltöltött, békességes téli időszak reményében:

- Marslakós multivitamin rögtön a reggeli kakaó után - mert biztos nagyon jótékony hatású és mert ezt kikövetelik a kicsinyek az árukapcsolás és az idióta forma miatt. (Minden dobozhoz van valami értelmetlenség csomagolva, ami egy nap múlva már a kukában végzi.) Kétféle ízesítéssel is van belőle otthon, ami jó alkalmat teremt arra, hogy már kora reggel összevesszenek a mi testvéri szeretettől túlcsorduló szívű, önzetlen csemetéink.
- C vitamin tablettát feloldva néhány Béres csepp, testsúlykilogrammtól függően a nagyoknak adagolva, a tízórai mellé csomagolt itókaként - mert mindketten a vashiány felé tartanak laborleleteik alapján, és mert a magyar céget szeretem...
- D vitamin cseppek - mert a csapból is az folyik, hogy alig van magyar gyerek (és felnőtt), aki ne szenvedne hiányában ennek a "több mint vitaminnak", no és némi romantika, felidézése a letűnt (és közelgő) kisbaba kornak. (Emlékeztek még? Egy csepp anyatej, egy csepp Vigantol...)

Ők ittak, ettek, szopogattak, nyeltek. Magam pedig helyt álltam derekasan a több hetes adagolásban. És íme, a végeredmény:

2013. december 8., vasárnap

Köztünk járó angyalok: Öregapa

Szerző: Fakirma

Öregapa - amikor még egyáltalán nem volt öregapa, hanem hetyke háromgyerekes fiatalemberként gardírozta népes családját - egy késő tavaszi napon hazaszállított egy kutya szájából kimentett félig döglött rigófiókát. A kismadár minden előzetes várakozás ellenére az életet választotta, és jobb híján integrálódott a családunkba. A nappalinkban megörökölte húgom járókáját, kapott bele faágakat, füvet, leveleket, vizet, szabadon repkedett a lakásban, s csak estére zavartuk vissza takaróval beterített kuckójába. Vittük magunkkal nyaralni, jóapám szemcseppentővel itatgatta, megtanította fütyülni és szorgalmasan gyakorolták a repdesést. Krónikus madárfóbiám minden bizonnyal ezen a nyáron alapozódott meg. Amikor anyámnak elege lett a tollcsomókból, madárszarból és folyamatos csivitelésből, kinyitottuk az ablakot, a madárka elrepült, de Öregapa csicsergése hallatán azonnal visszatért. Később már csak pizsamaosztásra járt haza, végül nem szállt vissza, hanem a fáról beszélgetett gondozójával. Az egyik nap pedig elhozta bemutatni hozzánk a csaját (vagy a pasiját). Ilyen happy end mellett kit érdekelt, hogy az egész utca rajtunk röhög?!

2013. december 7., szombat

Príma Primisszima: Nádler

Szerző: FiloSzofi

Nádler István: Tandori Dezsőnek 2007.
Nem vagyok egy sms-szavazós típus, meg a díjátadókat sem szoktam követni. Az idei Príma Primisszima díjra mégis figyeltem, talán a facebook miatt. Renszeresen jöttek a tájékoztatások, hogy kire lehet szavazni, és mikor ott van az orrod előtt, akit szeretsz, akkor már olyan szívesen mondja ki az ember, hogy Igen, persze, őt el kell ismerni, éljen, éljen! Szavaztam is Feri atyára, hiszen ő is megtett értem ennél sokkal többet. Azt persze nem tudom, hogy neki ez jó-e, de úgy fogtam fel, hogy írni egy sms-t annyit jelent: köszönöm! Aztán másokra nem szavaztam, talán mert hiányzott a személyes elkötelezettség. De arra azért rácsoálkoztam, hogy "jé, a művészeti ágak egészen külön szerepelnek, és jé, van képzőművészet is, hogy Nádler Istvánra kellene szavazni."
Bevallom, nem szavaztam, de érdekes látni, hogy akik szavaztak, azok közül is legtöbben rá gondoltak. Vajon miért? Vajon mind szakmabeliek?

Én úgy látom - de javítsatok ki, ha nincs igazam -, hogy a kortárs képzőművészet igen kevéssé inspirálja a szakmán kívüli szellemi életet. Magamban még azt is kimondtam, hogy a hagyományos képzőművészet helyét a design vette át, kicsit elművésziesítve is ezt a fogalmat. A design, mint az életben vágyott közérzetünk megjelenítője, életnívónk felettes énje, vagy az ehhez való ironikus hozzáállás, vagy valami hasonló. Jóval több, mint formatervezés.



Szóval én még soha életemben nem hallottam senkitől, aki szegről-végről nem tartozik a művészekhez, hogy mennyire szereti ezt vagy azt a kortárs képzőművészt. Tényleg. Talán az is szerepet játszik ebben, hogy azt a léttapasztalást, amiből kirobbantak a neoavantgárd festészeti irányzatok nyugaton, nem lehet úgy lefordítani, ahogy az irodalmat, ahol a nyelv kiemeli az azonost, az ismerőst, a felismerhetőt. Csak abban rezeg tovább, akinek eleve vannak hozzá receptorai. A vizuális tapasztalatra süket maradhatok a látvány előtt is, ha van elég tér :)

Miért lehet hát szeretni Nádler Istvánt? Festett-e "szép" képeket?

2013. december 6., péntek

Esti disputa, a Mikulásra várva

Szerző: Lotte     

Színhely: Mikulás napjának előestéje, a konyhaasztal körül ülve, rajzolgatás közben:

Csupamosoly (5, lelkesen): Képzeljétek, a csoportunkban Imola már tud olvasni.
Busafej (9, kétkedve): Peeersze, képzelem!
Csupamosoly (Busafej felé): De tényleg! Nem hiszed, el??
Busafej (okoskodva): Az nem igazi olvasás, biztos csak egy-két szót tud elolvasni!
Csupamosoly (kétségbeesve): Miért nem hiszed el? Te nem szereted Imolát??
Busafej: Hát annyira, mint mondjuk az emberek a téglát.
Csupamosoly (sírós hangon): A téglát?? Akkor te nem is szereted!
Busafej: Nem azt mondtam, hogy nem szeretem, csak azt, hogy épp annyira szeretem, mint egy téglát.
Csupamosoly (kiborulva, könnyeket potyogtatva): Te tééényleg nem szereted! Megmondom a Mikulásnak!
Busafej (zsörtölődve): Oké, de akkor írja meg az Imola, és olvassa is fel neki!
Tüskeböki (7, a bölcs megmondóember hangján, lezárva a vitát): Hagyjátok már abba, a Mikulás már öreg, nem lát jól, úgysem tudja elolvasni! A krampuszok meg nem jártak iskolába!

 

2013. december 5., csütörtök

December 5. - egy népszavazás, koraszüléssel

Szerző: Lotte    

Egészen személyes emlékem fűzödik ehhez a naphoz. Kilenc évvel ezelőtt délután bizakodó szívvel szavaztam, este pedig anyukámék nappalijában, első kisfiúnkkal a hasamban, a babavárás  36. hetében néztem a népszavazás eredményének alakulását. Gyorsan jöttek az adatok, s hamar láthatóvá vált, hogy hiába reménykedtünk, gyalázatosan vizsgázott az anyaországi magyarság "anyaságából".

Kimondtuk: nincs szükségünk az elszakított területeken és a távolban élő testvéreinkre, nem támogatjuk azt, hogy annyi megaláztatás és megpróbáltalás után végre újra polgárai legyenek ennek az országnak.
Emlékszünk még a szocialisták és a velük együtt mozgó (vagy épp őket irányító?) liberálisok gyomorforgató kampányára, melyben az itthon élők megélhetésére leselkedő veszedelmként állították be a kezdeményezést? A bennünk lévő legrosszabbra, a pőre irigységre építették föl érvrendszerüket, Kádár szelleme még itt lakott  közöttünk(vajon ma is itt lakik?), hívószavai hatottak: "mit számít nekünk a nemzeti romantika, csak a gyomrunk, a pénztárcánk ne sérüljön, csak nekem nehogy rosszabb legyen, az a lényeg! Mi van, ha jön az 23 millió román?"
Ha 1920. június 4-e a magyarság legsötétebb gyásznapja volt, akkor 2004. december 5-e a nemzet legszégyenletesebb napjaként vonul be történelmünkbe. Ezt a pillanatot sosem szabad elfelejtenünk, mert önismeret nélkül nem lehet jövőt építeni.

2013. december 4., szerda

Csigabiga, gyorsulj fel!

Szerző: Lotte 

Van egy kis házi csigánk. Álmodozó kislányunk tempója legalábbis sokszor egy csiga életének ritmusát idézi, valamiféle beépített sebességkorlátozó működik benne, ami különösen a reggeli induláskor blokkolja őt az ütemes készülődésben.
Kiborító lassúsággal tud például cipőt felvenni, fogat mosni vagy fésülködni. Ráadásul, ha sürgetjük, sértődötten még inkább visszavesz a tempójából. (Most kezdem csak megérteni a lassan készülődő nőkről szóló vicceket, a fürdőszoba előtt toporgó férfiak csüggedtségét. Csupamosoly e tekintetben is ízig-vérig nő.) Ha akarna, persze tudna ő gyors is lenni, például ha arról van szó, hogy siessünk a boltba, ahol majd csurran-cseppen neki is valami, tudja ám szedni a piskótáit, kapkodni magára a gönceit! De egy átlagos hétköznap reggel esze ágában sincs sietni. Hisz az ovi megvár...

2013. december 3., kedd

A Minotaurusz meghalt, a labirintus a fénybe vezet

Szerző: FiloSzofi

Tegnap többek együttérzését kiváltva elindultam a Teve utcába GYED-et igényelni, és még egysmást elintézni. Nálam az ügyintézést hosszas előkészületi korszak előzi meg, amíg minden összeáll fejben és papíron, és csak azután vetem bele magam a sötét erdőbe. Hátizsákomban az életem papír alapon. Szerencsére, az életem időbeli formájával magabiztosabb vagyok, mint a dokumentációval, ami csupa kérdőjel, és idegen nyelv, és csak remélem, hogy koherens és konzisztens részek találhatók benne.

Tudom, ez egy személyes fogyatékosság, egy volt kolléganőm jegyezte meg, hogy egész eltorzul az arcom, ha azt modom, papír. Az árpád-hídi aluljáróban pedig, ami duplafenekű szerkezetével, betonfolyamokba nyíló kimeneteivel maga is egy személyiségveszélyeztető kloáka, na ott mindig elfog az állampolgári inkompetencia-érzés. Biztos vagyok benne, hogy a papírjaim valami súlyos mulasztást fognak bizonyítani, vagy még rengeteg más papír beszerzése után kiáltanak.
De tényleg, van olyan fővárosi köztetek, aki az említett aluljáróban még nem járta körül potyára a két ellentétes oldalt, aki nem bámulta reménytelenül a Nagy Lajos Király útját reggeli ködben, hogy az a homály a jó irány, vagy a másik? Arról nem is beszélve, milyen sajátos lelkiállapot mindezt egy újszülöttel, vagy nagyobb babával megtenni. Ha babakocsival mégy, akkor különösen nagy a tétje, hogy eltaláld a megfelelő kijáratot a megfelelő oldalon, különben még párszáz lépcsőt kapsz ajándékba.

Aztán jön maga a hivatal, ami a közelmúltig méltó folytatása volt az előbb vázolt aluljáró-előszobának. Nemúgy most! Kedves anyatársak, mindez már a múlt!

2013. december 2., hétfő

Más-állapot 3:1

Szerző: Lotte      

A babavárás időszakát legneutrálisabban talán a "más-állapot" kifejezés írja le. Tényleg más ez az időszak, minden szépségével és küszködésével együtt, szerintem ebben mindenki egyetért, aki már átélte.
Testileg, lelkileg más folyamatok indulnak el bennünk, de még szeretteinkben is: más érzékenységek (az ételundortól az indokolatlan sírógörcsig), más örömforrások (a baba mozgásának megérzésétől egy kedves hassimogatásig) lesznek mindennapjaink részei.

A másállapot összefolalja, értéksemlegesen leírja az azt tartalmazó áldott állapot, várandósság és terhesség kifejezéseket, amik egyenként mind releváns nyelvi leírásai a babavárás egy-egy szeletének. Igen, a másállapot három az egyben fejezi ki ezt a különleges kilenc hónapos időszakot.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...